Önnek is van egy története? Kirúgták, megalázták, vagy az 50. interjún is elutasítottak? Zaklatja a főnöke, esetleg az alkalmazottaival akadtak problémák? Írjon nekünk! munkahelyiterror@gmail.com

Sziasztok!

Azért én kíváncsi lennék a másik oldal verziójára is - még ha a dátum valóban nagyon fura, illetve szerencsétlen. Én is szoktam interjúztatni (igaz, hogy nálam egy interjú 2-2,5 óra a feladatok miatt). Nagyon sok olyan emberrel találkoztam, akik vagy gőgösen, túlzott magabiztossággal jönnek be, volt, aki rágózott, vagy épp összeszedetlenek (még akkor is, ha ők maguk nem így érzik). Volt, aki egy feladatot visszadobott, hogy ő évekig is próbálkozhatna, akkor sem menne neki. Ezeket a nem túl szimpatikus vonásokat 5-10 perc alatt ki lehet szűrni.

Dunát lehet rekeszteni ugyanolyan végzettségű, tapasztalatú munkavállalókkal, ráadásul a végzettség és a tapasztalat nem minden. Egy önéletrajzból nehéz megmondani, hogy kinek milyen az egyénisége, és kivel lehet majd jól együtt dolgozni. Én is szoktam kihívást jelentő logikai feladványokat adni, minimális időkerettel.

Nem az érdekel ilyenkor, hogy megoldja-e az illető, hanem az, hogy miként áll neki, hogyan kezd el gondolkozni, a döntését megfontolja-e, vagy simán csak odahány egy megoldást, amit át sem gondolt, esetleg feladja-e és ha igen, akkor ezt a kudarcot milyen köntösbe burkolja. Ezek sokmindent elárulnak. Ahogyan az is, hogy ha valaki időszűkében érzi magát, akkor miként reagál. Manapság kevés olyan munkahely van, ahol a határidők legalább időnként ne jelentenének stresszt.

Szóval a fentiek miatt én meghallgatnám a másik felet is, mielőtt gondolatban kivégezném az illetőt. És az meg, hogy savanyú a hölgy... Az emberek többsége elkeseredésében mindenfélének kikiáltja a másik felet, szóval én ezt is fenntartásokkal kezelném.

HIRDESSEN SZINTE INGYEN A MUNKAHELYI TERROR BLOGON!