Tisztelt Blog! 

Nagyon el vagyok keseredve, és ki kell írnom magamból. Egy olyan helyen dolgozom, ahol a bérlőkkel bármit meg lehet tenni. Nevezetesen a tatabányai nagy áruházban. ahol nem csak a nagy dolgok számítanak. Itt is, mint a többi áruházban, van üzletsor. Egy kicsi helyecske, amit méregdrága havidíjért bérlünk. Cserébe nem kapunk semmit. Csak utasításokat, mint most nyáron is, hogy az áruház az üzletsoron is egységes arculatot akar, ezért mindenki legyen egyenruhában.

Még szolgáltatót sem felejtettek el ajánlani, ahol meg lehet rendelni a boltokhoz illő egyenpólókat. Rendszeresen járnak fényképezni az üzleteket, a megkérdezésünk nélkül. Ha a hirdetményeinknél 2 mm-t kilóg a ragasztó, már meg vagyunk fenyítve. Ilyen szigor után talán elvárható lett volna, hogy tájékoztassanak minket arról, hogy most hétfőtől, egy hónapra bezárják a mosdókat, felújítás céljából. A pletykákból tudtuk meg, hogy pisilni mehetünk ki az üzlet elé kiállított KONTÉNERBE.

Igen, mindezt télen kellett elkezdeni, a mínusz 4 fokban. Voltam wc-n, ahol per pillanat nem lehet kezet se mosni, mert nincs víz. megkérdeztem az ügyfélszolgálaton mi a helyzet, és közölték, hogy egy darabig nem is lesz. Az áruház személyzete máshová jár vécézni, csak az üzletsorok dolgozóinak kell valami rejtélyes okból, a közös mosdóba szorulni. Folytatva, a wc papír, csak úgy oda van rakva, vagyis le is eshet akárhányszor. A fülke mérete biztos nem 160 centis emberekre lett méretezve, akiknek mellesleg van lába, meg térde. Épphogy nem bököm ki az ajtót vele. A wc nyitott, tehát bárki bemehet (ahogy eddig is).

Most mindenki azt nézheti, hogy vonulunk ki. Gondolom pár nap, és a hajléktalanok bázisa lesz, mert most aztán kint az utcán, tényleg semmi felügyelet nincs. Az már csak tényleg kényeskedés, hogy majd megfagyunk, mert az ajtón ömlik be a hideg. A bejárattal szemben lévő üzleteknél mértünk már mínusz 1 fokot is! Nem tudjuk mit vegyünk már fel. Egész nap kabátban mégsem lehet dolgozni. Kérem, ha esetleg közlik az írásomat, a helyet hagyják benne, tatabányai nagy áruház, mert ahogy tudom, a többi áruházban, nincs ilyen embertelen helyzet.

 Köszönettel:

Tisztelt Mt!

Olvastam 2012. 02.16. i írásukat melyben azt a tájékoztatást adták egy biztonsági őrnek, hogy 12 óra 40 percet kell ledolgoznia.  Én közalkalmazottként csoportvezető vagyok és a beosztottaim ugyancsak 12 órás műszakban dolgoznak.  Tűzvédelmi oktatás és biztonságtechnikai továbbképzés céljából benn tartottam az éjszakás műszakot, hogy a csoport oktatására meghívott külső előadót, csak egyszer kelljen fizetni.  Az éjszakáról bent maradt dolgozónak értelem szerűen  nem 12 hanem a vizsga végéig eltelt időt 14 órát írtam be a jelenlétibe. A munkaügyi osztály mindezért szigorúan felelősségre vont mert mint mondták a napi munkaidő nem haladhatja meg a 12 órát.   

 Akkor most hogy van ez a 12óra 40 perc ?   

 A vejem területi képviselője egy gépkereskedelmi cégnek és az ő területe a központhoz és a lakóhelyéhez is legkevesebb 180 km de Szabolcs pereme akár a 280 km is elérheti.  Egy munkaügyi ellenőr megbüntette a cégüket mert a 280 km távolságba lévő szabolcsi községbe a területi képviselő reggel fél hatkor indult el a jelenléti és a fuvarokmány szerint is és este fél nyolckor tette le a gépkocsit a telepen . 

Az indoklás szerint a cég szabálytalanul túlóráztatja a dolgozóit.  Továbbra sem tudják másképp megoldani, csak annyi változott hogy a jelenlétibe nem az igazat írják és két fuvarlevelet vezetnek egyet a rendőrnek egyet a munkaügyi ellenőrnek.  A munkaügyi ellenőrnek is az volt a gondja, hogy a napi 12 órát meghaladja a dolgozó munkában töltött ideje.  Szóval én mindkét esetben, nem a munkahely hanem a munkatörvénykönyv terrorját vélem felfedezni. 

   Tisztelettel

Tisztelt Munkahelyi Terror (szerkesztőség)!


A napokban találtam rá az Önök blogjára, s felkeltette az érdeklődésemet, hiszen magam is munkahelyi problémákkal küzdök.

Élnék eme lehetőséggel, kérem ne publikálják az itt leírtakat, mivel lehet hogy a főnököm, netán a kollégáim a későbbiekben ide tévednek és felismerni vélik az írásomat a szituációk alapján. Köszönöm.
A problémám a következő:

21éves nő/lány vagyok, egy kis üzletben dolgozom, mint árufeltöltő, olykor pedig beugró kasszásként.
Az elején szerettem bejárni, tetszett a fizetés a napig 4-5 órás munkarend, és az hogy közel van a lakhelyemhez az üzlet.Mára ez a lelkesedés azonban alább hagyott. 10en dolgozunk az üzletben 10ből 9nő, az 1 kivétel egy nálam mindössze néhány évvel idősebb fiatalember, plusz van egy beszállítónk, aki szintén férfi, de vele naponta csak 2-3órát találkozunk, amíg leszállítja az árut nekünk.

