Amennyiben van olyan története, amit szívesen megosztana másokkal is, esetleg furcsa, megdöbbentő interjúban vagy munkahelyi szituációban volt része, akkor írja meg nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre! Ha munkajogi segítségre szorul, írjon a munkahelyiterrorjog@gmail.com címre

Régóta olvasom a blogot, de reméltem, hogy nem kell majd ide fordulnom tanácsért, most viszont nagyon el vagyok keseredve.  Ötödik éve dolgozom egy multinacionális cégnél. Mondhatnám, hogy a „karriersztorim” amolyan vidéki tündérmese. 20 évesen, érettségivel kerültem a céghez egy 3 hetes adminisztrációs munkára. Keményen és gyorsan dolgoztam, az akkori nagyfőnök ezt látta és felajánlott egy állandó pozíciót, egy kolléganőnek lettem a kisegítője. Amikor a kolléganő elment a cégtől, egyedül vettem át kettőnk munkáját. 4 évig keményen és sokat dolgoztam a cégnél, minden évben kaptam több-kevesebb fizetésemelést, magasabb pozíció besorolást, jól kijöttem a munkatársaimmal és úgy érzem tényleg megbecsültek és kedveltek engem. A főiskolát is elkezdtem önerőből, szakmámhoz kapcsolódó képzésen, jövő tavasszal fogok végezni.  2012 elejétől kaptunk egy új főnököt, akit egyébként nagy reményekkel és szívélyesen fogadtunk.

Kb 3 napig tudta elhitetni velünk, hogy ő egy határozott, tanult és jó szakember, de rövid időn belül kiderült, hogy ostoba, tanulatlan, és a szakma alapvető szabályait sem ismeri. A felesleges, de fontosnak feltűntetett feladatok amiket kioszt, megnehezítik az osztály működését és ellehetetlenítik a fejlődését. A fiatalember sajnos emberileg is egy nulla – ha veszélyben érzi magát inkább a saját embereire keni a balhét a vezetőség előtt, mint hogy felelősséget vállaljon a hibás döntéseiért. 

A problémák idén tavasszal kezdődtek. A kolléganőmmel ketten töltjük be ugyan azt a munkakört, mivel igen nagy mennyiségű munkáról van szó. Kettőnknek is sok néha, de van hogy uborka szezon van, hullámokban jön a munka. Tavasszal a magyar kisfőnököm kitalálta, hogy keressünk még egy embert magunk mellé. Elkezdtük a keresést, de rettenetesen feszültek lettünk a kolléganőmmel, féltünk hogy egyikünket le akar cserélni (februárban, egy hónappal az után, hogy a céghez jött, ezt megtette egy másik munkatárssal).  A keresés végén (hála istennek) nem talált a vezetőség alkalmas embert a pozícióra, így folytattuk tovább a munkát ketten, nyugodtan.  A felettesem most októberben váratlanul megint keresést indított, szerinte mindenképpen kell új kolléga, viszont módosított a korábbi pozíció leíráson, olyanképpen, hogy a leírás most már többé- kevésbé rám illik (5 év releváns tapasztalatot kér a korábbi pályakezdő helyett, stb).

Több kollégám és barátom is felhívott, amikor a hirdetést meglátták, hogy „-hé, de hát ez nem a te állásod? –hát, de.”  Most ott tartunk, hogy elviselhetetlen az irodában a légkör. A felettesem kijárkál értekezni a bérszámfejtő vezetővel, naponta kb 6 alkalommal, titokzatosan viselkednek, néha elejtenek egy egy félreérthető félmondatot. Nem szeretném különösebben részletezni a viselkedésüket, de nagyon undorító. A felettesem és a bérszámfejtő felénk elejtett infói alapján azt a következtetést vontuk le, hogy az a tervük, hogy az egyik asszisztenst a bérszámfejtésről (akit a bszf. vezető nyíltan nem kedvel, pl van hogy nem is köszön neki, tudom, piti) áttegyék az én helyemre.  Ezzel a bszfejtő vezető is jól járna, mert megszabadul az emberétől (akit kirúgni mégsem lehet, mert a férje mérnök a cégnél, és nem akarnák, hogy ő is elmenjen), és az én felettesem is jól járna, mert megszabadul tőlem. Csak én nem járok jól. 

Ó, és hogy miért akar engem a felettesem kívül látni? Mert nem vagyok 50 kiló, túlsúlyos vagyok. A munkámba belekötni még mondvacsinált indokokkal sem tud, ezért nem is mondott semmit, csak hápogott, amikor megkérdeztem, hogy miért lett (először amióta itt dolgozom) rossz a félévi  teljesítményértékelésem. Nyilván nekem is rossz ez a helyzet, és én is szeretnék változtatni rajta az egészségem érdekében, de az, hogy emiatt kell féltenem az állásom, a megélhetésem, szerintem elfogadhatatlan.  Most ott tartok, hogy nem tudom mit csináljak.  Állítsam a főnökömet kész tények elé? Akkor mindent tagadna, és engem vádolna rágalmazással. Menjek el félév táppénzre és addig keressek munkát? Ebben a régióban kb ennyi ideig tart állást találni.  Sajnos azon a ponton már túl vagyok, hogy ne foglalkozzak vele. Egyre magasabb dózisú feszültségoldókat ír fel nekem az üzemorvos, mert rohamszerűen elkap a légszomj az idegességtől.  Nem szeretném elveszíteni az állásom, szeretem a munkám, szeretem a kollégáim, az én városomban egyébként is lehetetlen lenne újat találnom.  Nem tudom, hogyan jöhetnék ki jól a helyzetből, sajnos hétfőig nem leszek sovány. 

Köszönöm hogy meghallgattatok.