Tisztelt Munkahelyi Terror blog!

Több év után az akkori munkahelyem csődbe ment, felszámolás alá került. Hirtelen kellett állás, így egy régebbi végzettségemnek köszönhetően gyakornoki pozícióba kerültem egy nagykereskedésnél, azzal az ígérettel, hogy cirka fél-egy éven belül előrébb juthatok egy termékmenedzseri pozícióba. Mivel hosszú időt nem dolgoztam a nagykereskedés piaci szegmensében, a jelen helyzetben nem akartam még ezt az anyagilag rendkívül alulértékelt és szakmai kihívásokban nem bővelkedő munkakört sem elbukni, ki tudja, hátha hónapokig kell állást keresnem, itt meg ha rendesen dolgozom, akkor legkésőbb egy év múlva az anyagilag is megbecsültebb termékmenedzseri pozícióba kerülhetek.

Beosztottak egy termékmenedzser mellé, akinek a mániás depressziós kitöréseinek intenzitásánál csak az irigysége volt nagyobb – nem bírta elviselni sem a nagykereskedés által forgalmazott eszközök ismeretéből való felkészültségemet, sem az ennek megfelelő szakirányú végzettségem, sem a nyelvtudásomat, mivel ő ezekkel nem rendelkezett. (Nos igen, ő baráti ismeretség révén került a céghez, nem többkörös interjúk után) Minden munkahelyi fórumon folyamatosan rossz híremet keltette, az elért eredményeimet sajátjaként tálalta, természetesen a hátam mögött. Elviselhetetlen kolléga mindenhol van, a gond nem ezzel volt. A belépésem után 2 héttel közölték, illetve írásban is nyilatkoznom kellett róla, hogy a bértárgyalásokon kialkudott fizetésemet ők az adójóváírással együtt gondolták, és a HR-es finoman értésemre is adta, hogy vagy kérem az adójóváírást, vagy a próbaidő alatt indoklás nélkül megválnak tőlem. (Régi dolgozók mesélték, hogy aki nem írta alá, az tényleg repült.) Minden interjút lemondtam miután elhelyezkedtem, így sok más választásom nem volt, mint aláírni.

Szép lassan esedékessé vált az előrelépésem, amit az akkori üzletágvezetővel meg is beszéltünk, azonban szerencsétlenségemre őt menesztették, mivel az egyik tulajdonos fiacskájának kellett a helye. A régi üzletágvezető felmondási ideje alatt biztosított, hogy beszélt az ügyvezetővel, az én előmenetelem rendben van, később az új üzletágvezető is megerősítette ezt több kollégának is, akik egymástól függetlenül jelezték, hogy az új pozícióm körvonalazódik.

Ha így alakult volna, most nem írnék ide. Az új rendszer első problémája a jutalékosztáskor derült ki, mivel nem kaptam, holott az a céges szabályzat szerint járt volna. Amikor szóvá tettem, az új kisfőnök hímezni-hámozni kezdett, sajnálta, hogy nem kaptam meg, lemaradtam „a” listáról, „de majd holnap…”. A másnapja az előlem való bujkálással telt, a munkaidő vége előtt öt perccel sikerült elcsípnem, ekkor már arra sem emlékezett, hogy nekem jutalék járna (a munkaszerződés nem rögzítette a jutalékot, mint kiderült ez zsebes pénz, persze az interjúkon ezt elfelejtették megemlíteni – így jártam), sőt arra sem emlékezett, hogy nekem bármiféle előrelépési lehetőséget ígért volna bárki is a cégnél és erre nem is számíthatok. Mikor ezen morogtam és leplezetlenül elkezdtem hívogatni ismerőseimet egy másik munka reményében (ekkor már eldöntöttem, hogy távozom), a korábban említett termékmenedzser megjegyezte, hogy a mai világban örüljek, hogy van állásom, most jön a gyerek (időközben várandós lett a feleségem), ne ugráljak…. Ismerve állandó törleszkedését a vezetőséghez ekkor esett le, hogy valószínűleg „gyakornoki” pozíciómban túl jól teljesítettem kevesebb pénzért, miért ne testálják rám a termékmenedzseri feladatokat is (amiket lényegében addig is elláttam az inkompetens kolléga helyett) fizetésemelés és jutalék nélkül, elvégre úgyis jön a baba, a családos emberekkel úgyis mindent meg lehet tenni, mert a „mai világban” kisgyerekes szülőként biztos nem kockáztatom be a munkahelyváltást. A jutalékra, fizetésemelésre pedig megvan házon belül az ember, nekem és a hozzám hasonló „hátszél nélkülieknek” csak a meló jut. Egyébként ha távozásra akartak volna bírni a jutalék megvonásával, illetve az előrelépés megakadályozásával, annak nem kerítenek ekkora feneket, megkaptam volna a rendes felmondást, mint a volt főnököm. Magyarán, születendő gyermekemre való tekintettel megpróbáltak megzsarolni.

Elszámították magukat. Eget-földet megmozgattam, interjúkra jártam és szerencsém volt, két hét múlva már máshol dolgoztam. Ott volt a nyomás, hogy hamarosan születik a gyerek, nekem dolgoznom kell. A volt munkahelyemről, csak azért nem rendkívüli felmondással jöttem el és mentem bele velük egy munkaügyi perbe, mert ugyanabban a vállalati szegmensben találtam állást, sok az átfedés, nem akartam a saját életemet nehezíteni. Így lett közös megegyezés. Az már csak hab a tortán, hogy a cégtől eljövő kollégák titkolják, hogy hová mennek, ugyanis ha partneri körön belül helyezkednek el (a partneri kör pedig nagy, évi több tízmilliárdos forgalmat bonyolító cég), akkor mindenféle áskálódásra számíthat, adott esetben a foglalkoztató partnercég megzsarolásától sem riadnak vissza, kedvezmények megvonásával, fizetési feltételek szigorításával, stb. de ezeket csak hallomásból tudom. A közösségi portálokon az eltávozott kollégák az adatlap munkahely rovatát rendszeresen üresen hagyják, a „cég” után, ez azért elég beszédes. Mindenesetre a kisfőnök e-mail-es magyarázkodásait a zsebes jutalékokról őrzöm…

Fontos még megjegyeznem, hogy nem egy KKV Bt-ről van szó, hanem egy több száz embert foglalkoztató piacvezető nagykereskedésről.
 

Amennyiben van olyan történeted, amit szívesen megosztanál másokkal is, esetleg furcsa, megdöbbentő interjúban vagy munkahelyi szituációban volt részed, akkor írd meg nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!

Munkajoggal kapcsolatos kérdéseket a munkahelyiterrorjog@gmail.com