Tisztelt Munkahelyi Terror Blog! 

Délkelet-Magyarországon, egy állásinterjún történt: tíz embert hívtak be egyszerre egy pékáru üzletvezetői és -eladói állásra. A hirdetésben feltételként szerepelt az idegennyelvtudás. Először egy kétoldalas tesztet kellett kitöltenünk. Azt mondták, elviszik grafológushoz. Utána a másik 9 ember és a HR-esek előtt kellett elmondanunk, hogy kik vagyunk, honnan jöttünk és miért akarunk ebben a pékségben dolgozni.

Volt olyan pályázó, aki elmondta, hogy 4 éve pékségben dolgozik eladóként; a férjével most költöztek külön a szülőktől és gyereket szeretnének A HR-esek fintorogtak, majd gyorsan leszögezték, hogy nem kell  szakképzettség meg gyakorlat ehhez az álláshoz, sőt annak örülnek, ha valakinek semmilyen képzettsége és gyakorlata nincs, mert majd ők betanítják. (A hirdetésben szakképzettet kerestek, idegennyelvtudással.) Később közölték, hogy munkaidőben csak kétszer lehet kimenni pisilni naponta. Akik a teszten és a személyes beszélgetésen megfeleltek, azokat behívják két napra próbanapra, amiért nem fizetnek (szó szerint: "miért fizessek azért, mert valakit betanítok?"). Egészségügyi vizsgálatra, tüdőszűrésre elküldés szóba sem került (élelmiszer-kereskedelemben kötelező a munkába állás előtt). Azért kell a két nap próbanap, hogy lássák "mennyire tudunk a pultban lévők keze alá dolgozni". Eszemben nincs ingyen dolgozni, egy napot sem.

Ez az általános gyakorlat, hogy ingyen kell dolgozni egy-két napot? Ha nekem többéves pékáru-eladói gyakorlatom van, miért kellene két napot bemennem ingyen? Hogy a leendő munkáltatóm is lássa, alkalmas vagyok arra, amit már évek óta csinálok? És ha a főnököm meglátja, hogy a "konkurenciánál" próbanapozok és kirúgnak a jelenlegi munkahelyemről, fog a cég kártérítést fizetni? Miért nézetik meg grafológussal a tesztünket? Nem egy bankban vagy kormányhivatalban akarok dolgozni, csak egy pékségben... Felháborító, hogy mennyire hülyének vagyunk nézve..

Megpróbálok rövid lenni, bár a történetem olyan egyedi, hogy a tapasztalt ügyvédem szerint sem találkozott még hasonló igazságtalansággal, közönnyel.  14 éves korom óta dolgozom, mint ALKALMAZOTT. Ez fontos!  Kb. 20 év fizikai munka után lehetőségem nyílt váltani. Egy (most már) országos hálózattal rendelkező céghez igazoltam, mint első vidéki telephely vezető. Sem a cég, se én nem rendelkeztünk konkrét ismeretekkel, a vidéki értékesítés terén, de bevállaltuk, valahogy „uccu neki csináljuk” szisztéma szerint.  A kezdeti problémákra megoldást találva, sorra nyithattuk a telephelyeket az országban. 

Működött a dolog, és hallgatva az idők szavára eljött az a pillanat, amikor a céget felvásárolta egy külföldi befektető. Új tulaj, új szemlélet, régi elvárások.  A fizetésünk jutalékos rendszerben volt, ezért sok mindent be kellett vállalni, hiszen a konkurencia is jelen van a piacon és a számlákat is fizetni kell.  Történt, hogy az egyik legjobb vásárlónknak (akivel közel 10 éves volt a kapcsolat) problémája akadt a számlák kiegyenlítésével. Ekkor a bevett eljárás szerint a vezetőséghez fordultam, hogy a szokásos módon kompromisszumos megoldást találjunk. (Nem volt egyedi eset és mindig találtunk megoldást)  Nem vettem figyelembe, hogy az új vezetőséget ez egyáltalán nem érdekli, csak a kőkemény profit számít. 

A tartozásról közjegyzői okiratot írattak alá az ügyfelemmel és velem is, mint alkalmazottal, mondván, „vagy aláírod, vagy repülsz”. Nem hagytak időt átgondolni. Négy jogásszal és a vezetőséggel ültünk szemben és nem volt mérlegelési lehetőségünk. Banki hitellel a hátam mögött, a 10 éves üzleti kapcsolat ismeretében, a FENYEGETÉS HATÁSÁRA, persze, hogy aláírtam, hiszen élni szerettem volna.  Azután jött az ismert forgatókönyv. A vállalkozó be csődölt, neki nincs semmije ( ó szegény, azért a motorját irigylem) nekem meg vonják a fizetésem 33%-át, plusz annak a 10 %-át, most már több mint két éve.  Ezzel sikerült teljesen lehetetlen helyzetbe hozni. 

