Annak idején (90-es évek közepe-vége) MH bevonulás előtt kerestem magamnak valami átmeneti állást, aztán ráakadtam a megfelelőre, valami fura nevű multi hirdetett raktárosi pozíciót. Na mondom ez jó lesz ideiglenesen. Fura volt a tömeges "interjú" és hogy effektív a munkáról nem sok szó esett. A tájékoztató végén mindenkit felvettek, és kikötötték hogy zakóba ingbe kéne jönni másnap.

Büdös kezdett lenni a dolog, raktárban legjobb esetben is utcai ruha, de inkább melós gönc a divat, persze ilyenkor az ember agyal, nyilván az első nap csak betanulás körbevezetés, vagy ilyesmi, esetleg főnökökkel találkozik az ember stb. minden alternatíva megfordult a fejemben, legutoljára hagytam azt, hogy pofátlan átverésről van szó. Másnap reggel megbeszélt szerkóban, megbeszélt időben munkakezdésre megjelentem a cég kirendeltségén, ahol egy öltönyös menedzserkülsejű emberke elkapott, és beültetett egy szakadt klozet wartburgba, mely nyilván saját tulajdona volt.

"Munkavégzés helye nem itt van" jelmondattal átautóztunk a város másik pontjára, közben beszélt magáról, hogy már hány éve van a cégnél, mennyit lépett előre, és mennyit keres, és milyen jó, és, milyen szép, és promóció és, és..... . De mi van a raktárral? Nos kinyitotta a waresz csomagtartóját, mely tele volt szakácskönyvvel, és rámutatott kaján vigyorral: "ez a raktár". Akkor esett le, hogy ügynök lettem, persze csávókám világolt összevissza, hogy a cég busás jutalékot fizet az eladott könyvek után, akár napi 40 ezret is meg lehet keresni, ami akkoriban igen jó pénz volt (és egy halandónak még ma is az). Szavát se hittem már az ürgének, és akárhányszor a rozzant wartburgjára néztem, csak az jött le, hogy a nagy arc, és duma mögött semmi nincs. Ha tudom hogy ügynöki munka, nyilván el sem jövök, de ha már így alakult úgy döntöttem becsülettel végigcsinálom a napot, hogy megbizonyosodjak személyesen is arról, ami addig sem volt kétséges.

8 órányi folyamatos kimerítő házalás, és lépcsőzés után a mérleg: 0 darab eladott könyv, amiért kerek nulla forint jutalék ütötte a markomat. Érzékeny búcsút vettem hát mentoromtól, néhány keresetlen zárszó kíséretében, fogjanak más balekot, már így is elég ostoba voltam, hogy 2 teljes napot rááldoztam egy nyilvánvaló átverésre. A történet konklúziója az álláskeresők felé: Ahol nagy a titkolózás, nincsenek konkrétumok, és a látszat nem áll összhangban az elmondottakkal, az ÁTVERÉS, ne pazaroljatok rá időt.

Amennyiben van olyan történeted, amit szívesen megosztanál másokkal is, esetleg furcsa, megdöbbentő interjúban vagy munkahelyi szituációban volt részed, akkor írd meg nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!

Munkajoggal kapcsolatos kérdéseket a munkahelyiterrorjog@gmail.com címre küldheted!