Sziasztok!

Nagy elkeseredésemben bújom a netet, és találtam rátok.

Gondoltam, megírom nektek dióhéjban a történetemet, hátha tudtok hasznos tanáccsal szolgálni.

Az esetben talán semmi nagyon különleges nincs, szerintem lehet,m hogy sok szár volt alkalmazott került olyan kiszolgáltatott helyzetbe, mint én.

Idén január 16-án felmondtam rendes felmondással a cégemnél, ahol az elmúlt 5 évet töltöttem. Az ok a lelki terror volt, az agresszív és megalázó stílus, ahogy a főnöknőm beszélt velem az utóbbi időkben, kb, fél éve. Utólag jöttem csak rá, hogy a háttérben nagy valószínűséggel sima kisebbségi komplexus állhatott, a főnöknő, a cég vezetője ugyanis egy 60 éves nő, akinek sem felsőfokú diplomája, sem semmilyen nyelvismerete nincs, míg nekem egyetemi diplomám van, és 4 idegen nyelven tudok fesztelenül kommunikálni, ami meglehetősen nagy magabiztosságot adott nekem a külföldi ügyfelekkel történő kommunikációban, De ez persze csak feltételezés. Hogy miért csak elmúlt időkben terrorizált, egyre nagyobb hévvel? Múlt nyáron kerültem át a cégcsoport egy másik vállalatától ide, nem fizikailag, mert az irodám már előtte is ott volt, hanem szerződésileg átvett az egyik cég a másiktól. Ahogy tehát a keze között érzett, elkezdte a módszeres "kicsinálást".

Sikerre vitte a dolgot, bár sokáig nem hagytam magam, ellenálltam a magam "soft" módszereivel, de amikor már azt éreztem, hogy a családom, a gyerekeim isszák meg az elszenvedett stressz levét, valamint alvási nehézségekkel, heves szívdobogással, és egyéb fizikai tünettel szenvedek, akkor úgy döntöttem, ennyit nem ér meg az egész. Nem akarok egészségileg, idegileg rámenni.

Közben decemberben félig "lebénult" a nyakam, a vállam, a jobb karom, az orvos kiírt táppénzre, fiztikoterápiás kezelésekre jártam, és gyógszeres kezelést is kaptam. Ezalatt az idő alatt is volt időm elgondolkodni, és megerősödött bennem a felmondási szándék. A majd 1 hónapos betegállomány utáni első munkanapomon annak rendje és módja szerint benyújtottam a felmondásomat. A főnököm el is fogadta azon nyomban, sőt, epésen megjegyezte, hogy amúgy neki is ez volt a szándéka, úgyhogy csak megelőztem őt valamivel. Ezek után, még azon  a napon, a felmondásom napján, rögtön mondta, hogy menjek is haza, nem kell már bejönnöm dolgozni. Erre úgy tudom, hogy a munkáltatónak joga van, hogy eltekintsen akár teljesen is a felmondási idő letöltésétől. Én mondtam, hogy át kellene adnom a munkát valakinek, és szívesen bejövök ezért akár több napig is, de közölte, nincs szükség rá, úgyse tudom senkinek sem átadni (mivel senki se beszél a cégben azokon az idegen nyelveken), inkább azonnal adjam oda a lap topomat, és szíveskedjek elmenni, találkozunk 1 hónap múlva a kilépési papírok átadásakor.

Ezután következett 1 hónap szünet, ahogy megállapodtunk. Majd 2 napja bementem, hogy átvegyem a papírokat. Mindent oda is adtak kitöltve, aláírva. Mondták, utalták a fizetésemet is. És én csak másnap döbbentem rá, hogy csak a bejelentett, hivatalos munkabéremet utalták (nyilván), a "nem hivatalos" borítékot "elfelejtették" odaadni. Ekkor felhívtam a volt főnöknőmet, és udvariasan próbáltam bevezetni a témát, hogy valószínűleg egy félreértésről lehet szó. Hát nem. Egyre csak azt hajtogatta, hogy nem tudja, miről beszélek, ennyi volt a fizetésem (bejelentett 100 ezer HUF), ennek megfelelően ők utaltak is, nem érti, mi  a problémám. Szó szerint tette a hülyét.

Nyilvánvalóan a problémám az, ami sok ezer más magyar munkavállalónak, hogy ilyen esetben teljesen ki van szolgáltatva, a be nem jelentett fizetés mértékéről, összegéről bizonyítékom, írásos dokumentumom nincs. Mindketten tudjuk, hogy nem annyi volt a fizetésem, amennyit utalt. Benn maradt a cégnél kb 120 ezer forintom, ami tudtommal a felmondás idejére akkor is jár, ha azt nem töltöttem effektív munkavégzéssel,

Annyi az adalék, hogy előttem kb 2 hónappal elbocsájtották egy velem együtt dolgozó kollégámat (létszámleépítés), és neki ugyanúgy nem kellett egy napot sem ledolgoznia a felmondási idejéből, viszont ő megkapta a kilépő papírjaival egy időben a fekete munkabérét is.

Ebből én arra következtetek, hogy teljesen egyértelműen a főnöknőm személyes kicsinyes bosszújának az áldozata vagyok.

Mit tehetek ebben az esetben? Tényleg semmit? Egy NAV vizsgálattal való indirekt fenyegetés célt érne? Vagy ekkor én is bukhatok nagyot?

Tudtok felkészült munkajogra specializálódott ügyvédet, aki egy ilyen esetet meg tud oldani (természetesen egy mihamarabbi megegyezés, vagyis a bérem kifizetése a cél, nem jogi útra való terelése az ügynek)?

Bármilyen tanácsot szívesen vennék, mert nem szándékom a volt cégemnél bent hagyni az utolsó havi bérem nagyobbik részét, és főleg nem akarom "hagyni magam", már csak elvből sem.

Köszönöm előre is a válaszotokat,

Üdvözlettel,