Önnek is van egy története? Írjon nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!

Tisztelt Munkahelyi Terror!

Lehet, hogy kissé „nevetséges” lesz a probléma, amellyel önökhöz fordulok, számomra azonban cseppet sem az. Új munkahelyre kerültem 2015. szeptemberében, a korábbi állásomat költözés miatt kényszerültem otthagyni. Az új hely fizetés szempontjából némi visszalépés volt a korábbiakhoz képest, ugyanakkor remek előmenetelt vázoltak fel számomra az interjúk során, így kapva kaptam az alkalmon.

Már az első napon éreztették velem a kollégák, akik ugyanabban a beosztásban vannak, mint amire engem is felvettek, hogy nem engem vártak. Erős a gyanúm, hogy volt egy olyan ismerősük, akit az én érkezésem miatt nem vettek fel, ezért pedig természetesen engem tettek felelőssé. Az ellenszenvüket legelső naptól kezdve éreztették velem, beszólogattak, a köszönésemet nem fogadták, megjegyzéseket tettek a hátam mögött, persze úgy, hogy azért kiválóan halljam. Úgy voltam vele, majd leszoknak róla, tojok rá, próbálok csak a munkára koncentrálni és ez ideig óráig működött is. Néhány hétre le is szálltak rólam, aztán karácsony előtt újra előtérbe kerültem, amikor egy nagy és kollektív értekezlet során a vezetőség megdicsérte a munkámat mindenki előtt.

Azóta minden áldott nap, amikor bemegyek, két-három kolléga, a hangadók odajönnek hozzám és „megveregetik” a vállamat és gúnyosan dicsérnek ők is. Ez a vállveregetés inkább kisebb vállon boxolásnak nevezhető, olyasmi, mint gyermekkorunkban volt a zsibbasztó, ha rémlik ez még valakinek, szóval még kicsit sem mondható kedves, vagy barátságos gesztusnak, inkább erőfitogtatásnak nevezném. Nyílván első alkalommal annyira meglepett, hogy semmit sem szóltam hozzá, aztán a következő napon, amikor megismétlődött, természetesen kifejeztem nemtetszésemet. Tettem ezt határozottan, ugyanakkor udvarias keretek között, mégis csak egy munkahelyről beszélünk és nem a sarki kocsmáról, ahol hasonló esetben ököllel vesz elégtételt az ember párüveg sör után. Hiába volt azonban a tiltakozásom, nem szoktak le róla, mai napig minden nap újra előkerül ez a gyerekes, ugyanakkor rendkívül kellemetlen esemény. Többször jeleztem nekik, hogy állítsák le magukat, de mindhiába.

Nem igazán tudom, mi volna a legjobb és legkevésbé drasztikus megoldás, amellyel jobb belátásra bírhatnám őket. Panaszkodni nem akarok a vezetőségnek, egyrészt, mert nem az óvodában vagyunk (legalábbis én nem odavalónak tartom magam), hogy árulkodással oldjam meg a problémákat, másrészt, mert bár a munkámmal ugyebár kivívtam a főnökeim elismerését, de egy efféle szituációban nagy valószínűséggel az évek óta bebetonozott munkatársak mellé állnának. Ugyanakkor tűrni sem szándékozom huzamosabb ideig ezt a vegzálást, mert félő, hogy egy szép napon elveszítem a türelmemet, és kamatostul adom vissza a beszedett ütéseket.

Van esetleg valakinek konstruktív és diplomatikus megoldása a gondomra? Amennyiben igen, ne szerénykedjen, nyugodtan írja meg, hátha előrébb jutok és nem lesz belőlem végül agresszív, dühös, idegbajos állat, aki szétcsap maga körül.

Üdv,

Dávid

Amennyiben jogi tanácsra, vagy segítségre van szüksége, az mhtjog@gmail.com elérhetőségen vegye fel velünk a kapcsolatot!