A legnagyobb baj az, hogy nem is rólam van szó!
Ugyanis én már nyugdíjas vagyok.

Fiam viszont egy Vállalkozónál dolgozik, aki nem hajlandó bejelenteni. Több munkása is van, de én úgy tudom senki sincs bejelentve. Akit elküld, mert kérni merészeli, hogy jelentse be, arra gyanakszik: lehet, hogy rontja az ő üzletét.

Vannak olyan estek is mikor beteg a fiam és nem (mer) megy orvoshoz, mert fizetni kell. Úgy érzi, hogy Ő erre nem képes.
Arról nem is beszélve, hogy olyankor betegen dolgozik.
Tudom mit jelent betegen dolgozni, mert én is csináltam. (kellet a pénz)! Amennyit tudok segítek én neki lelkileg és anyagilag is, de ez nem megoldás.

Attól tartok, hogy elmegy a kedve az élettől is. Úgy viselkedik mint egy háborodott. Kilátástalannak tartja az életét (én is).
Nem tud előre tervezni,mert miből, hogyan.
Nem tud semmiféle támogatást (hitelt) felvenni, pl. lakásvásárláshoz, mert munkahelye nincs. A baj az, hogy nincs egyedül ezzel az állapottal. Egyszerűen nem tudom: mi lehetne ebből a ki út.

Írtam én már a helyi Polgármester Úrnak is, de nálunk nem számít, hogy van-e munkája valakinek, vagy be van-e jelentve.
Az adót fizesse az a lényeg.

40. évvel ezelőtt már dolgoztam. Igaz kemény fizikai munkát, de bejelentve. Tudtunk előre kalkulálni, hogy mire jut a fizetésünkből.
Ne-tán, valaki "elfelejtett" dolgozni Közveszélyes Munkakerülőnek számított és állandóan a Rendőrségre kellett járnia, igazolni. hogy igen is dolgozik.

Ma pedig ezt teszik az emberekkel, hogy még akiben ambíció van, azt is "leszoktatják" a munkáról. A vállalkozónak megvan a pénze, "beosztott" meg tekingessen, hogy mi lesz, ha lebetegszik, vagy amikor eljön a nyugdíj ideje.

Szerintem siralmas életük van most a fiataloknak!

Állandóan azon gondolkodom, hogyan lehetne segíteni rajtuk!