Tisztelt MHT Blog!

Nem szeretnék, és nem is szoktam panaszkodni.
45 éves vagyok. Boldog lehetek, mert 2 évet dolgozhattam a szakmámban, amire gyermekkoromtól készültem ( a szakmára). Mindig az volt a vágyam, hogy bányász legyek.
Nem a pénz miatt! Megvalósult.

Bár én nem "kreditgyűjtögető, bolognai" rendszerben tanultam, a szakmámat ma is a kisujjamban érzem. A 82 fiatalból 23-an végeztünk. Legtöbben a fizika, matematika, és geometria tárgyaknak köszönhették a korai bucsut az egyetemtől.
Soha nem felejtem el a rektor szavait amikor a kezembe adta a diplomát: "Maga egy tehetséges ember. Ne váltsa aprópénzre ezt az adottságát!". Nos az elmúlt 20 évben voltam raktáros, benzinkutas, müvezető, biztosítási ügynök,
sofőr, targoncás, segédmunkás és villanyszerelő.
(Remélem nem okoztam csalódást Neki)

Mert ugye a szakmám az megszünt.
Tanultam helyette mást. Nap nap után azt veszem észre, hogy a tehetséges emberek nagy része elmegy ebből az országból. Nekem is lett volna rá módom, de nem mentem, sőt amilyen hülye vagyok még becsületes is maradtam. Lassan két éve annak, hogy napi rutinnal vívok harcot az önbizalommal igencsak megáldott HR-es hölgyekkel. Már azt is megtiszteltetésnek vehetem, ha egyáltalán válaszolnak. A többit hagyjuk. Volt, ahol nemes egyszerűséggel közölték: "Maga már öreg".

Szemben lakik velem egy gyermekkori barátom.
Nem bántom őt, csak annyit: nyolcadikosként még komoly gondjai voltak a számokkal,
és 4 tárgyból bukott. Ma ismert vállalkozó. Évente többet utazik mint én 45 év alatt.
Egy hétvégén többet költ el, mint én két hónap alatt. Saját "vicce" szerint 20 éve nem volt egy becsületes megmozdulása sem.

Csak annyit:
-Nem tudok elhelyezkedni, bár már nem vagyok válogatós.
-Emelkedik a nyugdíjkorhatár, tehát tovább leszek a "társadalom szemete".
-A állásinterjú főleg szimpátián alapul, kivéve néhány hiányszakmát.
-Már hiába tanulnék ujabb dolgokat, így is öreg vagyok.

TEHÁT A MAGYAR ÁLLAM AZT VÁRJA TŐLEM: LEGYEK ÉN IS CSALÓ?

Üdv.:
V.K.P.