Sziasztok!

Talán méhkasba nyúlok ezen a blogon, de mindenképp írok nektek, legfeljebb csak annyival leszek beljebb, hogy kiírom magamból a dühöm.

Csatlakozni tudok amerikai és osztrák "kollégáimhoz", akik viszonylag kulturáltan és nyugodt hangnemben írtak a magyar munkaerőpiac néhány disszonáns sajátságáról.

Magamról röviden: néhány éve Magyarországon tevékenykedő, külföldi tulajdonú céget vezetek. Legalább négy-, ha nem ötszáz értékesítői pozícióra pályázóval találkoztam az elmúlt években. Ebből jó, ha 10%-a felelt meg olyan szinten, aki legalább középhosszú távon tudott nálunk dolgozni. Sok CV-t láttam, sok emberrel beszéltem, sok motivációt láttam- és hallottam: bár ne így lett volna! ... Irodavezetői pozíció kapcsán is találkoztam már vagy 50 fővel: szánalmas, ami megy itthon.

Akkor csapjunk a lecsóba, a munkaközvetítő cégekről csak röviden.
Leginkább diákmunkásokat próbáltam keresni értékesítői pozícióra. Olyan árakat kaptam 1-1 esetben, hogy majd leszédültem a székről. Értem én, hogy hirdetniük kell, hogy előválogatniuk, hogy adminisztrálni, bérszám fejteni, stb. De! Ha az az egyik sarokköve a maguk mellett való érvelésnek, hogy milyen régen vannak a piacon és milyen nagy az adatbázisuk, és, hogy mennyire profik, miért nem vállalnak be sikerdíjazást? Elvégre ők is értékesítenek, kapjanak jutalékot a jó munkáért! Feldobtam, hogy keressenek nekem embert a már kész adatbázisukból, ennek meg annak feleljenek meg a jelöltek, és ha nálam dolgozik legalább 1-3 hónapig, akkor fizetek nekik. Egyetlen cég vállalta ezt be szóban, akit azóta sem érek el... Számomra beszédes.

Ezekről csak ennyit, a fent említett félezer ember saját hirdetésekkel vagy ismert on-line felületeken való hirdetések útján jutottak el hozzánk.
Itt azért láttunk már elég kemény CV-ket, elég kemény fotókkal, ugyanakkor azért azt el lehet mondani, hogy a jelentkezők 98%-a tud CV-t készíteni. Legalábbis olyat, ami számomra megfelelt. Kivéve egy valamit: minden hirdetésünkbe kihangsúlyozzuk, hogy angol nyelv középfokú ismerete szükséges (nyelvvizsga nem), valamint azt, hogy a CV-ket angol nyelven küldjék. Szerintetek? Sok esetben belefutunk abba, hogy hát folyamatban van az angol, hogy alapfokon beszél, hogy volt már három angol órán, stb. Még több esetben megtörténik, hogy ha elkezdek vele angolul beszélni a telefonban, hogy teszteljük, hogy valóban hogyan is megy a nyelv, rám, ránk teszik a telefont. (Elnézést, hogy néha egyes, néha többes számban írok, magamra, a cégvezetőmre és az asszisztenciára egyként gondolok, mint a menedzsment részeire.)

