Tisztelt Terror!

Életem első munkahelye maga volt a pokol. Kikerültem az iskolapadból, sajnos nem vettek fel az egyetemre, mert csupán egyetlen helyet jelöltem meg és jelentkezők hiányában nem indult az a szak abban az évben. Nem akartam egy éven keresztül otthon dekkolni és nem is lett volna rá lehetőségem, mert a szüleim sem milliomosok, így állást kerestem. Ez az állapot több, mint egy hónapon át tartott, de végül sikerrel jártam. Egy kisebb céghez kerültem, mint asszisztens. Ez azonban csak papíron volt asszisztensi munka, valójában a főnököm csicskája lettem.

 

Az első naptól kezdve úgy kezelt, mintha egy tárgy lennék. A cég dolgaival semmi munkám nem volt, annál több a főnököm magánügyeivel. Én mentem bevásárolni neki, engem küldött a gyerekeiért, velem fizettette be a számláit, stb. A munkaidőm papíron 9 -től 5-ig tartott volna, ennek ellenére nem egyszer még este 8-kor is az ő dolgait próbáltam megoldani. A hétvégéim elvileg szabadok lettek volna, de akkor meg kísérgetnem kellett vidékre, ide-oda. Azt hittem belerokkanok, állandóan fáradt és ideges voltam. Ha épp nem kellett sehova menni a hétvégén, akkor telefonon hívogatott, és csak mondta és mondta a magáét. Mindezért tisztán havi 90-et fizetett.

 

Azt, hogy hogyan beszélt, bánt velem, már ne is feszegessük nagyon. Végig azt éreztette, hogy én egy nagy senki vagyok, ő pedig a Főnök nagybetűvel, nekem pedig mindig, minden körülmények között azt kell tennem és úgy kell csinálnom, amikor és ahogy ő akarja.

Bár kimondhatatlanul szenvedtem, akkoriban úgy voltam vele, hogy valahogy túl kell élnem, nem adhatom fel, mert kell a munka, kell a pénz. Tűrtem csendben, de kezdtem teljesen elveszíteni önmagamat. Nem volt egy vidám percem sem, a barátaimra nem volt időm, ahogy a párkapcsolatom is tönkrement. A hónapok csak teltek, de csigalassúsággal. Közben újra beadtam a felvételi lapokat, ezúttal már több helyet is bejelöltem.

 

Végre eljött az augusztus és megtudtam, hogy felvettek A Pécsi Tudományegyetemre. Óriási megkönnyebbülést éreztem és az első adandó alkalommal felmondtam. Három héten keresztül mást sem csináltam, mint megpróbáltam bepótolni mindazt, amit kihagytam az előző év folyamán, nagyokat aludtam és helyrehoztam az önbecsülésemet, kilábaltam abból a permanens depresszióból, amelybe belesüppedtem előzőleg.

Jövőre államvizsgázok és bízom benne, hogy sikerül egy jobb főnököt és hasznosabb munkát találnom majd.

Amennyiben van olyan történeted, amit szívesen megosztanál másokkal is, esetleg furcsa, megdöbbentő interjúban vagy munkahelyi szituációban volt részed, akkor írd meg nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!

Munkajoggal kapcsolatos kérdéseket a munkahelyiterrorjog@gmail.com