Önnek is van egy története? Írjon nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!

Amennyiben jogi tanácsra, vagy segítségre van szüksége, az mhtjog@gmail.com elérhetőségen vegye fel velünk a kapcsolatot.

Tisztelt Munkahelyi Terror blog!

Nagyjából 3 hónapja vagyok jelenlegi munkahelyemen, mivel még csak 20 éves vagyok, ez csak a második igazi munkám. Szeretek is itt lenni, szeretem csinálni a feladataimat, a kollégákat is kedvelem, nyilván nem életem végéig szeretnék itt dolgozni, de most azért el lennék 1-2 évig. A baj csak az, hogy a nálam mindössze 4-5 évvel idősebb közvetlen csoportvezetőm valószínűleg nagyon nem kedvel, sőt.

Már sokszor hallottam, hogy a nők a munkahelyen is képesek egymással elég kíméletlenül bánni, és ok nélkül piszkálni egy másikat, de azt hittem ez csak negatív általánosítás, ahogy azt is, hogy nő főnököknél nincs rosszabb. Viszont most már én is kezdek hajlani rá, hogy igaz lehet. Mivel a próbaidőm nemsokára lejár, behívott magához megbeszélésre. Ez persze nem nagydolog, de amiket mondott, az sokkal inkább. Körülbelül megfenyegetett, hogy ha nem szedem össze magam, akkor ne számítsak semmi jóra, mert hamarosan mennem kell. Ad néhány hét haladékot, de többet semmiképpen. Mindezt egyáltalán nem értettem, mert soha egy panasz nem volt a munkámra, mindig mindent időben és a lehető legjobban végeztem el, soha sem késtem még egy fél percet sem, tehát tényleg mindenben odatettem magam.

Ahogy ez a beszélgetés lezajlott, eszembe jutott valami, amire az eltelt hónapokban nem is nagyon figyeltem, de így most sokkal jobban feltűnt a beszélgetés után. Az, hogy a főnököm folyamatosan csipkelődött, piszkálgatott, beszólogatott, és kivétel nélkül ok nélkül. Akkor ezeket viccesnek tartottam, azt hittem, csak a hangulatot oldja, de így már másként gondolom. Valószínűleg végig csak kötekedni akart, csak az a baj, hogy ezt mindig a szemedbe és mások előtt mosolyogva teszi, tehát nagyon kiszámíthatatlan. Mivel ő is csak kb. 1-2 éve csoportvezető és hasonló beosztásban kezdte, mint én, vannak olyan munkatársak, akikkel még együtt kezdte, velük persze nagyon jóban van. Munkaidőben együtt vásárolgatnak, ők elmehetnek 10-15 perccel hamarabb, ha nem érnek be időben, akkor egy kis megjegyzést sem kapnak, szóval nekik szinte mindent lehet. Ez persze nem igazán érdekelne, ah közben velem és még 2-3 új kollégával nem egészen másként viselkedne. Most a beszélgetés és a fenyegetés után arra jutottam, hogy megvárom, mi lesz, de közben azért próbálok másik munkát is nézni.

Az első este a megbeszélés után végig sírtam, de most már inkább szeretnék előre nézni. Ha az lenne a céljuk, hogy motiváljanak és fejlődjek, biztos nem ilyen módon bánna velem, vagyis előbb utóbb elintézi, hogy kirúgjanak, vagy felmondjak.

Dóri

Amennyiben jogász vagy és szívesen segítenéd a Munkahelyi Terror blog munkáját, keress minket bátran valamelyik elérhetőségünkön!