Kedves Munkahelyi (T)error blog!

Szeretném megosztani veletek az én sztorimat, amit friss diplomás pályakezdőként volt szerencsém megélni és mely intő jelekre érdemes odafigyelni egy-egy adott munkahely választásánál és, hogy mennyire nem szabad naivnak lenni pályakezdőként. Adott egy közgazdasági szakgimnázium Budapest belvárosában, ami tanügyi adminisztrátor munkakört hirdetett meg nyár vége felé. A diplomám nem kifejezetten ehhez kapcsolódott, viszont volt egy OKJ-s képesítésem, amivel úgy gondoltam, hogy esetleg megfelelne. Tudniillik ezek a szakgimnáziumok újabban centrumokba vannak osztva, amik közrefogják az összes szakgimnáziumot, amik ugyanazon az oktatási területre specializálódnak itt adott esetben közgazdasági ágra. Ez a kis kitérő a későbbiekben lesz érdekes. Visszakanyarodva a sztorihoz. Megpályáztam a pozíciót és pár nap múlva fel is vette velem az iskolatitkár a kapcsolatot, hogy szeretnének interjúra hívni.

Az interjú napján időben megjelentem és a portásnak jeleztem, hogy interjúra jöttem. Itt kezdődött az első intő jel. Meglepően konstatálta, hogy most lettem behívva? Hát értekeznek a tanárok! Feltelefonált a titkárságra, hogy itt van egy jelentkező és fel lettem küldve az igazgatói titkárság elé. Ott fogadott az iskolatitkár mondván, hogy egy kis türelmet kérne tőlem, mivel az igazgató értekezletet tart, viszont nem tudja sajnos meddig tart. Egy ideig várakoztatott, majd amikor felszólt az portás ismét, hogy itt a következő jelölt nagy feszengve bement az értekezletre és kihívta az igazgatóhelyettest, aki az interjút elég rövidre fogta nem volt több 5 percnél. Tehát mi ebből az első intő jel? Miért tart értekezletet az igazgató abban az időpontban, amikor valaki be van hívva interjúra? Elkönyveltem ezt annak a számlájára, hogy manapság mekkora fejetlenség uralkodik a közoktatásban. Másfél hétig semmit se hallottam az iskola felől tehát elkönyveltem, hogy biztos túl fiatalnak tartanak a pozícióra. Majd az iskolatitkár felvette velem ismét a kapcsolatot, hogy szeretnének behívni egy próbafeladatra. Ez rendben lezajlott nem volt semmilyen extra feladat, csak fogalmazás. Viszont itt jött a következő intő jel.

A feladat végén a tanügyi irodában nekiszegeztem a kérdést, az ott dolgozónak, hogy mellé keresnek-e embert vagy a helyére, mert három íróasztal volt ott. A válasza az volt, hogy a helyére. Tehát mi volt a második intő jel? Három ember munkáját kell végezni egyedül? Másnap az igazgatóhelyettes hölgy felhívott, hogy szeretne gratulálni engem választottak. Én meg kitörő örömmel fogadtam a hírt, hisz hurrá megvan életem első felnőtt munkahelye! Az igazgatóhelyettes kérte, hogy minél előbb kezdjem el a betanulást, mert a tanügyes már csak másfél hétig van az iskolában és sok mindent meg tudna mutatni. Előtte még a megfelelő papírokat hozzam be az iskolatitkárnak, ez meg is történt. Következő héten el is kezdtem a betanulást az első nap minden flottul ment a papírjaim a centrumba fel lettek küldve. Kedden jött a harmadik intő jel. A centrumigazgató és két helyettese megjelentek az iskolában miattam és elővették az igazgatót, hogy miért tartózkodok itt kinevezés és szerződés nélkül. Itt tudtam meg, hogy az iskolaigazgató és a centrumigazgató szívből gyűlölik egymást és az igazgatót minden eszközzel fel akarják állítani a székéből. Végül a centrumigazgató megengedte, hogy ott maradjak és ki lesz fizetve ez a két munkanap.

