Önnek is van egy története? Írjon nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!

Üdv minden MT poszternek, hozzászólónak, nemrég tévedtem erre a lapra, és a történetetek elolvasása után én is úgy gondoltam, hogy leírom, hogy mi történt velem, és ennek következtében mentem vissza oda ahonnan anno az a bizonyos honvágy hazahozott.

Szóval a suli befejezése után szinte azonnal kimentem külföldre dolgozni, mert úgy gondoltam, hogy ott jobban meg fognak fizetni, mert az itthoni körülményeket elég silánynak tartottam, úgy hogy döntöttem, nem leszek itthon „rabszolga” éhbérért, és kimentem az első ajánlatra, amit egy ismerősnek köszönhettem.

Így telt el jó pár év, egészen jó volt minden, meg volt becsülve a munkám, jól fizettek, csak egy idő után már az adott ország nyelvén kezdtem gondolkozni, érezni, és ebből azt vontam le azt, hogy haza kellene jönni, mert megesz a honvágy.

A munkaadóm teljesen megértő volt, és azzal bocsájtott utamra, ha mégis meggondolom magamat, akkor szívesen vesz vissza, mert munkám alapján rendkívül elégedett volt velem.

Szóval hazaérkeztem, és viszonylag hamar találtam egy kis céget, ahol alkalmaztak, a fő érv a külföldi tapasztalat, és a nyelvtudás volt, mivel akkoriban terveztek gépcseréket, és az új gépeknek engem kértek fel, hogy írjam meg a magyar kezelését, mert a cégnél dolgozóknak nagy hányada köszönőviszonyban sem volt az idegen nyelvekkel, mint azt tapasztaltam, illetve az irigység is nagy úr volt közöttük.

Mivel engem amolyan megtűrt vendégként kezeltek, nem szerettek velem igazán szóba állni, ami végül is nem zavart, mert így jobban tudtam a munkámra koncentrálni.

A kollégáim mind idősebbek voltak nálam, némelyikük az apám lehetett volna, vagy a nagyapám, de ez nekem nem volt egyáltalán zavaró tényező, mert tiszteltem őket a tapasztalatuk miatt, meg az összetartást is nagyra értékeltem tőlük eleinte. Viszont nagyon nehezen fogadtak be maguk közzé, mint ahogyan annak okát azt fentebb megírtam. (mindig úgy emlegettek a hátam mögött hogy a „taknyos” aki mindent jobban tud) Ennek ellenére jól éreztem magam mert nem törődtem azzal, hogy mit mondtak rólam a hátam mögött.

Miután megvolt az a bizonyos gépcsere, és elmagyaráztam a gépek működtetését, én is jobban munkába álltam én is, úgy éreztem kezd feloldódni a kollégáim többsége, de nem sejtettem, hogy készülnek valamire ellenem.

Ezt úgy vettem észre, hogy a vezetőség közölte velem, hogy egyre több selejtes munkadarabot adok ki a kezemből, és ez nagyban befolyásolja a termelést.

Viszont én mindent alaposan végeztem, és nem voltak selejtjeim a jegyzőkönyvek szerint, és a gépek naplózása is azt mutatta, hogy én pontosan végeztem a munkát.

Itt kezdtem el gyanakodni, hogy valószínűleg kicserélik az én munkadarabjaimat az ő saját selejtes munkájukra, és ezt egy idő után ki is tudtam figyelni. Mivel az üzemben mindenkinek névre szóló rekesze volt, oda tette a kész munkadarabot, amit egy másik helységben a meósok ellenőriztek.

Így kerülve a következő munkafázishoz. Mikor felmerült, hogy én selejteket állítok elő többnyire, tettem egy jelölést olyan helyre, amit könnyen tudok azonosítani, de nem zavaró a további folyamatokra, amolyan névjegyként. Amint ezt bevezettem magamnak, és megnézettem a rekeszeket a meósokkal, közölték, hogy a munkadarabjaim ki vannak cserélve a rekeszek között, így jöttem rá arra, hogy a kollégáim cserélték össze szándékosan a munkadarabjaimat.

