Nekem is volt részem munkahelyi terrorban. A kereskedelemben dolgoztam és a főnök (férfi) úgy próbált magának tekintélyt kiharcolni,hogy ordítozott,csapkodott,tört-zúzott és nem utolsó sorban a vevők előtt alázott minket nőket!

 

Merthogy csak a nőkkel merte ezt megcsinálni!Mi voltunk a vevők előtt,minden hülyének titulálva,akikkel a “fasza tele van”.Igen,ilyen stílusban,eladótérben,ordítva,és néha még ennél is mocskosabb stílusban!Lenne még mit mesélnem,mert a fél év alatt számtalan ilyen és ehhez hasonló eset történt,de nem pazarlok rá több szót,annyit nem ér ez a ember,aki mellesleg ugyanolyan beteg,mint akiket azzá tesz,ugyanis ő dobálja napi szinten magába a nyugtatókat.

 

Szóval az én történetem vége az lett,h fél év után eljöttem úgy,h egyszer rászóltam,h ne ordítson velem,anélkül is megértem mit akar mondani,mire a válasz az volt (ordítva természetesen),h nem kell hétfőtől mennem.És én nem mentem.Hozzáteszem, visszajött a pánikbetegségem (AMI NAGYON IS LÉTEZIK),amíg ott dolgoztam,azóta küzdök ellen,de gyógyszert akkor sem szedek be!Én úgy vagyok ezzel az egésszel,h az ilyen embert az élet úgyis megbünteti.

 

És ez már most így van,pénze lehet,h van,amit mi kerestünk meg neki a munkánkkal (még azt sem tudja,mennyibe kerül egy fél kiló kenyér a saját boltjában),de senkije nincs már.Olyan meg pláne,aki szeretné,tehát tulajdonképpen egy szegény és szánalmas ember!A kényszer nagy úr,főleg a mostani helyzetben,ezért kitartást mindenkinek,mind az ilyen munkahelyekhez,mind a depresszióval küzdőknek,mind az álláskeresőknek!

Amennyiben van olyan történeted, amit szívesen megosztanál másokkal is, esetleg furcsa, megdöbbentő interjúban vagy munkahelyi szituációban volt részed, akkor írd meg nekünk a  munkahelyiterror@gmail.com címre!

Munkajoggal kapcsolatos kérdéseket a munkahelyiterrorjog@gmail.com címre küldheted!