Rendszeresen olvasom az INDEX cikkeit, híreit. Régen találkoztam azonban a munkahelyi terror bloggal, pedig többször gondoltam arra, hogy a lányommal történt esetet érdemes lenne közhírré tenni.

Lányom 28 éves, két gyerek, egy nyolc éves kisfiú és egy hat éves kislány édesanyja. A házasságából két évvel ezelőtt menekült ki, mert a férje több éven át tartotta lelki terror alatt, majd bekövetkezett a testi fenyítés is.

A fent elmondottakból következik, hogy két évvel ezelőtt boldog volt, amikor munkát kapott, az egyik vevők által kedvelt kiskereskedelmi láncban. Munkáját igyekezett a legjobban ellátni, természetesen minden feladatot végrehajtani. Lelkiismeretességét, kedvességét, segítőkészségét kollégái és a vevők is ismerték. (Gyerekek betegsége, iskolai vagy óvodai bezárás miatt sem hiányzott, mert ekkor mi, én és férjem helytálltunk.) De mi történik akkor, ha az ember lányának van egy „munkáltatója” akit az előzőek hidegen hagynak, de a”szabályok” betartását mindennél fontosabbnak tartja. Az első írásbeli figyelmeztetését egy évnyi munkaviszony után kapta, a következőkért. Munkaszüneti napján behívták az üzletbe, azért mert nem volt, aki a pékségben dolgozzon. Vállalta, hiszen a cég és a bolt érdeke ezt kívánta. Több, mint négyórai, folyamatos bekészítés-sűtés-kirámolás után kiszaladt arra a helyre ahol a dolgozók részére tárolják a vizet. Itt nem talált, ezért kirohant az üzletbe, felkapott egy üveg vizet, elrohant a pénztárba, ahol kártyával kifizette.

Ezt a „munkáltatója” végig nézte, majd közölte, hogy munkaidőben nem lehet vásárolni, tehát indokolt az írásbeli figyelmeztető. Ezt követően munkatársak, barátok figyelmeztették, hogy tegyen lépéseket annak érdekében, hogy kikerüljön a „munkáltató” köréből, kérje másik üzletbe az áthelyezését. Nem változtatott, mert ez az üzlet volt a legközelebb gyerekei iskolájához, illetve az óvodához, így tudta csak megoldani, hogy mindenki időben érjen „rendeltetési helyére”. Természetesen ez csak az első eset volt, amit több különféle „terror” követett, de ezekben az esetekben szabályt nem sértett.  Sajnos egy olyan szabályt is megszegett, amivel kb. 500,- Ft kárt okozott, ennek alapján karácsony előtt öt héttel a „munkáltatója” azonnal hatállyal felmondott, vagyis kirúgta a munkahelyéről. 

A leírtak alapján megállapítható, hogy nem számított a munkához és munkahelyéhez való lelkiismeretes hozzáállása, mert kapott egy olyan „munkáltatót”, aki véleményem szerint a hatalmával visszaélve embertelenül viselkedett vele.

A mai blog, amit olvastam, arról szól, hogy a nagy munkaerő hiány közepette, milyen nehéz munkát találni. Képzeljék el, milyen nehéz két kisgyerekes egyedül álló anyának olyan munkát találni, ahol figyelembe veszik ezt a tényt.