De ez még csak hagyján! Ha eljutunk is valakivel odáig, hogy elhívom egy személyes interjúra, soha, soha nem volt olyan, hogy a megbeszélt időpontban a meghívottak mindegyike eljött volna egy adott napon. SOHA! Olyan eset azért volt, hogy írtak egy sms-t, hogy elnézést, de kapott jobb ajánlatot (Come on! Te se hiszed el, amit írsz, ugye? Tegnap délután vagy kora este óta?????), ami AKÁR lehet is igaz, egyszer, kétszer, háromszor, de ennyiszer? Értékesítői pozícióra bejelentett br., minimálbérnél magasabb alapbért fizetünk és jutalékot: ismervén a magyar munkaerőpiacot és munkakínálatot, tudom, hogy ez igazán korrekt itthon. Tény: nem egy könnyű munka, de hát munkát ajánlok elsősorban, amiből tisztességesen meg lehet élni, és nem jól hangzó pozíciót vagy csillogó névjegykártyát. Nem ezen múlik. A valós, belső motiváción múlik, az akaraton, a szándékon. Sokszor, ahogy mondani szoktam, azon, hogy kinek mennyire rossz  már a helyzete. Az ember a komfort zónájában nem tud változni, mert ott még nincs, ami változásra kényszerítse. Ezen az alapon érthető, hogy nem akarnak az emberek dolgozni, értéket teremteni. De akkor miért megy a panasz? Jah, hogy érettségivel, nulla kilométer munkatapasztalattal nettó 200 000-et akarsz kerensi Magyarországon? Vagy, hogy adott esetben megfáradt/kiélt/pszichotikus negyvenesként nem vagy hiteles? Vagy, hogy friss diplomásként itthon próbálsz elhelyezkedni, és azt várod a magyar gazdaságtól, hogy pl. az IBS-en beléd sulykolt kivagyiságod fizessem meg, megint csak nulla kilométer tapasztalattal?

De várj, a java még hátra van. Irodavezetőt kerestünk, itthoni viszonylatban korrekt fizetési rendszerben: 3-6-12-18-24 hónapok után emelkedő fizetéssel. (Igen, hozzá teszem több helyen is, hogy itthoni viszonylatban, gondolom érthető, hogy miért.)
3 fordulóban akartam megmérettetni az embereket. De előbb a CV-k. Ide még inkább kell az angol, napi szintű riportolások, megbeszélések angolul a tulajdonosokkal, és nincs időm megvárni azt, aki már "3 éve nem használta, de szerinte egy hónap alatt belerázódna". Bakker, hova akar még rázódni valaki mondjuk 25 évesen? Mikor legyen benne, ha nem most? Az idejére és a tudására van szükségem, azt fizetem meg, fizetném meg, nem megtanítani akarom valamire... Nagy nehezen elhívok az AC-re 8 embert, ebből három jön el, és az AC elején írt egyszerű, rövid logikai teszten egy elbukik: 50% alatt teljesít. Marad kettő, akik közül egyik sem beszél elfogadhatóan angolul ... Ideges leszek-e? Legalábbis csalódott.

3 hét hirdetés után 5 embert találtam, aki eljött, az angolja is jó és még akar is dolgozni. Ebből egy kétszer annyit akart keresni, mint amit ajánlottam, így ő kiesett. Másik kettő emberileg nem oké nekem (ez már a személyes interjúk utáni tapasztalás), a maradék kettő közül meg ... az egyik zárkózott, a másik spiritiszta ... és akkor döntsek jól, de közben most három ember munkáját csináljuk ketten.

Ezeken felül röviden és nem teljesen a blog-hoz tartozóan, de mégis szerintem ide illően meg kell említsem a beszállítókat, a rossz helyzetben ( ? ) lévő magyar vállalkozókat: van olyan, aki 3 hete ígérte, hogy árajánlatot fog küldeni egy 8 kamerás rendszer kiépítésére, van, aki nem, hogy nem jön el egy találkozóra, de még csak el sem érem és vissza sem hív, ha elérem, akkor van, hogy "Jajj, elcsúsztam még Budaörsön vagyok, megvárom?" A találkozó a West Endben lett volna ... Vagy sok a munka és nagyon jól élnek, vagy egyszerűen csak komolytalanok. Lehet, hogy az a baj, hogy nem túlárazott, nagy cégekkel dolgoztatok, de akkor inkább megcsinálom magam ...

Megoldás? Igyekszem igazodni a lehetőségekhez, és egy adott színvonalú munkaerő bázist a vártnál sokkal több energia- és idő befektetés árán építek ki. Vagy pedig aki dolgozni akar az képezze magát, legalább angolul beszéljen, vagy, ha másik nyelvű célországba szeretne menni, akkor azt a nyelvet tegye magáévá. És dolgozni is akarjon valaki, ne csak egy valag pénzt keresni egy nagy rakás semmiért. Így talán a kereslet és a kínálat is egyensúlyba kerülhet ...

Ennyi. Most jobb :)

Üdv,

GBT

Együttműködő partnerünk a Gránátalma Szépség- és Egészség Központ