Önnek is van egy története? Írjon nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre

Tisztelt szerkesztőség!

Én egy Postán dolgoztam Hál isten nem sokáig. De ez a pár év is elég volt, hogy eljöjjek. 3 év után betelt a pohár! Aki a főnökhöz bejárt jelenteni minden jó kijárt neki! A fél óránkénti szünet, senki sem tudja hova tűntek a kollégák. Vagy éppen az áruátvételre hivatkozva a háromnegyed órás eltűnésekről ne is beszéljünk. A raklaplopás csak hab volt a tortán. A nagyfőnökség ezekről mit sem tud. Pláne nem arról, hogy a beosztott a beosztottal a Közvetlen főnök a beosztottal mindennapi ordibálás és méltánytalan viselkedés. Egyik kolléga másikkal lekicsinylően beszélt megalázóan. Minden egyes nap veszekedést előidézve a munkahátráltatás. Egy kolléga cigizni járt be a másik beszélgetni egész nap lógott. a másikról szakadt a víz egész nap. A gyengébbet kicsinálták a magukat főnöknek hitt emberek meg a szó szerinti csicskáztatások. Aki nem mer visszaszólni még jobban megalázzák és kicsinálják lelkileg.

Persze a nagyfőnökkel mindenki jópofizott mintha minden rendben lenne. A félelemtől senki, nem mert szólni, hogy terrorizálva vannak az emberek, de még ebédelni sincs idő. A mindennapos jogtalan büntetésekről nem is beszélve. pár ember összebeszélt, hogy ugyanazt hazudják bent az irodában, hogy a többiek kikapjanak kollektívan röhögve a markukba. Sem a csoportvezető sem a közvetlen főnök nem bánt ember módjára senkivel, mert mindenki csak egy utolsó alja nép volt, aki gyengébb és halkabb szavú. A megalázó odamondogató megjegyzéseket senki nem hallotta meg nehogy meg kelljen valakit védeni agy segíteni az illető kiszemelt kiutált embernek.

A tisztességtelen viselkedés és szóbeli megalázás sehol nem lehet megengedett, pláne ha félelemig jut a dolog. Menekülnek az emberek a lelki bántalmazások miatt. Az ottmaradtak meg hallgatnak mindenről, mert féltik a munkájukat.

Tisztelettel (L.A)

 Hirdess a Munkahelyi Terror blogon és 1 HÓNAPOT AJÁNDÉKBA ADUNK. A részletekért KATTINTS!