Végül is megkapták a magukét, figyelmeztetve lettek, hogy ilyen ne forduljon elő a közeljövőben, és szorosabb együttműködésre kötelezték őket.

A látszat szerint ez hatott, viszont nem tudhattam, hogy nem érik be ennyivel, mert ha szakmai oldalon nem tudtak belém kötni, akkor mást kellett kitalálniuk, hogy kiszórjanak a munkahelyről.

Meg nem tudtam azt hogy a vezetőséggel is megegyezhettek, hogy én nem kívánatos vagyok a kollektíva szemében.

Bár ezt nem tudhattam előre hogy ilyen mértékű összeesküvés folyik ellenem, pusztán irigységből.

Elmentek odáig, hogy valahogyan látszatát adják annak, hogy barátkozni szeretnének velem, és elnézést kérjenek tettükért, de készülhettek arra, hogy hol van a gyenge pontom. Mivel mint írtam szakmailag nem voltam kikezdhető, más módszer után nézhettek.

Szóval egy hétfői nap rákérdeztek a barátság látszatát adva, hogy mint telt a hétvége, azt feleltem, hogy pihenéssel szórakozással, mire azt kérdezték kivel, én meg azt gondolva, hogy nincs semmi hátsó szándék mögötte, azt mondtam, hogy nem volt kivel, mert annyi dolgom volt, hogy pihenés szórakozás közben nem volt időm ismerkedni senkivel sem, amióta itthon vagyok.

Ekkor javasolták, hogy nincs e kedvem megismerni azt az új irodai kolléganőt, aki nemrég jött a céghez dolgozni.

Azzal az indokkal utasítottam el, hogy házi nyúlra nem lövök, és különben is lehet, már van valakije.

Viszont egy amolyan véletlen hozta mégis sikerült vele megismerkedni, nem sejtvén, hogy ez számomra végzetes dolog lesz.

Már jó ideje ismertük egymást, és gondoltam fenébe a házi nyúl szöveggel - bár ne tettem volna – kezdtem szorosabbra fűzni a barátságot a fent említett kolléganővel.

Egyik vasárnap este azzal köszöntünk el egymástól, hogy hétfőn munka után összefutunk, nem tudtam, hogy ez lesz az ami miatt eltávolítanak a cégtől.

Tehát hétfőn a munka befejeztével vártam már találkozást, amikor nem várt dolog történt;

Éppen megláttam, és elindultam felé, hogy üdvözöljük egymást, amikor hirtelen ellökött magától, és kiabálni kezdett, hogy mit képzelek, hogy így letámadom őt így ismeretlenül, pedig azelőtt az ilyen üdvözlésnek nem volt ilyen következménye kettőnk között.

A biztonságiak persze azonnal reagáltak, és lenyomtak mindhárman a földre, és közölték, hogy ennek bizony rossz vége lesz.

Gondoltam magamban, még hogy ismeretlenül, hiszen hetek óta ismertük a másikat. Nem értettem, hogy miért reagált így a közeledésemre.

Másnap behívtak az irodába, és közölték velem, hogy amit „műveltem” teljesen ellentmond a vállalat értékrendjével, és azonnali hatállyal megválnak tőlem.

Értetlenül álltam a történtek előtt, és meg akartam magyarázni viszonyunk mi létét, de meg sem hallgattak, és odatették elém a felmondást, hogy írjam alá, vagy feljelentenek, hogy megtámadtam a kolléganőt, és erőszakosan magamra kényszerítettem, és ezt mindenki tausítani fogja mindenki, hogy én rontottam rá.

Tehát inkább aláírtam a papírt, és gondoltam, hogy esetleg fellebbezem ezt a megfelelő helyen, ám tájékoztattak, hogy ez egy nagy múltú cég, és inkább nekik fognak hinni mint nekem, így nem vállaltam a további küzdelmet.

Ami viszont ezek után történt az megkérdőjelezhetetlenné tette mindazt amit a volt kollégáim akartak; eltávolítani minél hamarabb, és ebben szövetségesre leltek a vezetésnél, és annál a lánynál aki engem jól rászedett.

