Fel kell adni az önbecsülésed, hogy állást találj
Nem is tudom.... Én mikor kikerültem az iskolából, mint egy félőrült küldözgettem a CV-met mindenre, ami csak elképzelhető volt. Boltvezető végzettségem van, érettségivel, nyelvvizsgával. A lőtéri kutya nem kérte még tőlem számon soha ezeknek a papíroknak tulajdonítható információanyagot. Anno júniusban végeztem a suliban, szeptemberre volt állásom egy multi cégnél, aki autójavításokban és alkatrészekben volt járatos. Elkezdtem a létra alján, sima kis pulttámasztó munkafelvevőként, majd szépen lassan haladtam felfelé, de mire komolyabb eredménye lett volna a cég megszűnt a fejem fölül. Ekkor megint elkezdtem küldeni a CV-ket (850 elküldöttnél már nem számoltam tovább), aminek meg is lett az eredménye.
A munkahelyem júniusban szűnt meg, augusztusban már volt új. Egy éven belül a gazdasági mutatók miatt az is megszűnt, CV küldés újra. Két hónapon belül ismét volt munkahelyem, bejelentés nélkül heti 6 napon napi 13 órában komissióztam télen, fűtetlen raktárban. Három hónapig bírtam, majd leléptem, de ott már 1 nap sem telt el munka nélkül. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy aki keres, az talál. Valami komoly bajnak kell lennie a poszt-tolónál, ha ennyire nem talál munkát....
Fel kell adni néha az önbecsülést, és elvállalni olyat, ami egyáltalán nem tetszik, mert ott is bármikor jöhet szembe egy lehetőség. El lehet menni mondjuk egy madarasteszkóba polcot tölteni, és egy vásárló akár meg is találhat, hogy szimpi vagy neki, felvenne hozzájuk dolgozni. (Egy barátom így lett egy elég nagy fuvaros cégnél fődiszpécser, a korábbi fizetése tízszeresét keresi most...)
