Sziasztok,

Kíváncsi lennék, ki hogy érezne az én helyemben. Részleteket nagyon nem írok, hogy milyen munkakörben helyezkedtem el.Lényeg a lényeg, baromi boldog voltam, hogy felvettek. A főnök, 38 éves srác, teljesen kedves, hogy majd meglátom milyen jó lesz.

 

Aztán megláttam. Addig voltam jó, míg hoztam új munkát, kapcsolatokat. A munkakörömben a kapcsolattartás, együttműködés elengedhetetlen. Én hiába hívom, írok neki, nem válaszol. Már a levonásokról beszél, hogy ha túl sokat telefonálok (munkámhoz kell), akkor levonja a fizetésemből.

Mindenki köcsög számára és húzzon az anyjába. Ez a mentalitás távol áll tőlem, mert mindenki hibázhat. Elvárja a hozzáadott értéket és hogy a nap 24 órájában készenlétben legyek.

Annyira ideges vagyok miatta, hogy a gyomrom összerándul, ha rágondolok. És hogy minden pénz kevés neki. Egy köszönöm nem jön ki a száján és büszke rá, hogy milyen kemény és nagy ember ő. Életemben nem ittam nyugtató teát, sajnos már az sem nagyon hat.

 

A hab a tortán:

 

Mai telefonos elbúcsúzása a számomra a következő volt: na csá! És nem vicces hangnemben.

 

Mit tegyek?
 

Amennyiben van olyan történeted, amit szívesen megosztanál másokkal is, esetleg furcsa, megdöbbentő interjúban vagy munkahelyi szituációban volt részed, akkor írd meg nekünk a munkahelyiterror@gmail.comcímre!

Munkajoggal kapcsolatos kérdéseket a munkahelyiterrorjog@gmail.com címre küldheted!