Amennyiben van olyan története, amit szívesen megosztana másokkal is, esetleg furcsa, megdöbbentő interjúban vagy munkahelyi szituációban volt része, akkor írja meg nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre! Ha munkajogi segítségre szorul, írjon a munkahelyiterrorjog@gmail.com címre.

Üdvözlök Minden Olvasót!   

Mesélek én is egy történetet. Ez egy hosszú történet lesz amiben a saját történetemet és tapasztalataimat írom le nektek. Fővárosunkban lakom külterületen, 25 éves vagyok. Jelenleg a szakmámban dolgozom. Rólam ennyi elég.  I.rész - Magamról.      

Gimnázium után elvégeztem egy két éves OKJ pénzügyes képzést(lényegtelen, hogy melyiket). Amikor a tanulmányaim második felénél jártam, egyik nap iskola után elsétáltam a legközelebbi céghez akik a szakmámmal foglalkoznak, egy kisvállalkozás volt. Bejutottam a főnökhöz és elmondtam neki, hogy tanuló vagyok és megkérdeztem, nincs-e valami munkája, gyakorlatot akarok szerezni, akár ingyen. Volt neki.  Megegyeztünk, hogyha végzek akkor ad egy ajánlólevelet. Így kezdtem gyakornokként dolgozni nála. Mondtam az osztálytársaimnak, hogy csinálják ők is, akik egy lány kivételével mind ilyen kifogásokat kerestek: „Nem érek rá, nem hagyom ki a sorozatomat, meg délután mindig van mit csinálni.” „Persze, iskola után dolgozzak? Fáradt vagyok hozzá.” „Ingyen dolgozzak? Biztos nem.” „Én nem fogok munkáért házalni, mint egy koldus.” „Minek? Válság van, úgysem lesz munkám.” „Minek? Ez egy sz*r szakma, nem piacképes.”     

Mit csinál egy gyakornok? A gyakornok, régiesen inas, az az ember aki először megkapja a nehéz,unalmas, sokszor idegtépő, de nulla haszonnal járó munkákat amiket senki nem akar megcsinálni. Ez nem jelenti, hogy kutyaként bánnak veled.( Ellenkezőleg, mivel ingyen dolgozol, jobban elnézik a hibákat és segítenek kijavítani őket.) Ez azt jelenti, hogy a ranglétra alján vagy és ehhez méltó munkát kapsz. Ha jól dolgozol és szorgalmas vagy akkor rád bíznak komolyabb feladatokat és néha egy kicsit kisegítik a tanulmányaidat is. Egyik nap, amikor körülbelül öt hónapja dolgoztam, támadt egy ötletem. Szóltam a főnökömnek, hogy lehet, néha érdeklődni fognak rólam és a munkámról. Aztán nyakamba vettem a várost és felkerestem néhány kisvállalkozást, hátha szükségük van valakire, aki besegít a pénzügyeiknél. Úgy gondoltam, hogy van elég tapasztalatom, tudom mit csinálok és mivel az ismerőseimnek nem kellettek a „területek”, nem akartam hogy valaki más megelőzzön. A vállalkozók többsége gondban van a pénzügyekkel én besegítettem, mint alkalmi tanácsadó. sokat nyomott a latban, hogy XY cégnél leinformálható vagyok. Így telt a szakmai képzésem. Amikor végeztem, volt kis zsebpénzem és extra sorok az önéletrajzomban. Pályakezdő, tapasztalattal. Rá két hétre találtam állást, később egy hónappal hívott a cég, ahol gyakornok voltam, hogy felvennének dolgozni.

