Kérdésem az lenne. hogy mi kell ahhoz hogy egy vezető alkalmasságát rátermettségét felülbírálják? Sándor vagyok volt rehabcég dolgozó és rehabos telephelyen  dolgoztam egy embertelen telephely vezető irányítása alatt. Pályafutásom alatt nála finoman fogalmazva arrogánsabb hataloméhes közutálatnak örvendő kiskirállyal  még nem találkoztam. Felteszem a kérdést vajon a rehabilitációs foglalkoztatottság arról szól, hogyan kell másokat megalázni, hogyan kell másokat letiporni, a  munkáját lehetetlenné tenni?

Mért jó az, hogy a dolgozó úgy megy be, hogy a gyomra már összeszűkül mért kell rettegve bemenni dolgozni, hogy ugyan mire megyek be  mi fog történni milyen kedve lesz ma a főnöknek kire fog ma rászállni kinek keseríti meg az életét. Vagy úgy gondolják, hogy egy vezetőnek elég csak számokkal  dobálózni és verni a mellet, hogy ennyit meg annyit teljesítettünk? De milyen áron?? És az emberség amit mi beteg emberek kérnénk az hol van mikor egy egészséges  ember irányít beteg embereket és felvan háborodva azon, hogy nem találjuk ki a gondolatát nem tudjuk esetleg azt megtenni amit  a telephely vezető úr esetleg kitalál?  Meddig lehet egy embernek elmenni ahhoz, hogy komolyan fontolóra vegyék, hogy ő nem idevaló nem rehabilitált emberek irányításával kellene foglalkoznia és esetleg  van olyasmi is amit esetleg nála jobban tud valaki akkor nem nyomjuk el hanem alkalmazkodok hozzá ja ez egy főnöknek túl ciki?

Teljesen vad idegen emberek aki csak  egyszer találkoztak a telephelyvezető urral mért írnak lesújtó véleményt mind például a facebokon az állásbörzén? Mért nem lehet egy olyan vezetőt megbízni akire  felnézhetünk akit lehet tisztelni aki tisztában van azzal , hogy a beosztottaknak akiket ismernie kellene milyen képességei vannak és abban támogatni és elősegíteni, hogy  sikerélménye legyen nem pedig elnyomni és csak azért is mert én vagyok a főnök alapon még jobban letaposni? Eléggé hosszan tudnám sorolni a bajokat ami a  rehabcégeket jellemzi és ez nem a dolgozók hibája hanem az embertelen vezetőké akik csak kihasználni tudják a beteg embereket. Szívesen dolgoztam és dolgoznék tovább egy nagyszerű közösségben ahol a csoport vezetők teszik a dolgukat akkor minden jól megy passzol és munkahelyi légkör is jó  a csapatszellem kiváló és a dolgozók egy nagy családot alkotnak ahol nincs helye széthúzásnak ahol nincs helye megkülönböztetésnek értem ez alatt a két műszak  közötti megkülönböztetést és az unszimpátiát.

De mivel idegileg nem bírtam tovább az embertelenségek miatt dolgozni egy olyan munkára kényszerültem amit csak  nagy szenvedések árán tudok megcsinálni és, hogy ne nagyon vegyék észre a betegségemet igyekszem összeszorított foggal fájdalocsillapítókkal teletömve dolgozni  Mert a hozzám hasonlóknek nincs megfelelő munka ha meg akadna akkor meg olyan vezetőkkel akik azt hiszik, hogy abeteg emberekkel minden meg lehet csinálni hisz  úgy sem tud hová menni.

Ha úgy gonlják akkor részletesebben is kifejtem a problémát ez csak kis töredéke annak amit mondani szerettem volna. Ilyen esetekben mit  lehet tenni kihez és hová fordulhatok panaszommal mivel igazságérzetem elég nagy mélyen megalázva és sértve érzem magam, hogy sehol sem vesznek emberszámba.  Sem az orszi nál sem a munkahelyen.  Nagyon várom a válaszukat és előrei megköszönöm.

 Tisztelettel: Sándor

Kedves Sándor!  

Nem tudom, milyen bizonyítékok vannak az Ön kezében, avagy hányan tudnak összefogni, hogy fellépjenek a vezetővel szemben (természetesen annál könnyebb, minél többen).  Mindazonáltal első körben érdemes az Egyenlő Bánásmód Hatóságnál bejelentést tenni, annál is inkább, mert az eljárása ingyenes és a határozata birtokában jobban meg lehet fontolni a következő lépéseket.  

 Üdvözlettel:  Erynnis