Ami még ennél is meggyőzött abban, hogy inkább visszamegyek külföldre dolgozni. Az „incidens” után próbálkoztam a környékbeli hasonló profilú cégeknél, és mindegyiknél elutasítást tapasztaltam.

Volt hogy nem is reagáltak a jelentkezésemnél, vagy azt írták, hogy a pozíció betöltve, pedig hetekig még hirdetve az adott munkakör, de akadt arra is példa, hogy amint meglátták jelentkezésemet, azzal indokolták elutasításukat, hogy ilyen romlott erkölcsű embert nem szeretnének alkalmazni, aki minden nőneműre rászáll.

Ekkor jutott el nekem az a gondolat, hogy rendre megelőzött valaki, és beárult minden helyen, hogy ne vegyenek fel engem.

Pedig minden esetben igazolni akartam a tisztaságomat, hogy engem csak rászedtek, hogy ne kelljen engem alkalmazni.

Egy két cég ahova nem jutott el a „hírem” azzal fogadtak, hogy én „sajna” ésszel élek, így nem vagyok jó nekik, mert egy helyen azt várták volna, amint egy rossz szó akkor magam alá csinálok, de nem így volt, így nem vagyok betörhető, kikezdhető, alázható.

Mert azt tapasztaltam, tisztelet a kivételnek, mert itt sokszor az a cél, hogy rettegésben legyen tartva a munkaerő, hogy ne legyen ideje ereje méltatlankodni, hanem végezze a dolgát, és ha annak kénye kedve tartja, akkor hatályon kívül helyezzék.

Így hát jelentkeztem vissza oda ahonnan hazajöttem, ahol örömmel visszafogadtak, és megbecsült tagja vagyok az ottani kollektívának azóta is, és később nekem köszönhetően került oda jó pár honfitársam akikkel jó barátságot ápolok attól fogva is, akik hisznek abban, hogy én erkölcsileg rendben vagyok.

Még egy csattanó a végére. Már jó ideje kint dolgoztam, kaptam egy emailt attól a lánytól aki miatt el kellett jönnöm, a cégtől.

Amiben leírta, hogy ő eredetileg vezetői asszisztensnek jelentkezett a céghez, de nem annak alkalmazták, és később rávették arra, hogy ha segít engem eltávolítani a munkahelyről, akkor megkaphatja a várt pozíciót, és plusz pénzt is ígértek neki, ha elég látványosra sikerül a dolog a részéről.

Mert azt írta nekem, hogy elég rossz anyagi körülmények közt élt, és így könnyen belement a dologba. Viszont amikor arra is rá akarták beszélni, hogy terjessze el a „rossz híremet”, hogy ezek után ne vegyenek fel sehova sem. Ekkor érezte azt hogy mekkora hibát követett el, és már jó pár helyre eljuttatta a rólam szóló információkat. Ezért inkább visszaadta a pénzt, nem fogata el a pozíciót, és kilépett onnan, és máshol keresett munkát.

Az én címemet még én adtam neki, mert akkor még azt gondoltam, bízhatok benne.

Levelében arra kért, hogy bocsássam meg neki, hogy ilyet mert tenni, és ha van kedvem, akkor tiszta lappal kezdhetjük újra a kettőnk dolgát.

Hát erre azt reagáltam, hogy nem fogom elnézni számára, és ne számítson tőlem semmire, viszont írtam, hogy én nem rá hanem a cégre haragszom, és ennyivel lezártam a dolgot.

Ám végül is eme téren is sikerült odakint találnom valakit, aki elfeledtette ezt a nehéz időszakot amit itthon kellett megélnem. Amiről úgy gondolom, hogy megbántam, de gazdagabb lettem egy tapasztalattal, hogy itthon ne adjak a látszatra….

Werke

Amennyiben jogi tanácsra, vagy segítségre van szüksége, az mhtjog@gmail.com elérhetőségen vegye fel velünk a kapcsolatot!