Tisztelt Munkahelyi Terror!

 

Sosem gondoltam, hogy egyszer nekem is lehetőségem lesz egy sztorival előállni, de egy meglepő tegnapi telefonhívás remek témát szolgáltatott. Meghökkentő beszélgetés volt, már-már hajlanék rá, hogy komikusnak nevezzem, ha nem én lettem volna az alany.

 

Egy francia érdekeltségű multi vállalat kifejezetten kellemetlen hangú és stílusú munkatársa hívott fel telefonon egy két héttel ezelőtt on-line beadott jelentkezéssel kapcsolatban. Itt megjegyezném, hogy több, mint másfél hónapja szintén küldtem egy konkrét jelentkezést egy másik telephelyre, amire annyit sem voltak képesek szólni, hogy mukk.

 

A hölgy az első pillanattól kezdve megpróbált lebeszélni az állásról, először a földrajzi távolságra hivatkozva. Nagyjából egy óra autóút lenne naponta, fél óra oda- fél óra vissza. Mikor mondtam, hogy ez nem gond, utaztam én már ennél sokkal többet is, azzal jött elő, hogy de ők bizony nem fizetik a munkába járás költségeit. Konkrétan rákérdeztem a (törvényben előírt) kilométerenkénti 9 Ft-ra, egyértelműen nemleges választ kaptam.

 

Ezek után el kezdte ecsetelni, hogy ne nagyon számítsak szabadidőre, mert naponta reggel 9-től este 7-ig bent leszek a munkahelyen (akárhogy is számolom, nekem sehogy se jön ki a heti 40 óra; még ha naponta egy óra ebédszünetet veszek, akkor is 45 órára jön ki), valamint hetente egyszer ügyeletesként nekem kell nyitni-zárni az áruházat, ami reggel héttől este kilencig tartó elfoglaltságot jelent, ami még további 4 órával megdobja az amúgy is alapból 45 órás munkahetet. Csábító.

 

Szabad hétvégéim sem lesznek, havonta csak egy vasárnap lesz pihenőnap, a többi szabadnapom kivétel nélkül hétköznapra fognak esni. (Tudtommal a vasárnapi munkavégzést megelőző szombaton kimondottan törvényellenes rendes munkaidőben dolgoztatni a munkavállalót).

 

Tehát összefoglalnám: ha egyáltalán leszek olyan szerencsés, hogy átmegyek az első válogató teszten, majd elnyerem az állást (részlegvezetői pozíció, mellesleg több, mint 13 éves kereskedelmi vezetői tapasztalatom van, de ez annyira nem érdekelte, hogy még csak rá sem kérdezett a beszélgetés során), akkor onnantól kezdve ne is számítsak arra, hogy találkozom majd a gyerekeimmel, a munkába járásomat fizethetem saját zsebből és még a hétvégeket is (havonta egy vasárnap kivételével) az új családommal, vagyis velük tölthetem.

 

A beszélgetés alatt folyamatosan le akart beszélni, teljesen olyan érzésem volt, hogy nem a toborzás, hanem az elrettentés a célja, és ha mindezzel nem sikerült volna elvenni a kedvem a jelentkezéstől, extra aduászként a végén bedobta az interjú időpontját: Nagyszombat délelőtt 10 óra.

 

Persze lehet, hogy ez az egész nem is igaz, a szóban forgó cég teljesen korrekt a munkavállalókkal, és az engem felhívó hölgy tulajdonképpen egy konkurens cég megbízottja, és az a feladata, hogy elvegye a potenciális jelentkezők kedvét ettől a munkahelytől.

 

Ezúton üzenem neki, gratulálok, nálam bevált a taktika, dolgozni biztosan nem fogok a szóban forgó multinál, de még azt is alaposan megfontolom, hogy vásárlóként betegyem-e valaha is a lábam hozzájuk.

 

Réka

 

Amennyiben van olyan történeted, amit szívesen megosztanál másokkal is, esetleg furcsa, megdöbbentő interjúban vagy munkahelyi szituációban volt részed, akkor írd meg nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!

Munkajoggal kapcsolatos kérdéseket a munkahelyiterrorjog@gmail.com