Üdv és BUÉK :)

 

Annyi rosszat olvastam már a blogon, gondoltam megosztom az én történetemet, ami kivételesen jól végződött. Történt egyszer, réges-régen hogy felvettek textiles beszerzőnek egy áruházlánchoz.

Álmaim melója volt, textilekkel foglalkoztam, segítettem tervezni, jó kapcsolatban voltam az áruháziakkal, jó volt a fizetés. Mindez annak ellenére, hogy a napi munkaidő átlag 10-12 óra volt, és hétvégéken gyakorlatilag végig aludtam. Nem baj, a szerződésben úgyis rugalmas munkaidő van, így ezzel senki nem foglalkozott -én se.

 

Aztán viszonylag hamar az árnyoldalakat is megláttam - a csapapépítőn az agymosással való próbálkozást, azt hogy az alkalmazottakkal gyakorlatilag mindent meg lehetett tenni, senki nem szólt semmiért egy szót sem. Mindig mindenhez bólogatni kellett. Ha arról volt szó az egész bandát kötelezték éjszakába nyúló beszállítói kiállításon való részvételre úgy hogy másnap a szokásos reggel 8-kor volt munkakezdés.

Történt egyszer hogy én - mivel senki más nem mert vagy akart szólni - szóvá tettem 1-2 dolgot az üzemi tanácsnak emailben. Egyszerűen felhívtam a figyelmet arra, hogy bizonyos szabályokat be kellene tartani. Én balga. Nem nagy dolgok voltak ezek, de még aznap (értsd kb. 1 óra elteltével) behívtak az igazgatóhoz. Hát, fel volt háborodva, mert ki mertem nyitni a szám, és szerinte ez nem passzol a cég szellemiségével. Közölte, hogy fáradjak a HR-re ott majd megkapom a papírjaimat és nem kell jönnöm többet dolgozni.

Hát, nem volt jó érzés visszamenni a helyemre, mögöttem a titkárnővel meg a főnökömmel mondván nehogy valamit elvigyek ami nem az enyém. Gyakorlatilag ettől a pillanattól kezdve még pisilni is csak kísérettel mehettem. Mielőtt összepakoltam a cuccaimat, kinyomtattam az ominózus emailt. A főnököm nem merte megakadályozni, csak szólt, hogy nem kéne. Mondtam neki, de igen.

Aztán elkísértek a HR-re.

Ott már bőgtem. Szó nélkül aláírtam a rendes felmondást. Majd a lépcsőn lefelé emlékeztettem a főnökömet, hogy jogász vagyok és ebből bizony per lesz, és valószínőleg többe lesz ez a cégnek mint az a két havi fizetés ami a rendes felmondás esetén jár.

Néhány napig eltartott, mire kihevertem a traumát, bőgtem egy csomót majd felhívtam egy ügyvédet (a diplomám ellenére sosem dolgoztam a szakmámban). Elmeséltem mi történt, megírtuk a beadványt. Ebben kértem a visszahelyezésemet, illetve a kiesett időre való átlagbér kifizetését. (Ha pert nyerek ebben az esetben még mindig megtehetem, hogy az első napon munkavállalói rendes felmondással lelépek.)

Teltek múltak a hónapok. Találtam másik munkát - szerencsére nagyon hamar, szeptemberben rúgtak ki és decemberben már dolgoztam megint. Minden ismerősöm aki tudott a dolgoról teljesen hülyének nézett, amiért ujjat merek húzni egy ekkora céggel. Majd egy szép májusi napon egyszercsak megcsörrent a telefonom.

A kedves francia áruházlánc megkapta az értesítőt a bíróságtól. Azonnal egyezkedni akartak. Mondtam rendben van, beszéljük meg.
A beszélgetés kb. 15 percig tartott. Elmondtam, hogy mennyit kérek. Próbáltak kicsit alkudni. Nem hagytam, mert biztos voltam benne, ha per lesz a végén, én nyerek.

(Kedves munkavállalók, ha nem tudnátok Magyarországon a munkaügyi perek 90%-át a munkavállaló nyeri, nagyon nagy hibát kell elkövetni ahhoz hogy a munkaadónak adjanak igazat)

Végül belementek az ajánlatomba, kb. 7 havi fizetést kaptam.
Összesen 9 hónapot dolgoztam a cégnél, 2 havi fizetés járt a rendes felmondásért és 7 havi a peren kívüli egyezségért. Azért nem volt olyan rossz üzlet, még azzal együtt se hogy közben azért eltelt egy fél év mire ide eljutottunk.

 

Egy-két dolgot azért nagyon megtanultam ebből - ha kirúgnak sem áll meg a világ, és ha igazam van igenis harcolni kell érte. Megéri.

 

Köszi, Orsi

Amennyiben van olyan történeted, amit szívesen megosztanál másokkal is, esetleg furcsa, megdöbbentő interjúban vagy munkahelyi szituációban volt részed, akkor írd meg nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!

Munkajoggal kapcsolatos kérdéseket a munkahelyiterrorjog@gmail.com