Kérdezősködni veszélyes

9. éve dolgozom egy cégnél, most üzemi baleset miatt betegállományban vagyok. Talán sorsszerű? Elsőre a jegyzőkönyvet – a rosszindulattól sugározva – nem úgy írták le, ahogy az valóban történt, ezt a tényt azonnal e-mailon jeleztem a vezetőség felé és kértem a korrigálást és a határozatot is. Nem írtam alá ez ügyben semmit, de nem akarják korrigálni.

 

Másik problémám, pedig az, hogy tudom, hogy fel akarnak mondani, de a munkáltatóm ezt még nem árulta el, mivel közbejött a balesetem. Azonban kikövetkeztettem a bérpapírom adataiból, és egyéb történésekből, ezt most hosszú lenne itt leírni.


Hiába kértem információt, hogy miért nem kaptam a szokásos plusz juttatást. Nem válaszolnak, se szóban , se írásban. Bizonytalanságban hagyva e hó 19-i választ kaptam, hogy majd akkor tájékoztatnak. De még akkor is betegállományban leszek, nincs semmi logika az időhúzásban.

 

Számomra egyértelmű , „sunnyognak“. Írásban ragaszkodtam már ezek után, hogy tájékoztassanak, hogy miért nem kaptam meg a plusz juttatást. Munkámba belekötni nem tudnak! Régi dolgozóként átlátok a középvezetőimen, az egész rendszerműködésben, nem tudnak „hülyének nézni már“, mert tudják, hogy én visszakérdezek a hiányosságokra rávilágítok, alapos munkám miatt kényelmetlen számukra, hogy a következetlen, logikátlan utasításokra rákérdezek stb… Úgy gondolom ezért kívánnak tőlem valamilyen mondvacsinált okkal megszabadulni.

 

Ők még nem tudják, hogy én tudom mi a tervük. A cégért rengeteg áldozatot hoztam ennyi év alatt, egészségemmel is, megbecsülés nélkül, és most meg akarnak tőlem szabadulni, mert „veszélyes“ vagyok a számukra.?! Mert nem tudják eltiporni a véleménynyilvánítás jogát? Mert vissza merek kérdezni dolgokra?

 


Egy édesanya és dolgozó nő