Önnek is van egy története? Írjon nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!

Amennyiben jogi tanácsra, vagy segítségre van szüksége, az mhtjog@gmail.com elérhetőségen vegye fel velünk a kapcsolatot!

Tisztelt MT!

Az én esettem arról szól, hogy dolgoztam egy pékségben. Nem is olyan régen, záráskor mindent úgy csináltam, ahogy kellett, lezártam a pénztárgépet, kiírta a napi bevételt, megszámoltam a pénzt, miből hány darab van, ezeket leírtam. Miután ez megtörtént, a végösszegből kivontam a nyitó pénzt, ami 20000 Ft és így kijött a napi bevétel és megegyezett a záró blokkal.

Ezután fogtam egy zacskót, amiben már benne volt az aznapi szállítólevél, ahhoz hozzá tettem a zárókészletes papírt és a közé a bevételt, ezt össze csimbókoltam és beraktam egy záratlan fiókba. Ismétlem egy záratlanba, amit nem lehetett lezárni, arra pedig mappákat helyeztem, bezártam a boltot és haza mentem.

Reggel már nem én dolgoztam, hanem a váltótársam, és azzal hívott fel, hogy eltűnt a pénz mindenestől, az egész zacskó, nem tudja oda adni a szállítónak, hogy bevigye a telephelyre. Elmondtam neki hogy oda tettem, ahová szoktuk, ott kell lennie. Nos, rendőrségi feljelentést nem tettek, aznap senki nem szólt semmit, másnap kaptam egy telefont, hogy ki vagyok rúgva és fizessem ki a kárt, amit majd levonnak a fizetésemből.

1.Nem tudja bizonyítani, hogy én voltam akkor mit von le jogos ez?

2.Állítólag lett készítve jegyzőkönyv, amit én nem láttam és nem is írtam alá, amikor engem vádolnak. Azt látnom kellett volna nem, és kellene nekem is lenni egy példánynak, nem?

Köszönöm a választ!

Kedves Despota!

A minap olvastam itt egy 2009-ből származó történetet, amit az elmesélője négy évvel később osztott meg a közzel.

Ez bátorított arra, hogy megírjam az én történetem, amely ugyan immár hat évvel ezelőtti – szintén 2009-ből –, de unom már, hogy a részletek felől – ami enyhén szólva más színben tűntetné fel a történetet – senki sem érdeklődik, ehelyett megelégszenek felületes innen-onnan összekapkodott pletyka szintű információkkal, kész véleményekkel esélyt sem adva nekem arra, hogy megvédjem magam, és valaha is tisztára mossam a nevem.

Kb. 18 éves koromra rájöttem ilyen-olyan családi történéseket szemlélve, hogy mindenki jobban jár, ha én egyedül megyek az életben, és nem adom tovább ezt a nyomort. Persze, az ember még reménykedik, de aztán egyre határozottabban rájön, hogy jó volt a megállapítás.

Nem reklámoztam a döntésem és a miérteket sem, úgy gondoltam, jogomban áll eldönteni, hogy az életemmel kapcsolatban kivel mit osztok meg.

Ezt nehéz lett volna elmagyarázni az első munkahelyemen: az „egyik legnagyobb bank” telefonos ügyfélszolgálatán. Egy szexuálisan meglehetősen hiperaktív munkahely, „helyi” kapcsolatok jönnek létre, mennek szét, megállás nélkül kóstolgatják egymást a kollégák-kolléganők.

2005 tavaszán kezdtem. Nem minden kolléga/nő fogadott el. Volt egy csoport, akik azon témáztak, hogy szívesen „lepörgőrúgnák” a fejem – csak így, barátságosan.

Az elején sokat kérdeztem. Nagyon frusztrált, hogy még nem vagyok túl az államvizsgán, amit egy félévvel elhalasztottam a munka miatt. Nagyon féltem tőle, leblokkolt, és így finoman szólva nem voltam sztárügyintéző.

Minden probléma és unszimpátia ellenére véglegesítettek.

