Kedves Munkahelyi (T)error,

 

Nem mindennapi történetet szeretnék megosztani a plebsszel. Időm hiányában sajnos nem lesz teljesen részletes, csak egy gyors flashback a sérelmeimmel. Jelentkeztem anno egy álláshirdetésre, ahol hálózati mérnököt kerestek, és mivel ez tökéletes volt számomra, el is küldtem az önéletrajzomat a cégnek. Beszélgettem az egyik vezetővel a szakmai felkészültségemről, és előéletemről. A végén természetesen előtérbe került a fizetési igényem, amit szerényen nettó 150k környékén jelöltem meg, amire kaján mosollyal azt a választ kaptam, hogy meg lesz ennek a duplája is!

 

A munkavégzés helye egy D betűvel kezdődő cégnél volt. A céget gondolom nem kell bemutatni, de pár szóban annyit lehetne mondani róluk, hogy könyvvizsgálattal foglalkoznak, adókérdésekkel, és számos tanulmány ill. kutatási eredmény fűződik a nevükhöz. Sikerrel zártam az ottani főnökkel való interjút is, majd átestem egy angol nyelvű IQ teszten. Pár hét múlva szóltak is, hogy mehetek aláírni a szerződést, fel vagyok véve.

A z engem alkalmazó céggel való szerződésem meglehetősen érdekes pontokat tartalmazott. Többek között a bruttó 80.000Ft-os fizetést nem vágtam, de ott már nem volt visszaút, mindenképpen kellett a munka. Aláírtam a szerződést és el kezdtem a munkát. Az EOX Kft. vezetőivel kb. csak fizetésnapkor találkoztam. A fizetést a hatályos törvény szerint a hónap 12. napjáig bezárólag kell fizetni, ez sajnos nem mindig jött össze.

Általában egy pénteki napra esett ez a jeles esemény. Az első ilyen volt a teljes megdöbbenés számomra, mert bankszámlára való utalás helyett mindenki névre szóló borítékban 200.000 – 400.000 HUF közötti összeget kapott. Pofátlannak éreztem a dolgot, egyrészt azért, mert szép kis adómegkerülés / adócsalás a történet, másrészt azért, mert nem éreztem azt, hogy én ezért érdemben megdolgoztam volna. Ugyanis egész nap egy irodában rohadtam, ahol reggel 8-kor beszívták a friss levegőt, aztán nap végéig azt keringtették az egész épületben. Kb. napi teendőim voltak, sosem kaptam önálló projektet, legfeljebb valami ad hoc hülyeséget. Már a kezdetektől fogva nem is akarta, hogy én megfelelően integrálódjak a csapatba. Csak kellett Neki valaki, aki majd elvégzi a szar munkát, amire a disznófejű nagy Úr nem méltóztatik, mert az kicsinyes. Ilyen pl. a dokumentálás. Javítson ki, aki másképp gondolja, az nem normális szerintem, ha kuncsorogni kell valami munkáért a főnöknél.

A főnök dolga, hogy kiossza a tennivalókat és felügyelje azok végrehajtását. Párszor finoman felhívtam a figyelmet a nemtetszésemre, de mintha a falnak beszéltem volna. A szerződésem lejárta előtt pár hónappal egy fizetésnap alkalmával beszélni akart velem az alkalmazásfejlesztés és az ehhez kapcsolódó tanácsadást nyújtó cégnél a pénzügyekkel foglalkozó (értsd adózatlan fizetést névre szóló borítékban osztogató főnök), melynek témája a gyenge teljesítményem és a proaktivitásom hiánya voltak, kiemelve azt, hogy én minden lelépek 17.30-kor, pedig a többiek ott maradnak és a főnöknek ez nem tetszik. A munkavégzésemmel kapcsolatos aggályait természetesen túl nagyvonalú volt személyesen közölni. Nyilván nem mert a szemembe nézni, mert én biztosan kiosztottam volna.

