Tisztelt Szerkesztő!

 

Egy olyan történetet szeretnék megosztani Önnel és a blog olvasóival, amely minden képzeletet felülmúl, és még egy olcsó filmvígjáték dramaturgjának sem jutna eszébe, mondván túl erőltetett. Különösen ajánlom annak a bizonyos közgazdász fiatalembernek a figyelmébe, akinek a minap olvashattuk a bejegyzését a sikertelenül megpályázott takarítói állásról. Ezúton is üzenem neki, hogy ne keseredjen el, és ha mégis összejönne az áhított takarítói állás, igenis van lehetőség a szakmai fejlődésre.

 

Élettársam titkárnőként dolgozott egy gyáli érdekeltségű hulladékhasznosító cég kőbányai telephelyén. A gyáli vállalat, melynek nevét nem írhatom le, viszont könnyen kitalálható (egy betű eltéréssel azonos az amerikai űrkutatási hivataléval), egyszer csak úgy dönt, hogy felvásárolja, jól működő, nyereséges kőbányai versenytársát. A cég működését, arculatát és módszereit gyorsan meghonosították a megvásárolt cégnél, hiszen egy multinacionális cég kiforrott munkamódszereivel nem érhet fel egy kicsi, mindössze néhány milliárdot felmutató magánvállalkozás. Addig szervezték-tervezték a dolgozókat és a feladatokat, amíg a kőbányai telepen dolgozó gépkocsivezetők fizetését kiadó kolléganőt át nem vitték a gyáli központjukba.

 

Ez még nem is lenne baj, viszont az utolsó kőbányán maradt kolléganő pár hete kezdett a cégnél, mint pályakezdő.

 

Mit lehet tenni? Közeledik a sofőrök fizetésnapja! Végül a magasan kvalifikált ügyvezetők fejéből (még jó, hogy ketten vannak) kipattant az isteni szikra. Megszületett a megoldás!

 

A takarítónő fogja osztani a fizetést.

 

Miért ő? Akár hiszik, akár nem, az élettársam cégtől való távozása után a takarítónő volt a következő rangidős dolgozó, és mivel ő amúgy is évek óta délutánonként, esténként érkezik az irodába, gyakran láthatta hogyan is zajlik egy fizetésnap.

 

Tudom, hogy egy épeszű ember erre azt mondja, hogy nem igaz, de ha belegondolunk, hogy ugyanennél a cégnél nőnapon virág helyett írásbeli megrovásokat osztogattak a hölgydolgozóknak, akkor máris hihetőbb a történet.

 

Ha érdekelné Önt/Önöket, hogy végül miért kellett felmondania az élettársamnak, kérem, jelezzék, és szívesen közreadom azt is. Elöljáróban csak annyit, hogy ez a vállalat előszeretettel alkalmaz olyan hölgyeket, akik a szakmai előmenetelük érdekében szívesen részesítik főnökeiket a felláció örömeiben.

 

Üdv: txt

Amennyiben van olyan történeted, amit szívesen megosztanál másokkal is, esetleg furcsa, megdöbbentő interjúban vagy munkahelyi szituációban volt részed, akkor írd meg nekünk a  munkahelyiterror@gmail.com címre!

Munkajoggal kapcsolatos kérdéseket a munkahelyiterrorjog@gmail.com címre küldheted!