Az igazgató pedig főigazgatói figyelmeztetést kapott. Majd a szerdai napom után, mikor hazaértem a tanügyes hívott fel, hogy az igazgató üzeni, hogy a héten ne jöjjek be többet, mert nem akarja azt, hogy ha megint valaki bejön, a centrumból ellenőrizni ne találjon, ott engem különben kirúgják az igazgatót. Ezt tudomásul vettem miután felhívtam az igazgatót és megbeszéltem vele, hogy hétfőn munkába állok reggel és addig a papírjaim el lesznek rendezve és megjön a kinevezésem is. Hétfőn jött a nagy feketeleves miután bementem első önálló napomon, mivel a tanügyes kolléga már nem volt ott. Az igazgató azt mondta, hogy nem vehetem fel a munkát, mivel nem küldték vissza a centrumból a kinevezésemet és írjon az iskolatitkár egy feljegyzést, hogy megjelentem, viszont kinevezés hiánya miatt haza lettem küldve. Ezt mind, azért mert, már nem mert engem úgy munkába állítani, hogy valami papírom nincs meg, mivel őrülten ragaszkodott a nyamvadt igazgatói székéhez, nehogy a főigazgatóság okot adjon rá, hogy kirúgják. Az iskolaigazgató annyit mondott, hogy nem tudja, mikor jön meg a kinevezésem, viszont ha meglesz, azonnal hívnak.

Hozzáteszem kedden azért felhívtam őt, hogy mi a helyzet a papírjaimmal és azt válaszolta, hogy még mindig semmi, de azért jöjjek, be holnap reggel meglátjuk mi lesz. Mi van? Mondtam neki, hogy akkor jelezzenek, ha a papírjaim meg lesznek addig nem mennék be. Úgy gondoltam ne csináljanak belőlem bohócot, hogy berángatnak kétnaponta, hogy vagy elkezdhetem a munkát vagy nem. Egész héten vártam a telefonra, ami nem jött és következő hét elején felvettem újra az igazgatóval a kapcsolatot, aki azt mondta, hogy nem írta alá a centrumigazgató a kinevezésemet, de nem indokolta meg miért. Több szájból hallottam az iskola dolgozóitól, hogy csak annyit kellett volna az igazgatónak csinálnia, hogy felhívja telefonon az első önálló napomon a centrumigazgatót, hogy itt vagyok és munkába szeretne állítani, ám azonban gyerekes dacból, gyűlöletből nem hajlandó ezt megtenni.

A centrumigazgató pedig addig nem adja áldását a munkába állásomhoz, amíg nem hívja fel őt az iskolaigazgató. Azon a napon az igazgató közölte velem, hogy keressek másik munkát, ergo nem hajlandó egy telefont megereszteni azért, hogy munkába álljak puszta gyűlölet és hatalmi harc miatt. Két és fél hétig abban a hiszemben voltam, hogy van munkám és a végén egy nagy semmi lett belőle csupán azért, mert ilyen gyermeteg dilettáns emberek vannak igazgatói székekben. Azóta sincs tanügyi adminisztrátor az iskolában és a diákok dolgait a két igazgatóhelyettes és a másik iskolatitkár látja el, aki nem mellesleg eddig két pozíciót látott el. Most már hármat. Végezetül tehát első lehetséges munkahelyemen csupán egy hatalmi harc tárgyaként voltam jelen, de belegondolva, hogy ha ilyen állapotok uralkodnak abban az iskolában és három ember helyett kellett volna dolgoznom még jobban is jártam, hogy nem jött össze a munkahely, csupán azt bántam, hogy elraboltam tőlem két és fél hetet, amit hasznosan, munkakereséssel tudtam volna tölteni.

De ki szeretném fejezni abbéli döbbenetemet, hogy embereket tárgyként kezelve azok megélhetésével szórakoznak vezetői beosztású emberek. Fel kell, ismeri az intő jeleket, hogy valami nem stimmel egy hellyel, viszont itt én pályakezdőként rá voltam szorulva arra, hogy várjak erre a munkahelyre, hisz tudjátok mennyire nehéz egy pályakezdőnek elhelyezkedni, ha nincs, aki tolja valami csókos helyen a szekerét.