Sosem érdekelt, hogy a felettesem, mert egy undorítóan kezelhetetlen, házsártos, nagy pofájú, lekezelő, beképzelt, öntelt, arrogáns, fennhéjázó, sznob embert egyszerűen idegtépő elviselni, napról napra tolerálni a viselkedését. Ugyanakkor az első pár hónap után már nem is annyira zavaró egy félkopasz embert bámulni a sarokban, csak sűrűn kell kijárni WC-re meg sokat kell kávéval a kezedben szocializálódni csinos auditor hölgyekkel a folyosón. Amolyan tipikus multicéges kivitel. Én sosem tudtam azonosulni ezzel a „főnök seggének nyalása” témával. A tiszteletet pedig ki kell érdemelni. Hozzáteszem, az első munkahéten megbeszéltem vele, hogy én 8.30-ra vagy előbb jönnék, mert vannak egyéb elfoglaltságaim, és szeretnék 17.30-kor lelépni, kivéve persze, ha valami havária helyzet van vagy bármilyen halaszthatatlan munka (nekem az ugye sosem volt, de csak legalább valami munkának nevezhető is alig). El is fogadta a kezdeményezésemet, már csak azért is, mert a munkahelyi norma szerint is 8.30-kor kezdődik a munkaidő és 17.30-kor ér véget.. Summa summarum, kiderült, hogy Ők már párszor jól elsörözgettek és vígan kibeszéltek engem.

Nyilván szabadulni akartak a renitenstől, aki csak a legitimitás útját ismeri, és a szorgos munkát. 6 hónapot kaptam a bizonyításra. Kaptam is egy-két programozási feladatot, amivel tényleg nagy komótosan, ráérős tempóban is egy hét alatt végeztem. Ezen a ponton határoztam el magam, hogy engem már nem érdekelnek további hátam mögött való susmogások, beszélgetések stb. Minden reggel bemegyek, ha kapok, csinálok valami munkát, és a végén eljövök a francba és keresek majd egy olyan helyet, ahol nem érzem magam haszontalannak. Megjegyzem szakmai fejlődést ígértek a jelentkezéskor, ez annyiban teljesült, hogy remekül megtanultam reggelente teát készíteni magamnak kis bögrében, nagy bögrében, szinte mindenhogy. De azt hiszem, ez egy másik szakma...

Következő évre megkaptam a beígért szerződést, és szemrebbenés nélkül mindenféle egyéb komment nélkül referenciális jelleggel tette elém a 3 hónapra szóló szerződést. Rákérdeztem, hogy ezt mégis hogy? Annyi volt a válasz, hogy pár napja kibeszéltek engem ismételten és az ünnepek alatt (gondolom a meghitt családi asztalnál karácsonyi ebéd közben más ugye nem is járhat egy ember fejében) meggondolta magát és azt mondta, hogy legyen csak 3 hónap. Szeretem, hogy mindent megbeszéltek velem kapcsolatban, csak engem hagytak ki a beszélgetésből. Összefoglalva embertelenül bántak velem és csalták az adót orrba-szájba. Úgy, (és ezt emelném ki igazán) hogy ebben szépen asszisztált a a másik cég is. is. Kíváncsi vagyok mi történhetett ott Oszkó Péter uralkodásának idején, vagy éppen Simor András ténykedésekor.

Felmerülhet a kérdés mindenkiben, hogy miért nem mentem még feljelentést tenni a rendőrségre adómegkerülés / adócsalás vádjával. Nagyon egyszerű (és most kapaszkodjon meg mindenki) ügyvédek sora és egy magánnyomozó iroda is mellettük áll. Betömörültek a húsos fazék köré, és nekem mint hasonló kapcsolatokkal nem rendelkező, befolyásosság nélküli magánszemélynek vajmi csekély esélyem van börtönbe küldeni a bandát és a pénzemet is inkább a családomra költeném, nem a perköltségre. Bár áprilisig szólt volna a szerződésem, az utolsó munkanapomat már korábban megpecsételtem azzal, hogy az egész vezetőségnek egy 3 oldalas levélben vázoltam, hogy mi a pálya az adó dolgokkal meg a moslék viselkedésükkel kapcsolatban. Ex post közös megegyezéssel szerződést bontottunk. Igencsak derogál nekem, úgyhogy muszáj említést tennem a szerződésbontás pár fázisáról. Amikor ütköztettük a véleményüket, akkor félő hangon kérleltek, hogy ne dobjam fel Őket, mert ugye gyerekeik vannak és láthatom, hogy nem Mercedesszel vagy BMW-vel járnak.

 

Amennyiben van olyan története, amit szívesen megosztana másokkal is, esetleg furcsa, megdöbbentő interjúban vagy munkahelyi szituációban volt része, akkor írja meg nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!

Ha munkajogi segítségre szorul, írjon a munkahelyiterrorjog@gmail.com címre.