Amennyiben van olyan történeted, amit szívesen megosztanál másokkal is, esetleg furcsa, megdöbbentő interjúban vagy munkahelyi szituációban volt részed, akkor írd meg nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!

Üdvözlöm!

Történetem kissé bonyolult, de fontosnak találom, hogy elmondjam másoknak is. Egy jó ideje munkanélküli vagyok. Nagyon sok ajánlatot kapok, de elég kevés az, ami valósnak ígérkezik. Mindenhol van valami átverés!

Egy nap felhívtak telefonon egy neves biztosítótól, hogy megkapták a pályázatomat és egy 10 perces telefonos elbeszélgetésbe kezdtünk. A végén azt mondták, hogy jelentkezni fognak.

Nagy meglepetésemre jelentkeztek is, behívtak egy személyes interjúra, ahol 3 hölgy fogadott. Kb. 1 órát beszélgettünk, a szokásos interjús témákról, elmondták, hogy mit ajánlanak és azt is, hogy nem lesz több kör, ha megfelelek fel is vesznek. Majd jeleznek... Mikor kiléptem az ajtón éreztem, hogy nem én leszek az emberük, mert 3-ból csak 2 emberben keltettem szimpátiát. Nem lehetek mindenkinek szimpatikus. Határozottan éreztem, hogy ez nem az én állásom, de pár nap múlva újra hívtak. Megkértek, hogy fáradjak be még egy interjúra az egyik igazgatónőhöz, mert ők 3-an nem tudtak dönteni. Természetesen elfogadtam, akkor azt gondoltam, ha az igazgató felvesz, nekem már gondom nem lehet! Hát tévedtem!!!! Nagyon kedves volt velem a hölgy, szinte már baráti volt a beszélgetés, eléggé bele is lendültünk. Igen! Enyém lett az állás, nem is akartam elhinni.

3 hónnap próbaidőben szerződtünk és 1 éves határozott időre szólt a szerződés. Én ezt el is fogadtam, nem problémáztam, a bérezés elég gyenge volt a felelősséghez képest, de manapság mit várhatok? Call center ügyfélszolgálat és ügyféllevelezés volt a feladat. A munka kezdetekor elmondták, hogy 3 hónap a próbaidő, ennyi idő alatt kell meg tanulnom mindent és elkezdeni önállóan dolgozni. Már az első nap észrevettem, hogy a közvetlen felettesemnek nem leszek a kedvence és mivel ő volt az egyik interjúztató, egyből tudtam is, hogy miatta volt még egy kör interjú. Akkor tudtam, hogy én a próbaidő végét nem fogom ott megélni. Egy régi dolgozóra bíztak rá engem, neki kellett a gyakorlati dolgokat oktatnia. Mondanom sem kell, hogy nem volt velem valami kedves és még azt is bevamzerolta, hogy hányszor megyek wc-re. Nem tagadom, én sem vagyok egy tökéletes, nem mondom, hogy a legjobb dolgozó lennék, sőt lehet, hogy elég lassú is vagyok, de legalább alapos. Inkább megkérdezek mindent 5x, ne hogy elrontsam.

Az első időszakban ugye mindenki figyel, ellesi a dolgokat, tanul. Amit kiadtak parancsba én megtanultam. Ez egy teljesen új terület volt számomra így néha izzadtam. Az oktatások számomra nem voltak érthetőek, de próbálkoztam. Az első letolás az volt, hogy nekem nincsenek kérdéseim. Akkor még nem merült fel bennem semmi, majd az első "vizsga" után már tudtam, hogy mit is nem értek igazán. Ezeket megkérdeztem az oktatómtól, volt, amit többször is, mert nem értettem... Nagy nehezen sikerült megtanulni a dolgokat, 1,5 hónap után már önállóan dolgozhattam. A száműzésem előtt volt egy hívásom, amire egyszerű volt a válasz, meg is válaszoltam, amikor az oktatóm bele szólt és a változatosság kedvéért ő mondott butaságot. Az ügyfél és az oktató is folyamatosan beszéltek, a végén már nem értettem semmit, nem tudtam mi a gond, hiszen a félrebeszélés után kiderült, h nem is mondtam rosszat.

