Sziasztok!

 

2009. október óta keresek munkát. Folyamatos kereséssel. 2010. januárjáig 223 db elküldött pályázat!!!…nem sarkítom ki a számot…minden jelentkezést dokumentálok. Rengeteg helyre hívnak, csak a kedves bájos csevegés, beszélgetés, tesztírások után vagy elfelejtenek visszahívni, vagy kapok egy sablon e-mailt, hogy “köszönjük, de a kiválasztás már megtörtént…vagy sajnáljuk de nem felelt meg a betöltendő állásra..s.tb” Mindig a képességeimnek és tapasztalataimnak megfelelő állást próbálok megpályázni.

Sajnos nem merem leírni, hogy e hónap végéig mennyi már a megpályázott állások száma. El sem hinnék, akik nem ebben a cipőben járnak. Az interjúkon szerzett tapasztalatokból pedig esettanulmányt tudnék írni. (volna mit, hiszen a számos megjárt cég, iroda mind érdekes és tanulságos interjúkat eredményezett……a legtöbbször negatív értelemben)

 

Persze könnyen lehet írni, hogy kitartást. De sajnos annyira sok idő telt el, hogy elfogytak a tartalékok. Munkanélkülim már rég nem jár. Szüleim rengeteget segítenek, de nem pénzzel. (Nem is várnám tőlük.) Ők vidéken élnek. Havonta utazok haza és igen, cipelem Pestre a kilónyi krumplikat, hagymát..stb…. hogy tudjak főzni és ne a boltnak adjam a kis maradékot ami még van a tartalékból.

 

Ruhákat már lassan egy éve nem vettem. Itt nem extra divatos ruhákra gondolok. Egy interjún elvárt a csinos, sokszor üzleties megjelenés. . A telet beázós/lyukas régi cipőben interjúztam végig, mert még a régi időkből az volt szalonképes. Téli bakancsot mégsem vehettem a szövetnadrág mellé. Meg is volt az ára, egész télen beteg voltam. Nem beszélve a lelki tényezőket. 25 évesen nagyon nehéz megélnem, hogy “NEM KELLEK.”

 

Tanultam, jó tapasztalataim vannak, és mindig csak falakba ütközöm. Elég jól viselem, csak néha rám tör a félelem. Mi lesz holnap?…..nem könnyű a pénztárcában “gurgulászó” pár forintot számolgatni. Egyre nagyobb rajtam a pszichés teher….és persze az interjún az a nyerő, aki kiegyensúlyozott, kellően komoly, néha humora is van..és még a frappáns, többórás teszteken meg is felel. Így nagyon nehéz megfelelni. Főleg ha az életed múlik (múlna) egy-egy álláson.

 

Ezek csak a saját szubjektív soraim. Én így élem meg a munkanélküliséget.

Amennyiben van olyan történeted, amit szívesen megosztanál másokkal is, esetleg furcsa, megdöbbentő interjúban vagy munkahelyi szituációban volt részed, akkor írd meg nekünk a  munkahelyiterror@gmail.com címre!

Munkajoggal kapcsolatos kérdéseket a munkahelyiterrorjog@gmail.com címre küldheted!