Sziasztok,

 

Sok hajmeresztő munkahelyi dologgal találkoztam már életemben, de tavaly egy állásinterjús pasi kiverte nálam a biztosítékot. Nem ordítottam, nem sírtam otthon magányomban, de most, hogy olvasom az oldalatokat pár napja, eszembe jutott, hát leírom nektek. A tavalyi évem alatt szinte végig munkát kerestem, miközben még egy másik cég alkalmazásában álltam.

 

Sok-sok helyen jártam, mikor képbe került egy cég, ahol mindketten szimpatikusan voltunk a vezetővel egymásnak, visszahívott második körre is, teszteket kellett kitölteni, helyben szakszöveget fordítani élőben, mindenben oké voltam. Rá is bólintott, hogy akkor jöjjek vissza egy harmadik körre, ahol a kollégáknak fog bemutatni, két másik jelölttel együtt, de engem már kiválaszott. A maradék kettőből fog még egyet választani, mert úgy döntött két embert vesz fel egyszerre.

 

Azt is mondta, hogy holnapra beszéljem meg (ez a legfontosabb rész!) hogyan tudok eljönni a jelenlegi munkahelyemről. Másnap visszamentem, kollégák benn voltak a tárgyalóban, vezető is benn volt, lezajlott annak rendje, s módja szerint a kötetlenebb beszélgetés, majd kiküldtek minket, hogy most akkor döntést hoznak. Vártunk nagyjából 10 percet, visszahívtak, majd közölték, hogy a két másikat veszik fel, nekem pedig köszönik szépen a részvételt. Szemrebbenés nélkül. Annyival még próbálta menteni a dolgot, hogy azért ne búslakodjak, majd beajánl egy ismerőséhez, mert oda is keresnek hasonló tudású embert...megköszöntem és nem kértem belőle.

 

Csak a rutinomnak köszönhető, hogy nem mondtam fel másnapra a meglévő cégemnél.

 

Azért írom le, hogy más ne fusson bele ilyenbe.

 

Amúgy az álláskeresőknek van bármiféle joga, vannak jogai? Esetemben, ha elveszítem miatta a munkámat ő meg nem vesz fel, hova szaladhattam volna? Minden csak szóban hangzott el...szóval erős a gyanúm, hogy anyám vállára sírni maximum.

 

Üdv,

 

Egy olvasó

Veled is kiszúrtak?Írd meg nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!