Tisztelt Munkahelyi Terror (szerkesztőség)!


A napokban találtam rá az Önök blogjára, s felkeltette az érdeklődésemet, hiszen magam is munkahelyi problémákkal küzdök.

Élnék eme lehetőséggel, kérem ne publikálják az itt leírtakat, mivel lehet hogy a főnököm, netán a kollégáim a későbbiekben ide tévednek és felismerni vélik az írásomat a szituációk alapján. Köszönöm.
A problémám a következő:

21éves nő/lány vagyok, egy kis üzletben dolgozom, mint árufeltöltő, olykor pedig beugró kasszásként.
Az elején szerettem bejárni, tetszett a fizetés a napig 4-5 órás munkarend, és az hogy közel van a lakhelyemhez az üzlet.Mára ez a lelkesedés azonban alább hagyott. 10en dolgozunk az üzletben 10ből 9nő, az 1 kivétel egy nálam mindössze néhány évvel idősebb fiatalember, plusz van egy beszállítónk, aki szintén férfi, de vele naponta csak 2-3órát találkozunk, amíg leszállítja az árut nekünk.

A problémák akkor kezdődtek, amikor először találkoztam a beszállító fiúval, neki is frissen ért véget a kapcsolata, nekem is. Én szimpatizáltam vele, ő azonban egyből vonzódott hozzám. Ezt követően több alkalommal is visszautasítottam, ő elfogadta, mára jó barátok maradtunk, DE bent ennek híre ment és a többi kolléganő turkálni kezdett a magánéletemben, s az elején még csak ugrattak ezzel, de mára már szinte bántóan piszkálnak a témával. Az elején én is viccesnek találtam a dolgot. ám hiába kértem hogy fejezzék be, szerintük csak én nem értettem a viccet, de ami sok, az sok. Úgy érezem senkinek sincs joga a magánéletemben kutakodni.

Ez a kezdeti szituáció még nem is lett volna hatalmas nagy probléma, de az egy szem fiú kollégám, aki mindössze 2évvel idősebb nálam folyamatosan piszkál. A helyzetet nagyban befolyásolja, hogy a "kedves" úriember kedvence az üzletvezetőnek, így a fiú akkor is főnökösködik, amikor nem kellene. Teszi rám a megjegyzéseket, parancsolgat osztogat, ha valamiben hibázok hangosan kinevet, kigúnyol, az üzletvezető pedig kap az alkalmon és már a vevők előtt is megaláznak.

Erre a legjobb alkalma múlt szombaton adódott:
Az üzlet egyik feléből kiabál a kollégáimnak rólam, és közben röhögve mondja, hogy buta vagyok, és nem tudok írni (írni tudok, csak éppen máshogy kanyarítom a betűket mint ők, mert dőlt betűkkel írok) és hogy ne menjek így egyetemre meg hasonlók, mivel buta vagyok, idézem "húzzál vissza az általánosba, tanulj meg írni, így semmire se jutsz, felesleges az egyetem"  Tele volt az üzlet. Nagyon égett a fejem, eszméletlenül megalázó volt.

Alapvetően normális gondolkodású, és értelmes embernek tartom magam, de minden nap megjegyzéseket tesznek rám és a tudásomra, sőt hétvégente nyelviskolába járok, ezért is piszkálnak, mondván csak nincs kedvem dolgozni-de nem baj velem úgyis csak a létszám több. (Pedig rendesen és precízen végzem a munkámat)

Kezdem azt érezni, hogy egyre többször hibáztatnak ok nélkül, mindent megteszek hogy beilleszkedjek, de ha nem nyitnak felém, akkor nem megy. Ki tudja már milyen hazugságok terjengenek bent rólam, lehet olyanokat pletykálnak egymásnak, amit ők elhisznek, ugyanakkor a fele sem igaz.Szombaton sem tudtam olyat tenni, ami jó lett volna. Ha a raktárban voltam az volt a baj, hogy miért nem vagyok az üzletben, ha az üzletben vagyok az volt  a baj, hogy miért nem megyek a raktárba is hátra.Ha árut töltöttem az volt a baj, hogy ez most nem fontos, sokan vannak nézzem a vevőket, ha csak néztem a vásárlókat az volt a baj, hogy nem csinálok semmit... komolyan már kerültem az üzletvezetőt, nehogy belém kössön. A fantasztikus kimenetelű nap végén kiküldtek a raktár mögé az utcára szemetet söpörni, szó nélkül megcsináltam, de a többiek meg bent nevettek és közbe mutogattak kifelé rám, meg kávéztak...Számomra ez igen lekicsinylő és megalázó szituáció volt.A másik furcsa eset a következő volt: pénteken 900Ft többlet volt a pékségünk kasszájába, az üzletvezető megvádolt azzal, hogy meglopom a vásárlót, mondván én biztosan nem tudok számolni, direkt legombolom a kedves vevőt. Hiába mondtam, hogy korábban is kasszáztam máshol, és tudok számolni nem érdekelte, ennek is híre ment bent a kollégák között.

Nem szólok, tűrök, hogy ne legyen balhé, mivel alapvetően nagyszájú lány vagyok, direkt nem akarok másokat megbántani, mert utána az lesz a baj, hogy kilógok a sorból mert vitatkozok.De most már úgy érzem nem bírok tovább tűrni, hiába vagyok kedves, és toleráns másokkal, a legtöbben szóba sem állnak velem, hátat fordítanak nekem, sokszor hallom hogy rólam pusmognak és a fiúnak egyre jobban kezd "kinyílni a csipája" eszméletlenül bántóan és lekicsinylően beszél velem, mintha  a főnököm lenne.Az üzletvezetőt eddig kedveltem, de múlthéten 4napra betegállományba kényszerültem, kórházban is voltam, azóta súlyosabb a bent kialakult helyzet. Nem tudom mit követtem el, kezd nagyon rosszul esni ez a dolog. Úgy gondolom, hogy senkinek sincs joga ok nélkül megaláznia és lekicsinylően lenézően beszélni velem.

Februárban lenne egy céges party, amolyan farsangi mulatság. Nagyon szerettem volna elmenni, de mostanra úgy érzem, hogy ilyen társasággal nem szívesen töltöm a szabadidőmet.

Már félek dolgozni ,menni, pedig sajnos ma délután is kénytelen vagyok, már előre félek, hogy miért leszek porondon, hiszen minden nap belém lehet kötni, akár okkal, vagy ok nélkül.

Hogyan tovább, mi a megoldás? Kérem segítsenek?

Köszönöm