Akkor már volt munkám, mondtam hogy még fél évre szerződésem van, nem akarok váltani. Mi volt a válasz? Akkor addig felveszek valakit, de ha letelt a fél év, ne keresgélj. Letelt és elmentem oda dolgozni. Azóta csak legyintek amikor valaki nyavajog, hogy honnan lenne gyakorlata, ha minden állásra legalább két éves gyakorlattal keresnek embert? Hát…így. Elmész gyakornoknak iskolai tanítás után. Azt nem is említem, hogy az összes ismerősödnek felajánlod a „segítséged”. A tudás nem elég. Reklámozni kell magad.  II.rész – Mi, a munkavállalók      Most írnék egy keveset a mentalitásról. Tudjátok pénzből sosem elég és a kétkezi munkát sem vetem meg, ezért nyáron leutazok a nagyszüleimhez és a kukoricában dolgozom napszámosként. Aki csinálta, az tudja hogy nem egy leányálom. Viszont kegyetlenül jól fizet. Ennek ellenére, mi, a szegény, kiszolgáltatott dolgozók általában ott csalunk, ahol lehet. Első alkalommal tátott szájjal néztem, hogyan tudnak ennyire gyorsan dolgozni az emberek, az utolsók között végeztem mindig a munkával. Aztán rájöttem a turpisságra. Akik sejtették (lutri!), hogy őket nem fogják ellenőrizni, azok hellyel-közzel végeztük a feladatot. Néha a felét otthagyták. Meleg van, hideg van. Kevés a vizem, túl nehéz a vizem. „Ha igen, az a baj, ha nem, az a baj”. Ismerős? 

Dolgoztam már gyárban, földeken és irodában egyaránt. Mindenütt ugyanaz a mentalitás. Minél kevesebb dolgozzunk, mert a munka az rossz. Mintha így lennénk nevelve. Akik a legtöbbet siránkoznak amiért nincs pénzük, azoknak a munkája volt a legcsapnivalóbb(és ők a legfáradtabbak amikor hazaérnek). Persze, tudom, keveset fizet ezért keveset dolgozol. Az a különbség, hogy te vagy akinek szüksége van a pénzre és nem ő, ezért ha többet akarsz, akkor neked kell többet dolgoznod. De mondok ennél „elképzelhetetlenebbet” is: Ha több pénzt akarsz, akkor találj ki valamit amitől a cégnek több pénze lesz és add el(ő) a főnöknek. A vállalkozó felhajtja az ügyfelet, te meg dolgozol. Ha képes vagy ügyfeleket felhajtani, te leszel a vállalkozó. De nem vagy. Ennyi a képlet, a többi csak maszlag, ha tetszik, ha nem. Írhatnék arról, hogy milyen pitiáner dolgok miatt nem vállalnak el munkákat ismerőseim: „40 évesen már nem fogok elköltözni” „Mi lesz a házammal, ha itt hagyom?” „Kéne nyelvet tanulni, de nem érdekel.”( Épp most készülök vizsgára és szégyellem magam amiért 15 éves ismerősömnek már megvan, nekem meg nincs.) „Mi lesz a családommal? Két gyereket nem lehet csakúgy új helyre vinni lakni.” „Persze, hajnalban odaérek, estére haza. Mi lesz az életemmel?” -  Mi lesz, ha nincs munkád? „Nem akarok pesten dolgozni, koszos város.” Apám mindig azt mondta: „Fiam, teljesen mindegy milyen a politikai rendszer. Van-e háború vagy nincs, a lényegen semmi nem változtat. Élni kell. Siránkozásból senki nem él meg. A tanult és szorgalmas emberre mindig szükség van.” Megfogadtam a tanácsát.

