Privacy vs. Publicity - avagy magánélet-e a magán élet?!

Amennyiben van olyan története, amit szívesen megosztana másokkal is, esetleg furcsa, megdöbbentő interjúban vagy munkahelyi szituációban volt része, akkor írja meg nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre! Ha munkajogi segítségre szorul, írjon a munkahelyiterrorjog@gmail.com címre.

 

Kedves MunkahelyiTerror Blog,

Egy olyan eset történt meg velem tegnap, amely a kezdeti sokk és megannyi kérdőjel után nemcsak felháborított, de egyben fel is bátorított arra, hogy a széles nyilvánosság elé tárjam a történteket, részint azért, hogy látlelet adjak a 2012 Magyarországára jellemző munkaerő kiválasztási módszertanról (annak is elsősorban morális helyzetéről), részint azon kisszerű és talán naiv motivációtól vezérelve, hogy olvasván e történetet, a vonatkozó cég esetleg magára ismer és nem folytatja azt a gyakorlatot, amelynek célpontja épp én voltam tegnap. Hogy a történet mennyiben számít tipikusnak, fogalmam sincs, de bátran állítom: egy eset is sok(k). Vannak ugyanis elvi kérdések, amelyeknek az igazságát, legitimitását nem a gyakorlat vagy az előfordulási gyakoriság adja. 

j0284981.jpg

Rólam annyi tudható, hogy sajnos mint annyian mások, jelenleg én is a munkakeresők táborát gyarapítom. Három diplomával, 35 évesen. Lassan 1 éve. Referencialevél bizonyítja, hogy önhibámon kívül (a szervezeti átszervezés egyik áldozata lettem).

Nos történt, hogy felhívott tegnap egy cég, illetve annak hölgy képviselője. Ez a cég egy hazai mobilszolgáltató (a legkisebbnek) szolgáltatásainak értékesítésével foglalkozik. Az interjú telefonon zajlott. (Itt jegyzem meg, hogy életem során mintegy 50 állásinterjún vagyok már biztosan túl, de telefoninterjúban még nem volt részem. Nem kívánok előítéletes lenni, de őszinte igen: számomra ez vet némi árnyékot valamely cég komolyságára.) A telefoninterjú kimenetelétől függött az, hogy lesz-e második kör. Beszélnem kellett a szakmai múltamról, röviden kitérve a felelősségi körökre, tevékenységekre, a munkahelyváltások okaira. Következett a szokásos "mondjakmagamrólhárompozitívésháromnegatív" tulajdonságot. Megtörtént. Jött a fizetési igény, mondtam egy teljesen reális (piaci) összeget. Majd következett az a kérdés, amit először nem is akartam meghallani. A hölgy neutrális hangon feltette az alábbi kérdést: "Látom, hogy a családi állapota nőtlen; ez azt jelenti, hogy nincs párkapcsolata sem?" Egy konszolidált gazdasági helyzetben lévő ország felnőtt, ön- és jogtudatos állampolgára ebben a szituációban két dolgot tehetne igazából:

 

1)     vagy szó nélkül leteszi a telefont,

2) vagy elküldi a jó kurva anyjába azt, aki a magánéletét firtatja, legyen az akár az ország első embere is.

Természetesen egyik lehetőséggel sem éltem. A kérdés egyszerre forrázott le és hozott ki a sodromból, de igyekeztem tisztelettudóan válaszolni, már az egy-két másodperces hatásszünet után. Visszakérdeztem a legudvariasabb hangon, hogy mindez mennyiben releváns a betöltendő munkakör szempontjából. A hölgy azt mondta, hogy van jelentősége, számít. Diplomatikusan annyit feleltem, hogy "továbbra is nőtlen vagyok", mert ahhoz a tényhez, hogy van-e párkapcsolatom vagy sem, sem neki, sem senkinek az égvilágon semmi köze.  (Emésztve a történteket, így utólag felmerült bennem, hogy talán ismerkedni akart a hölgy, bár ez itt egy kesernyés gúny, irónia lehetne.)

Vitán felül áll és nem kell jogásznak lenni annak belátásához, hogy ez egy nyíltan diszkriminatív kérdés volt, amely sértette az alanyi jogaim. A kérdés egyébiránt egy dolgot egészen biztosan maga után von a megpályázott állásra nézve: nem munkaerőt, hanem alapvetően rabszolgát keres a cég, akivel rendszeresen kíván rendelkezni a napi munkaidőn túl is (ezt bármilyen magánélet/párkapcsolat nyilván megsínylené, ezért próbálta kideríteni eme körülményt a hölgy).

A hívás 17:30-kor történt és kb. 17:40-ig tartott. A hölgy azzal zárta a beszélgetést, hogy amennyiben pozitív döntés születik, még aznap 18:00-ig visszahív, megbeszélendő a második kör részleteit, de ha nem, akkor nem aktuális a dolog. Kitalálják, hogy visszahívott-e?

Szeretnék egy olyan emelkedett és elegáns, de leginkább józan országban élni, ahol egy interjú alkalmával nem firtatnak olyan kérdéseket, amelyek alapvetően nem tartoznak a munkaadókra. A Privacy és Publicity határai szentek és ezeket mind a munkavállalóknak, mind a munkaadóknak tiszteletben kellene tartani a XXI. században. Még egy olyan félgyarmati, pszeudo-jogállami országban is, mint Magyarország.

Javaslom, a tanulságok levonását mindenki magában végezze el.

Köszönöm, hogy elmondhattam és remélem, publicitást nyer ez az incidens.

Üdvözlettel,

VR