Amennyiben van olyan története, amit szívesen megosztana másokkal is, esetleg furcsa, megdöbbentő interjúban vagy munkahelyi szituációban volt része, akkor írja meg nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre! Ha munkajogi segítségre szorul, írjon a munkahelyiterrorjog@gmail.com címre.

Tisztelt munkahelyi terror blog!

A történetem egy kicsit különösnek mondható, de egyben segélykiáltás is. A
jelenlegi munkahelyemen 5 hónapja dolgozom és azóta minden áldott nap (nem
túlzás) kiabál velem a főnököm. Ő körülbelül 7 hónapja van a cégnél és a
csavar az egészben az, hogy már 7 éve ismerjük egymást.

7 évvel ezelőtt, amikor megismertem akkor az előző cégünknél szintén a
főnököm volt, de teljesen más ember volt. Nagy csapata volt és mindig
komoly eredményeket ért el a csapattal egy hangos szó nélkül. Szinte
mindenki kedvelte, mert emberileg és szakmailag is nagyon jó ember volt.
Adódott aztán, hogy úgy 3 éve elment a cégtől. Én maradtam az akkori
cégemnél, de civilben azért megmaradt a baráti viszony. Aztán úgy 7 hónappal
ezelőtt megkeresett, hogy egy új munkalehetőséget kapott az ország túlsó
végében és mivel szakmailag és emberileg is alkalmasnak találna arra a
beosztásra, amit ajánl nekem nem lenne-e kedvem csatlakozni ahhoz a céghez,
ahol ő most dolgozik. 1 perc alatt eldöntöttem, hogy természetesen. Mivel
az akkori munkahelyemen elértem azt, amit az én beosztásomban el lehet érni
és ténylegesen új kihívásra vágytam, beadtam a felmondásom és másfél
hónapra rá már itt is voltam készen az új dolgokra.

A problémák már a 5. munkanapomon, pénteken kezdődtek, amikor is egy
megbeszélésen azt mondta, hogy tudja, hogy még új vagyok, de az aktuális
problémára már oda kellet volna figyelnem. A következő hétfőn már kiabált
velem és ettől a naptól kezdődően ez mindennapos. A probléma az, hogy sok
ember tartozik hozzám és van két olyan terület is, amit "megörököltem". Az
utóbbi 1 hónapban két alkalommal voltam olyan rosszul, hogy nem tudtam
bemenni a munkahelyemre. Az első alkalommal felhívott, hogy fontos
bejelentést fog tenni ezért jó lenne, ha bemennék. A második alkalommal úgy
dél körül felhívott és kicsit hitetlen hangnemben kérdezett az
állapotomról.

A csavar a dologban, hogy civilben teljesen más és első osztályú barát.
Hihetetlenül törődik az emberekkel és mindenben segít, amiben csak tud.
Ebből kifolyólag civilben jóbarátok vagyunk, de a munkahelyen mintha nem is
egy bolygóról származnánk. Mivel neki ezen a környéken nincsenek ismerősei
sem barátai, ezért mindig engem hív, ami nem is zavarna, ha előtt pár
órával ne velem ordibált volna a munkahelyünkön. Ez egy nagyon őrült
helyzet és egyelőre nem látok kiutat. A hét minden napján bent vagyok és
szinte az összes munkanapon kora este legalább egyszer visszamegyek, hogy
minden rendben van-e bent. 29 éves vagyok, de kezdek beleőrülni abba, hogy
nem tudok a helyzet ellen mit tenni és jelenleg nagyon nehezen tudnák
munkahelyet változtatni.

Ha valaki tudna értelmes segítséggel szolgálni, azt nagyon megköszönném.

Tisztelettel, Kis István

Együttműködő partnerünk a Gránátalma Szépség- és Egészség Központ