Az érettségivel kitörölheted

Önnek is van egy története? Kirúgták, megalázták, vagy az 50. interjún is elutasítottak? Zaklatja a főnöke, esetleg az alkalmazottaival akadtak problémák? Írjon nekünk! munkahelyiterror@gmail.com

 

Tisztelt Munkahelyi Terror blog és kedves olvasók!

 

Lassan vége az évnek (már vége-szerk.) és ilyenkor szinte mindenki önvizsgálatot tart és visszatekint, mit és hogyan kellett volna másként csinálnia az elmúló esztendő folyamán. Én is ezt tettem, de megnyugtató megoldásra nem találtam. Majdnem az egész évet aktív munkakereséssel töltöttem, mégsem sikerült elhelyezkednem és stabil, biztos munkát találnom.

Magamról annyit, hogy érettségivel rendelkezem, 30 múltam, bár papírom nincs róla, de beszélek angolul és németül is viszonylag elfogadhatóan. Mindenféle munkát elvállalnék, de egyelőre nulla, azaz 0 lehetőséget sikerült megragadnom. No persze, ez nem azt jelenti, hogy ezt az évet láblógatással töltöttem. Alkalmi és „feketemunkák” akadtak azért, így nem éheztem, de ami igazán hiányzott végig, az a stabilitás és állandóság. De hiába. Amióta az első valódi munkahelyemen beütött a krach és a leépítéseknek én is az áldozata lettem, elkerül a szerencse is. Pedig önéletrajz küldözgetésben lassan Guinnes-rekorder lehetnék és nem is válogatok nagyon. Ennek ellenére nem sikerül összehoznom semmit, ahogy Bagaméri, talán én is el vagyok átkozva.

 1371207021251bizi.jpg

 

Minden ott kezdődött, hogy nem kellett volna gimnáziumba mennem kiskamaszként. Manapság az érettségi értéke a munkaerőpiacon körülbelül annyi, mintha 8 általánosod lenne, azaz nagy semmi. Egy szakmával az ember jóval előrébb tarthat, mint a fránya érettségivel. Ha újra kezdhetném, egész biztos szakközépiskolába küldetném magam, mégha a szüleimnek ez nem is tetszene, hiszen az érettségivel kitörölhetem.De erről ugye már lekéstem. Ahogy arról is, hogy a főiskolát sem hagynám ott, akkor sem, ha családi tragédiák sorai hátráltatják tanulmányaimat. Késő bánat, eb gondolat.

 

Így marad a reménykedés, hogy 2015 végre a stabilitás és az állandóság, de legfőképpen a folyamatos munka éve lesz számomra is. Még nem adtam fel a reményt, de nincsenek illúzióim sem. Ahhoz, hogy továbbképezzem magam, fix megélhetés kell, a fix megélhetéshez magasabb, összetettebb végzettség. Ördögi kör. Mindenesetre a reményt nem adom fel.

 

Köszönöm, hogy elolvastátok!

 

Simon

 

 

HIRDESSEN SZINTE INGYEN A MUNKAHELYI TERROR BLOGON!

 

index_13.jpg