Akkor életemben egyszer hallgattam, mert féltettem a helyemet, de pont ez lett a vesztem. Akkor kellett volna felállnom és beolvasnom ennek a nőnek, hogy ne vezessen félre, mert így persze, hogy hülyének tartanak, ha visszahallgatják a beszélgetést, ott csak engem és az ügyfelemet hallani. Másnap a főnököm széles vigyorral áthívott egy másik helységbe ahol még egy személy jelen volt (szintén ott volt az állásinterjún), hát meglepett, amit mondott, mert azzal az indokkal küldött el, hogy nem teljesítek 100%-ot, és az oktatóm azt mondta, hogy nem felelek meg és ők ketten így döntöttek.

Na, akkor esett le, hogy az oktatóm kirúgatott. Akkor már rácáfoltam, elmondtam a véleményem még el is mosolyodtam és mondtam nekik, hogy nekem nincs szükségem arra, hogy piszkáljanak, ha valamit nem értek és többször kell megkérdeznem. Erre az volt a válasz, hogy nem kellett volna annyi szabadidőt kivennem, kevesebbet kellett volna pihennem és akkor tudnám. Akkor már a szemem is fent akadt, hisz a call centerben óránként 10 perc + 25 perc ebédszünet szerepelt a munkaköri leírásban. Én ezt be is tartottam. Ezek után még bejelentette a többi dolgozó előtt, h elküldenek és el lehet tőlem köszönni. Konkrétan csak az oktatómat nem érte váratlanul a távozásom. Nem szólt senki semmit, így kihasználtam az alkalmat és poénos keretben leközöltem, hogy semmi gond, nálam mindig van B-terv, és majd más biztosítónál alkalmazom az itt megszerzett tudásom és megköszöntem a lehetőséget. Hát akkor kiült mindenki arcára döbbenet, és nagy örömömre május vége óta mai napig én vagyok a sztár! Az egyik közösségi oldalon kommentáltam egy álláskereséssel kapcsolatos témát, ahol leírtam, hogy egy ×××× kirúgatott, mert nem voltam neki szimpi. Valamint az egyik dolgozónak is megírtam az a véleményemet egy e-mailben, mikor rákérdezett, hogy az óta mi van velem. Erre a minap kapok egy ilyen levelet egy ex kollégától:

Szia

Láttam a felháborító levelet, amit írtál. Nem arra kell egyből gondolni, hogy azért rúgatott ki, mert nem voltál neki szimpatikus, hanem szarul dolgozol, az alapokat nem tudtad megtanulni.

Szerintem inkább a szex vonalat kéne előnybe helyezned. Azon a vonalon sikeresebb lennél.

Amúgy nem az interneten keresztül kéne fenyegetőzni úgy nem hiteles! Gyere ide és mond el itt nekünk, hogy mi bántja a kis lelkedet!

Szia

Erre csak annyit válaszoltam: Mi van? Nincs munka?

Hát állok elébe, adjanak egy tesztet és egyből beigazolódik, hogy valóban a tudásommal volt gond, vagy csak a személyem nem jött be?!A bántó beszólások és piszkálódások sunyiban zajlottak, én már az első héten megmondtam itthon, hogy addig fognak zaklatni, amíg nem bakizom egyet, vagy le nem lépek magamtól. A munka tetszett, szívesen csináltam, az ügyfelek kedvesek és ez majd nem minden pénzt megér.

Bevallom, hogy nem az én társaságom volt, az oktatóm és a főnököm is az első perctől még a bemutatkozás előtt nagyon ellenszenves volt. Maga a munkahely sem túl megnyerő, mert volt 4 állandó nyafogó, akik az ügyfeleket szebbnél-szebb jelzővel illették, mind ezt azért, mert valamit nem értett az ügyfél. De azt ne feledjük soha, hogy az ügyfélszolgálatos egy másik szolgáltatónál szint úgy ügyfél!

Már nem is idegesítem magamat, mert biztosan bennem is vannak hibák, el is fogadom, mikor szembesítenek ezzel, még ha nehezen akkor is, de ez a nő nem csak a munkámat vette el, ha nem a megélhetésem is. És miért csak 1.5 hónapom volt megtanulni mindent, a többi újnak meg 3. Miért voltam én rosszabb? Miért hagytak akkor önállóan dolgozni? Hogyan mentem át minden vizsgán, ha nem tudtam az alapokat?

Remélem, más nem esik ilyen csapdába, mint én, inkább azért dobjanak ki, hogy nagy a szám, mint hogy azért mert nem vagyok szimpi.

Kérem, osszák meg a történetemet az olvasókkal, remélem tanulságos!

Köszönöm: Kitti