Amennyiben van olyan története, amit szívesen megosztana másokkal is, esetleg furcsa, megdöbbentő interjúban vagy munkahelyi szituációban volt része, akkor írja meg nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!

 Ha munkajogi segítségre szorul, írjon a munkahelyiterrorjog@gmail.com címre.

Kedves Szerkesztőség!

Munkáltatóként is elsírhatom nálatok a bánatomat? Nemrég volt szerencsém találkozni Magyarország (valószínűleg) legtöbbe kerülő, legdrágább mosogatónőjével. Történt, hogy 2004-ben felvettünk egy fiatal hölgyet mosogatónőnek az
éttermünkbe.

A hölgy néhány hónap múlva hivatalosan közölte, hogy terhes, azaz
onnantól fogva felmondási védelem alatt állt. Néhány hónap múlva elment táppénzre, amelynek harmadát fizettük, mint a katonatiszt. A hölgy 6 hónap táppénz után 2005-ben szép, egészséges gyermeknek adott életet. Aztán 2008. februárjában a második gyermek is megszületett. 2009. decemberében aztán újabb csemetével bővült a család.

2011. szeptember elején a hölgy közölte, hogy közös megegyezéssel
távozni szeretne a cégtől. A könyvelőm közölte, hogy a hölgy az évek során 109 nap (5 napos munkahéttel számolva 22 hét, azaz majdnem félév!) ki nem vett szabadságot halmozott fel, amit a cégnek kell kifizetnie a _jelenlegi_ bérszintek alapján (azaz függetlenül attól, hogy az a szabadság valójában 2006-ban vagy 2010-ben "keletkezett"). Felhívtam a munkaügyi tanácsadómat, aki azt mondta, hogy nincs mit tenni, engedjem el, minden más megoldás csak drágább volna számomra.

A néhány hónapos mosogatást követő bőséges gyermekáldás a cégnek körülbelül félmillió forintjába került, amelyből a hölgy 386 ezer
forintot kap kézhez (a többit az államnak kell átutalnom, nyilván
fájdalomdíjként).

Természetesen egyetértek azzal, hogy az államnak valamilyen módon ösztönöznie kell a gyermekvállalást, de biztos, hogy ezt a
vállalkozások kárára kell megtenni? Miért egy magánvállalkozásnak kell ily módon támogatnia egy olyan munkavállalót, aki alig pár hónapot dolgozott???

Üdv,

Egy megsarcolt vállalkozó