Tisztelt MT!

Restaurátor vagyok, közalkalmazott. Megkongatták felettünk a vészharangot. Nem először történik ilyen, eddig nem érdekelt, biztonságban éreztem magam, de ez most más. Igyekszem röviden:

Nov. 11. péntek: Felolvassák Dr. Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter levelét, miszerint a MMKM 35 fő elbocsátására kényszerül. A vállalat létszáma már most is túl alacsony, senki sem látszik nélkülözhetőnek, így bárkit érinthet az elbocsájtáshullám.

Nov. 14. hétfő délelőtt: Munkahelyi sérülés (bokarándulás, kiállításbontás közben történt, amit a szokás szerint a vállalat üzemfenntartó csoportjával együttműködve végeztünk. Ellátásban nem részesültem, ellenkezőleg, felszólítottak a munkavégzés – nehéz tárgy csoportos emelése- folytatására. Munkahelyi vezető nem volt jelen, a felszólítás az üzemfenntartó csoport egyik munkatársától jött. Az ilyen feladat elvégzésekor jellemző sietség, és feszült hangulat légkörében, valamint a hétfőn bejelentett fenyegetettség folytán nem mérlegeltem, hanem eleget tettem a felszólításnak, utána sem mentem haza.)

Délután – akkor már jobban fájt a lábam - a csoportvezetőmmel (aki kollegiális és szakmai okból is ragaszkodik hozzám, de vállalati szinten szava nincs) folytatott megbeszélés keretében tudattam vele, hogy korábbi tapasztalatok alapján ez a sérülés tehermentesítve 3 nap alatt gyógyul, és - szabadságom már nem lévén – kértem és kaptam nem hivatalos pihenőidőt. Így ennek – a betegállományba vonulással ellentétben - nem marad nyoma, amit az elbocsájtások végrehajtásakor a kényszerhelyzetben lévő vezetőség számára kapaszkodót jelenthetne. Az eset üzemi balesetként való kezelését, ami csak kellemetlenséget okozna a vállalatnak, elvetettem.

Nov. 15. kedd: Háziorvosnál megjelentem, kaptam beutalót az ortopédiára, vmint. eligazítást, miszerint az osztály túlterheltsége miatt az ottani vizsgálat milyen tortúrát jelent. Mivel az ilyen sérülést közvetlenül gyógyítani nem lehet, gyógyulásának első feltétele a pihentetés és tehermentesítés, a vizitet tünetmentesség idejére halasztottam, hogy minél előbb munkába állhassak (akkor is megokolt, beutaló gyógytornára, műtéti korrekcióra).

Nov. 20. vasárnap: A lábam a szokotthoz képest alig gyógyul, szövődmény is lehetséges. Ennek oka lehet az életkor, de az eset utáni szabálytalanság, a munkavédelmi előírások be nem tartása is.
Hétfőn munkába álltam és ezzel együtt is lassan, de egyértelműen javul az állapotom. Viszont utókezelés szükséges, de azt most vegyem igénybe, vagy várjam meg, amíg a vállalat végrehajtja a kormány utasítását? Mivel a restaurátori munka egyben hivatás is, vmint. egyéb, általános okok miatt a prioritás az állásom megtartása. Kérdés: az adott helyzetben (csoportos létszámcsökkentés) jelenthet-e segítséget, ill. védettséget az esemény üzemi balesetként történő kezelése, ha egyáltalán lehetséges utólag. Kérjek kihallgatást és beszéljem meg a felsőbb vezetéssel?

Nem látom tisztán a helyzetemet, ha tudnak tanácsot adni, kérem tegyék meg! Köszönöm.

Amennyiben van olyan története, amit szívesen megosztana másokkal is, esetleg furcsa, megdöbbentő interjúban vagy munkahelyi szituációban volt része, akkor írja meg nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!

Ha munkajogi segítségre szorul, írjon a munkahelyiterrorjog@gmail.com címre.