Tanultam, dolgoztam és nem siránkoztam a problémák miatt. Mi lesz belőlem? Nem tudom. Ami tudok, hogyha akarok valamit akkor teszek érte. Ha munkát akarok, keresek. Munkát, nem kifogást.  III. The Boss. Vannak szemét munkáltatók és vannak rendesek. Vannak szemét munkavállalók és vannak rendesek.  Néha dolgozom megbízási szerződéssel. Egyszer elvállaltam egy hosszabb munkát, amiért komolyabb összeget fizettek. Aláírtuk a szerződést, elvégeztem a munkát és a megrendelő nem fizetett. Két hétig hetente egyszer küldtem neki egy e-mailt. Ígérgetett. Két hét után felhívtam. Ígérgetett. Egy hónap múlva meguntam. Három percenként hívogattam a mobilját, az irodai telefont. Hívtam amikor fürödtem, hívtam ebéd közben, hívtam fogmosás közben reggel, kómásan. Kikapcsolta a telefont, de ez engem nem érdekelt. Második nap egy ismerősöm segítségével telenyomtuk spammel az irodai levélfiókját.

Tudjátok, ha ki van kapcsolva a telefonja és tele az e-mail fiókja, nem tudja fogadni az új megrendeléseket. Harmadik nap idegesen felhívott, hogy szálljak le róla vagy feljelent. Rendben, jelentsen fel és szórakozhatunk tovább, még úgysem voltam feljelentve, nekem mindegy. De ne felejtse el megemlíteni, hogy elfelejtett kifizetni engem. Másnap reggel a pénzem a számlámon volt. Nem érdekel, miért nem fizetett. Ha épp csődbe ment miattam, az sem érdekelt. Az ő döntése, hogy kellett a munkám. Vállalja az ezzel járó következményeket. A hab a tortán, hogyha nekem gondom lett volna a pénzzel, akkor felajánlom, hogy „bocs, most nem tudok fizetni. Írjunk egy szerződést részletfizetésről.” Beleegyeztem volna.      Ha szükséged van valamire, menned kell utána. Ismertem olyan embert, aki nem kapott fizetést két hónapig. Kiállt a munkáltatója háza elé egyedül egy táblával amire az volt írva: „Ez az ember, XY cég tulajdonosa, nem fizeti ki a munkásait”. Addig állt/ült ott amíg a munkáltató felesége ki nem jött a házból. Kezébe nyomta készpénzben az elmaradt kéthavi fizetését. Ezt a módszert nem ajánlom, csak ha tudod, hogy igazad van.

Másnap felmondtak neki, de ez egyértelmű és jobban járt szerintem. Egy percet sem szabad ingyen dolgozni, csak ha az életed múlik rajta( NEM az életszínvonalad, hanem az életed). Amikor aláírom a felmondást, ő többé nem a főnököm. Nem áll felettem.  Onnan kezdve ő is ugyanolyan ember, mint te vagy én és ha valami gondod van vele, akkor add a tudtára. Csapj oda az asztalra, mert az többé nem a főnököd asztala, hanem egy emberé akihez közöd nincs. Én így gondolom, de az igazság, hogy a vállalkozók legtöbbje, bizony a legközvetlenebb, legszimpatikusabb emberek közé tartozik számomra. Konkrétan, a fenti tapasztalatomon kívül az összes ember, akit munkáltatónak ismertem meg, sokkal rendesebb mint a munkatársak többsége akik ott fúrnak meg ahol tudnak. Ahol a főnök egy utolsó bunkó, az két dolgot jelent: 1, Nem vagy szimpatikus. 2, Rosszul megy az üzlet. Mindkét alkalommal fel kell készülni egy új munkahelyre. Jobb lesz neked is.  Ennyi. Ezek voltak az én tapasztalataim. Még annyit hozzátennék, hogy tegye fel a kezét, aki inkább felvesz egy idegent, mint egy rokont, havert? Senki. Akinek nincsenek haverjai, ismerősei az vagy remete vagy súlyos személyiségbeli problémái vannak ami miatt az emberek elkerülik. Írhatnék még rengeteget, ugyanis sok barátom van, sok sztorival, főnök és alkalmazott egyaránt. Írhatnék jót és rosszat még, de így is sok ember lelkébe gázoltam. Ha valaki köztünk sír, akkor vele sírunk de ha örül, nem örülünk vele. Biztos hazudok és kamu az életem.

Üdvözlettel, Egy munkavállaló.