Amennyiben van olyan története, amit szívesen megosztana másokkal is, esetleg furcsa, megdöbbentő interjúban vagy munkahelyi szituációban volt része, akkor írja meg nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!

Ha munkajogi segítségre szorul, írjon a munkahelyiterrorjog@gmail.com címre.

Tisztelt Munkahelyi terror!

 

röviden elmesélném önöknek a velem lejátszódott szomorú eseményeket, amennyiben érdemesnek találják, kérem közöljék a blogban. Volt főnökömmel 10 évvel ezelőtt ismerkedtem meg, akkoriban még egy másik cégnél dolgoztam, ő elcsábított onnan, jobb munkafeltételeket és lényegesen magasabb pénzt ígérve. Nem hezitáltam sokat, 27 éves voltam, tele ambíciókkal, egy jobb élet reménye lebegett szemem előtt, így váltottam . Az idő múltával minden remekül alakult, a munkatársak befogadtak, jó hangulatban, de rengeteg munkával teltek a hónapok , az évek. Főnökömmel is jó, már-már haveri kapcsolatba kerültem, sokszor személyes dolgaiba is beavatott én pedig soha sem éltem vissza ezzel.

 

A gazdasági válság kirobbanását követően a hangulat megváltozott a cégnél. Jöttek az elbocsátások, mindenki féltve érezte a helyét, ez sajnos rányomta a munkavégzés hatékonyságára is a bélyegét, de én biztosnak éreztem a helyemet. Az is volt, de egyre több ok nélküli konfliktus alakult ki köztem és főnököm között. Persze érthető, hogy sokszor volt ideges, de mégsem volt kellemes, hogy unos-untalan rajtam próbálta levezetni a benne felgyülemlett feszültséget. Szinte mindenért kaptam a fejemre, de úgy voltam vele, hogy a korábbi jó kapcsolatra tekintettel elnézem neki.

 

Nem volt könnyű, amikor minden ok nélkül nekem támadt és elkezdte szidni a felmenőimet, többször a kollégák szeme láttára, majd amikor rájött, hogy nem én hibáztam, vagy rosszul látott valamit, akkor visszakozott és még arra is volt precedens, hogy bocsánatot is kért. Én igyekeztem empátiával viseltetni irányába, de sokszor a gyomrom fájt az idegességtől. Ennek ellenére az volt a véleményem, hogy ha rendeződik a cég helyzete, akkor vissza áll a régi, normális rendszer, a családias, normális hangulattal. Sajnos végül nem volt rá lehetőségem, hogy ezt megvárjam.

 

Történt ugyanis, hogy augusztus közepén, miután visszatértem egy hetes szabadságomról egyből egy fejmosással és ordibálással kezdődött a munkám. Szinte még be sem léptem az irodába, máris hivatott és felelősségre vont olyan dolgokért, amelyről épp a távolmaradásom miatt nem is tudtam, nem is tudhattam. Próbáltam ezt a lehető legudvariasabb formában értésére adni, de aznap valószínűleg bal lábbal is kelhetett fel, mert az Istennek sem akart meghallgatni. Csak üvöltözött, a fizetésem megkurtításával, majd végül kirúgással fenyegetett, nem éppen irodalmi stílusban. Végül, amikor láttam hogy hasztalan magyarázom a bizonyítványomat, azt mondtam neki, hogy megyek tenni a dolgomat, döntse el, mit akar végülis, maradjak, vagy kitesz. Odaböfögött még egy k.anyádat számomra, én meg elindultam ki az irodából a saját helyemre.

 

Félúton azonban eszembe jutott, hogy az asztalán hagytam a telefonomat, így visszamentem, bekopogtam és mondtam, hogy ott maradt a telefonom. Nem tudom miért, de mintha ez lett volna életem legrosszabb mondta, úgy kikelt magából, hogy komolyan megijedtem, pedig nem erről vagyok híres. Lényeg a lényeg, hogy nem akartam belefogni egy újabb fél órás ordítozásba, így elindultam újra kifelé az ajtón. Talán nem kellett volna, mert ezen még jobban kiakadt, megfogta az ajtót, és úgy bevágta, hogy a csattanástól az üveg is kitört belőle. Ez azonban még nem lett volna probléma, csakhogy a kezem még ott volt az ajtónál és sikeresen rácsapta azt a rohadt ajtót. Nos, az eredmény gondolom egyértelmű, három ujjamat sikerült rommá törnie, a kínok kínja hasított belém, mint egy gyerek kezdett folyni a könnyem és jajgattam.

Egyik kolléga kocsival elvitt a balesetibe, röntgen, műtét, végül örülhetek, hogy ha fél év múlva viszonylag normálisan tudom majd használni a kezemet. Még az a szerencse, hogy nem a jobb kezemről van szó, hanem a balról, amelyet ugyebár nem használok annyira. főnököm is érezhette, hogy elég komolyan átlépte a határokat, mert már aznap meglátogatott és szinte könyörgött, hogy ne jelentsem fel, meg hogy nem szándékos volt, meg miegyéb,végül nem is tettem feljelentést, csak kiléptem a cégtől. Ezek után valahogy nem volt maradásom... Az volt a mázlim, hogy ismét volt egy ajánlatom egy másik cégtől,. így a letelt betegállományt követően hamar elváltunk egymástól és elkezdhettem dolgozni az új helyen.

 

Az egész történetben nem tudom, van-e tanulság, számomra annyi mindenképpen, hogy a jövőben ha hasonló állapotokkal szembesülök munkahelyemen és nem csak ideig óráig, hanem permanens módon, akkor mindenképpen váltok. És az ajtókat is óvatosabban használom.

 

T. Imre

Amennyiben van olyan története, amit szívesen megosztana másokkal is, esetleg furcsa, megdöbbentő interjúban vagy munkahelyi szituációban volt része, akkor írja meg nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!

Ha munkajogi segítségre szorul, írjon a munkahelyiterrorjog@gmail.com címre.