A problémák akkor kezdődtek, amikor először találkoztam a beszállító fiúval, neki is frissen ért véget a kapcsolata, nekem is. Én szimpatizáltam vele, ő azonban egyből vonzódott hozzám. Ezt követően több alkalommal is visszautasítottam, ő elfogadta, mára jó barátok maradtunk, DE bent ennek híre ment és a többi kolléganő turkálni kezdett a magánéletemben, s az elején még csak ugrattak ezzel, de mára már szinte bántóan piszkálnak a témával. Az elején én is viccesnek találtam a dolgot. ám hiába kértem hogy fejezzék be, szerintük csak én nem értettem a viccet, de ami sok, az sok. Úgy érezem senkinek sincs joga a magánéletemben kutakodni.

Ez a kezdeti szituáció még nem is lett volna hatalmas nagy probléma, de az egy szem fiú kollégám, aki mindössze 2évvel idősebb nálam folyamatosan piszkál. A helyzetet nagyban befolyásolja, hogy a "kedves" úriember kedvence az üzletvezetőnek, így a fiú akkor is főnökösködik, amikor nem kellene. Teszi rám a megjegyzéseket, parancsolgat osztogat, ha valamiben hibázok hangosan kinevet, kigúnyol, az üzletvezető pedig kap az alkalmon és már a vevők előtt is megaláznak.

Erre a legjobb alkalma múlt szombaton adódott:
Az üzlet egyik feléből kiabál a kollégáimnak rólam, és közben röhögve mondja, hogy buta vagyok, és nem tudok írni (írni tudok, csak éppen máshogy kanyarítom a betűket mint ők, mert dőlt betűkkel írok) és hogy ne menjek így egyetemre meg hasonlók, mivel buta vagyok, idézem "húzzál vissza az általánosba, tanulj meg írni, így semmire se jutsz, felesleges az egyetem"  Tele volt az üzlet. Nagyon égett a fejem, eszméletlenül megalázó volt.

Alapvetően normális gondolkodású, és értelmes embernek tartom magam, de minden nap megjegyzéseket tesznek rám és a tudásomra, sőt hétvégente nyelviskolába járok, ezért is piszkálnak, mondván csak nincs kedvem dolgozni-de nem baj velem úgyis csak a létszám több. (Pedig rendesen és precízen végzem a munkámat)

Kezdem azt érezni, hogy egyre többször hibáztatnak ok nélkül, mindent megteszek hogy beilleszkedjek, de ha nem nyitnak felém, akkor nem megy. Ki tudja már milyen hazugságok terjengenek bent rólam, lehet olyanokat pletykálnak egymásnak, amit ők elhisznek, ugyanakkor a fele sem igaz.Szombaton sem tudtam olyat tenni, ami jó lett volna. Ha a raktárban voltam az volt a baj, hogy miért nem vagyok az üzletben, ha az üzletben vagyok az volt  a baj, hogy miért nem megyek a raktárba is hátra.Ha árut töltöttem az volt a baj, hogy ez most nem fontos, sokan vannak nézzem a vevőket, ha csak néztem a vásárlókat az volt a baj, hogy nem csinálok semmit... komolyan már kerültem az üzletvezetőt, nehogy belém kössön. A fantasztikus kimenetelű nap végén kiküldtek a raktár mögé az utcára szemetet söpörni, szó nélkül megcsináltam, de a többiek meg bent nevettek és közbe mutogattak kifelé rám, meg kávéztak...Számomra ez igen lekicsinylő és megalázó szituáció volt.A másik furcsa eset a következő volt: pénteken 900Ft többlet volt a pékségünk kasszájába, az üzletvezető megvádolt azzal, hogy meglopom a vásárlót, mondván én biztosan nem tudok számolni, direkt legombolom a kedves vevőt. Hiába mondtam, hogy korábban is kasszáztam máshol, és tudok számolni nem érdekelte, ennek is híre ment bent a kollégák között.

Nem szólok, tűrök, hogy ne legyen balhé, mivel alapvetően nagyszájú lány vagyok, direkt nem akarok másokat megbántani, mert utána az lesz a baj, hogy kilógok a sorból mert vitatkozok.De most már úgy érzem nem bírok tovább tűrni, hiába vagyok kedves, és toleráns másokkal, a legtöbben szóba sem állnak velem, hátat fordítanak nekem, sokszor hallom hogy rólam pusmognak és a fiúnak egyre jobban kezd "kinyílni a csipája" eszméletlenül bántóan és lekicsinylően beszél velem, mintha  a főnököm lenne.Az üzletvezetőt eddig kedveltem, de múlthéten 4napra betegállományba kényszerültem, kórházban is voltam, azóta súlyosabb a bent kialakult helyzet. Nem tudom mit követtem el, kezd nagyon rosszul esni ez a dolog. Úgy gondolom, hogy senkinek sincs joga ok nélkül megaláznia és lekicsinylően lenézően beszélni velem.

Februárban lenne egy céges party, amolyan farsangi mulatság. Nagyon szerettem volna elmenni, de mostanra úgy érzem, hogy ilyen társasággal nem szívesen töltöm a szabadidőmet.

Már félek dolgozni ,menni, pedig sajnos ma délután is kénytelen vagyok, már előre félek, hogy miért leszek porondon, hiszen minden nap belém lehet kötni, akár okkal, vagy ok nélkül.

Hogyan tovább, mi a megoldás? Kérem segítsenek?

Köszönöm