Egy idő után feltűnt, hogy azok az emberek támadnak, akik az osztályvezető helyettessel jóban vannak. Ő a kicsi Hitler (a kisebbségi komplexusos, aki kapott egy kis hatalmat, és elfelejtette, hogy hol tart). Nyalogassunk neki erotikusan fákat a csapatépítő tréningen, és pluszpont jár akkor, ha lekerül a melltartó (érdekes módon, a többi főnök tudott kreatív, érdekes feladatokat kitalálni). Pornóoldalakat nézegetett műszakvezetés közben. Volt olyan is, hogy a banki rendszereket használta föl, hogy a kollégák magánéletében nyomozgasson. Egyszer úgy tudtam meg a hibámat, hogy egy másik ügyintézőnek újságolta úgy, hogy zengett tőle a fél call center. Egy évig tartott eljutnia odáig, hogy visszaköszönjön, ha ráköszöntem a folyosón.

Itt jegyezném meg ­– visszacsatolva a mostanában megjelent gólyatáboros történetekre –, hogy a srác az egyik, a cikkekben idézett gazdasági felsőoktatási intézményben végzett és szocializálódott. Hát, ilyen főnököket nevel ki egy-két egyetem/főiskola – tisztelet a kivételnek.

Miután letettem az államvizsgát, megtáltosodtam. A végén már az is előfordult, hogy a legjobb számokat hoztam. Ekkor békült ki egy ideig velem.

Eleinte azt leste mindenki, hogy melyik kollégára akarok rárepülni. Nem tudtam kétszer egymás után kolléga mellé ülni anélkül, hogy ne magyaráztak volna azonnal bele olyasmit, amiről szó sem volt.

Önnek is van egy története? Írjon nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!

Amennyiben jogi tanácsra, vagy segítségre van szüksége, az mhtjog@gmail.com elérhetőségen vegye fel velünk a kapcsolatot!

Tisztelt Munkahely Terror!

2014 szeptembertől október közepéig alkalmazásban voltam egy megváltozott munkaképességű dolgozókat foglalkoztatott vállalkozásnál, ahol egészségügyi végzettségem mellett irodai alkalmazottként foglalkoztattak, Kezdetben örültem ennek a munkának, mivel rokkant nyugdíjasként 57 évesen Békés megyében korlátozottak a számomra esélyt adó munkahelyek! Úgy éreztem, még jól is járnak velem, hiszen személyemmel 2 embert is kapnak, bármi probléma előfordul a beteg emberekkel, sokat tudok segíteni.

Számtalan hiányosságot tapasztaltam, de nemcsak én, hanem kollégáim is, amiért szót is emeltünk, de sajnos változást nem, vagy csak lassú mértékben tapasztaltunk, Ezek a hiányosságok komoly problémákat okoztak, mint a munkavégzésben, mint az emberek alaphangulatában is. Ám nem szerették a vezetők, az úgymond okoskodókat, és egyre inkább érezhető volt számomra legfőképpen a velem szemben tanúsított utálatosságuk.

Majd következetta2014 es polgármesteri választás és én nem arra az emberre szavaztam, akinek a cég létrejöttét az alapítók köszönhették! Ezzel elindult irányomba a politikai diszkrimináció! Azért nevezem annak, mert más emberek is voltak, akik szintén nem a megfelelő jelöltre szavaztak, én pedig le sem tagadhattam, mert védelmi beszédet mondtam, polgármester jelöltem személye mellett. Ennek hatására komoly ellentétek forrongtak körülöttem.

Feljegyzést is kaptam egy ártatlan szóváltást követően, amit egy nagyon primitív jegyzőkönyv létrejötte követte, ami magasan utal az illető iskolai végzettségére! Néhány nap múlva engem baleset ért, táppénzre kerültem, majd mivel a három hónapi próbaidőn belül voltam, azonnali hatállyal elbocsájtottak! Jogsérelmemet először békés körülmények közepette szerettem volna tisztázni, de erre az alperestől nem kaptam lehetőséget. Ragaszkodom a diszkrimináció tényszerűséghez. mivel mélyen megsértették emberi méltóságomat és az egyenlő bánásmód törvényét!

Akivel eddig beszéltem , mindenki csak elmarasztalást lát ügyem tisztázásában! Én igazságszerető vagyok, bízom abban, hogy a hatályos erre vonatkozó törvények az én javamra mutatnak igazságot! Mégis mindezek mellett segítséget kérnék, hogy hogyan lehet politikai diszkrimináció tényszerűségét igazolni. Mik azok a jellegzetes momentumok, amikre okvetlen oda kell figyelni, illetve erősíteni kell!

Kérem, ha szívükön viselik egy 57 éves, nem buta hölgy sorsát, aki beteg, de hasznos tagja szeretne lenni a társadalomnak, segítsenek nekem! Köszönöm szépen!

További szép napot!