Üdvözletem mindenkinek!

A következő történetet szeretném megosztani veletek, ami arról szól hogyan nem váltam terror áldozatává illetve betekintést enged egy nevetséges szakma belső bugyraiba, a vagyonőrködés lesz a téma. Amit tudni kell rólam, 34 éves, diplomás férfi vagyok, külföldi tapasztalatokkal a hátam mögött. Sajnos a főiskola elvégzése után nem sikerült a szakterületemen elhelyezkednem, így kényszerpályán mozogtam, folyamatosan más jellegű munkákat végeztem, majd az idő múlásával a 22-es csapdájába kerültem, mint oly sokan az országban: a szakmámban egy munkahelyen elvárás 2-3 év szakmai tapasztalat, de mivel soha nem vesznek fel sehová emiatt, így soha nem is lesz szakmai tapasztalat. Nos emiatt hoztam meg azt a döntést is, hogy elhagyom ezt az országot, Nagy-Britanniába távoztam, mint oly sok honfitársunk. Kint nagyon jól éreztem magamat, Magyarországgal ellentétben minden sikerült, hamar lábra álltam, volt pénzem, nyugodtan éltem. De szíven lőtt Ámor nyila, ami végül is visszahozott a szülőföldre. Egy csodaszép lány várt itthon, azóta már összeházasodtunk és babát várunk, ezzel nincs is semmi probléma. De már a hazautazásom pillanatában borúsan gondoltam az előttem álló jövőre, az itthoni viszonyokra, a sok kudarcra, a falakra amik itt sokkal magasabbak és vastagabbak, mint tőlünk nyugatra a jóléti államokban. Emlékeztem az okokra és az indokokra, amiért korábban itt hagytam Magyarországot és az itt uralkodó mentalitást. Nos ebből kaptam most egy újabb ízelítőt.

Mint korábban írtam a felsőfokú végzettségemmel elhelyezkedni nem tudok, így mindig jön a második opció, a Jolly Joker, a vagyonőri végzettség, amelyet még a 2000-es évek elején egy 3 hónapos gyorstalpalón szereztem meg. Ezzel bármikor lehet munkát találni kiegészítve egy társalgási szintű angol nyelvtudással. Nos ami ezt a szakmát és az itt uralkodó körülményeket jellemzi azt általánosságban a nevetséges jelzővel lehet a legjobban leírni. Adócsalás, szürke munka, lehúzás, inkorrektség, bent ragadt fizetések, megvetés. Aki itt dolgozik a pontosan tudja, hogy miről beszélek. 

Történt nemrég, hogy eljöttem az egyik helyről és elkezdtem munkát keresni. Általában nem a vagyonőri munkákat preferálom, de kénytelen vagyok ezekre az ajánlatokra is beküldeni az önéletrajzomat, mert ha ló nincs, jó a szamár is elv működik ilyenkor, valamiből nekem is meg kell élnem, ha nincs más, marad ez. Vannak jó helyek is, korrektül bejelentett, pontosan fizető, de az ilyen ritka, mint a fehér holló, olyan viszont, hogy minden teljesen kerek és semmilyen stikli nincs, nos olyan vagyonőri állással még nem sikerült találkoznom.

Történt hogy nem olyan rég elküldtem jelentkezésemet egy helyre, X cég keres 24/48-as szolgálatba, angolul beszélő vagyonőröket, Budapest központi helyére, exkluzív irodaház őrzésére. Bementem az elbeszélgetésre, gyakorlatilag kiválasztottak. A szokásos, mondhatni átlagos kondíciókat kaptam. Minimálbérre bejelentés, ami bruttó 118.000 Ft, nettó 500 Ft-os órabér a valóságban, az mondom cirka 120.000 Ft-ra jön ki, a munkaruhát pedig - ami 26.000 Ft - az első két hónapban levonják két részletben a munkabérből. Fizetés minden hónap 15.-ig, egyösszegű utalás. Eddig gyakorlatilag teljesen átlagosnak tekinthető a történet. Jött a telefon, ezen a napon indul a meló, be kell menni átvenni a munkaruhát ide, a megadott címre elmenni és aláírni a munkaszerzőst és a szükséges papírokat. Felvettem a ruhát utána pedig elmentem aláírni a szükséges iratokat. A munkaerő kölcsönzőhöz érkeztem meg. Bár törvényt hoztak ez ellen, valójában nem változott semmi. Ugyanúgy zajlik az adócsalás és a dolgozók kizsákmányolása, megvannak hozzá a jogi kiskapuk. Szerepel a történetben fővállalkozó, alvállalkozó és munkaerő kölcsönző. 

Elkezdtem aláírni a papírokat és a legvégén elém tolták az utolsót, ami miatt ezt a levelet írom. Egy tucat indok felsorolva, hogy mi mindenért vonhat le a munkaadó "büntetést" a munkavállalótól.

A HR-es nő és az én párbeszédem:

- Nyugodtan írja alá, nincs semmi jelentősége, csak figyelmeztetésben fog részesülni, ha szabályt sért.

- De kérem, ebben a felsorolásban szerepelnek összegek, akkor hozzon nekem egy olyan lapot, amin csak az van feltüntetve, hogy a szabálysértőt figyelmezteti a munkaadó. Ezt így, ebben a formában én nem fogom aláírni.

- De nyugodtan írja alá, nem lesz semmiféle pénzlevonás, ha nem írja alá, akkor nem fogja alkalmazni a cég....

Ment a huzavona, a hölgy közölte, hogy akkor felhívja az alvállalkozót ezügyben. Mondom csak nyugodtan, tegye a dolgát. Hív az alvállalkozó. Azt tudni kell, hogy korábban közölte, hogy csak négyen vagyunk, ketten nem vállalták el a munkát, ha kezdünk tik-takozni kell (értsd: 1 nap munka, 1 nap szabad felváltva). Magyarul nekik mindenképp szükség van a munkaerőre adott pillanatban, mivel el sem tud indulni akkor.

Az alvállalkozó és az én párbeszédem:

- X úr, nyugodtan írja már alá azt a papírt, nincs annak semmi jelentősége!

- De uram, hát épp Ön mondja, hogy nincs semmi jelentősége ennek a papírnak, akkor ugyan minek írnék alá egy ilyet?! :D

Tart a szájkarate egy pár percig, átadja a telefont másnak is, hogy győzködjön, aztán közli, hogy akkor felhívja a nagyfőnököt, a fővállalkozót az ellenállásom okán. Ismét pár perc várakozás kint a körfolyosón (mivel a telefonálgatás idejére ott hagytam a HR-es hölgyet az irodában). Ismét csörög a telefon, az alvállalkozó közli, hogy rendben, annak a bizonyos papírnak az aláírása nélkül is elkezdhetek dolgozni nálunk. Én viszont már tudtam, majd ha fagy. Bementem, felvettem a kabátomat és elköszöntem. Miután hazaértem, írásban közöltem a döntésemet a jó emberrel, ilyen munkáltatóhoz önveszélyes elmenni, egészen biztos az anyagi bukta, a terror és a lehúzás. 

Ti is legyetek résen és figyeljetek mindenre, amit elétek raknak, mert nagyon sok mocsok van ebben az országban. Köszönöm, hogy elolvastátok a történetemet, kíváncsi vagyok a hozzászólásaitokra.

Üdvözlettel, William