Nem kellett sok idő hozzá, hogy este kilenckor, a megvetett ágyamon, ne az imádott feleségem üljön, hanem az egyik bank végrehajtója és a megoldásról beszélgessünk. (Érdekes a bankok, végrehajtók képesek ilyenre, csak a volt munkaadóm nem, aki többek között az általam kitermelt profitból él nem is akármilyen szinten).  A lényeg, hogy megpróbáltam jogi úton rendezni a zsarolással kikényszerített aláírás érvénytelenítését, de most már több mint két éve nem történik semmi.

Mondvacsinált ürüggyel, utasítja el a bíróság a beadványokat. Pl. egy igazolás hiánya miatt, nem hiánypótlást kér, hanem elutasít. Újabb fél év minimum, még ugyan ide eljutunk, de ezzel nem vagyunk előrébb. Közben én meg tönkre megyek anyagilag, egészségügyileg, a családom széthullik, elvesztek mindent, amiért 14 éves korom óta dolgoztam, és félóránként azon töröm a fejem, hogy magas ház, vagy inkább kötél.  Melyik a jobb megoldás?

Tisztelt Munkahelyi terror! 

Egy ismerősöm két műszakban, teljes állásban bejelentve dolgozik egy nagy varró-kötő cégnél! Nem varrónő a szakmája, így tehát betanított munkásként alkalmazzák a legkisebb minimálbérért, pedig a papírján varrónőként szerepel! Egyebek mellett ugyanazt kell csinálnia, mint a varrónőknek. Egyébként érettségije, szakmája van. A munka valami perc alapú normára megy, ami jól ki van találva, mert nem igen teljesíthető a 100%. Ennek megfelelően alakul a bére, ami a múlt hónapban kereken 50ezer forint volt pótlékkal együtt, 75%-os teljesítménnyel.

 Ez így törvényes, még a minimálbért se fizetik ki, holott dolgozik rendesen, nem cigizik... egyebek, nem is ügyetlen!? Ennyit a közmunkásoknak fizetnek, nem is két műszakban és „megszakadni" se kell! Mellesleg túlórát se fizetnek, le lehet csúsztatni, hogy otthon a plafont nézhesse, de még véletlen se tudjon többet keresni.

Ez így rendben van?

Kedves Zoltán! 

A munka törvénykönyve lehetővé teszi, hogy kizárólag teljesítménybért állapítson meg a munkáltató (amennyiben ezt a munkaszerződés tartalmazza), ebben az esetben a 100%-os teljesítményért kell a kötelező legkisebb bért (minimálbért) kifizetni. Annyit tesz hozzá a törvény, hogy a minimálbér felét ebben az esetben is garantáltan meg kell fizetni. Itt tehát csak azt lehetne vizsgálni, illetve támadni, hogy hogyan történt a teljesítménykövetelmények meghatározása, a törvény ugyanis kimondja:   

138. § (1) Teljesítménybér alkalmazása esetén a munkáltató teljesítménykövetelményt állapít meg, amelyet olyan előzetes - objektív mérésen és számításon alapuló - eljárás alapján köteles meghatározni, amely kiterjed a követelmény rendes munkaidőben történő száz százalékos teljesíthetőségének vizsgálatára.  (2) A teljesítménykövetelmény megállapítása vagy az azonos teljesítménykövetelmény hatálya alá tartozó munkavállalói csoportok meghatározása során tekintettel kell lenni a munkáltató működési körébe tartozó feltételekre, így különösen a munkavégzésre, a munkaszervezésre és a technológiára.  

Vita esetén a munkáltatónak kell bizonyítania, hogy a teljesítménykövetelmény meghatározása megfelelt a törvényben rögzített elveknek. Itt azt is érdemes megvizsgálni, hogy a munkavállalók közül hányan képesek a 100%-os teljesítésre - nyilván ez egy fontos mutatószám ilyen esetekben.   

Ami pedig a garantált bérminimumot (114.000,- Ft) illeti: ezt akkor kell kifizetni, ha a munkakör betöltéséhez középfokú végzettség, illetőleg szakképzettség szükséges, tehát nem jár automatikusan, ha a munkavállalónak van érettségije, kizárólag akkor, ha az általa betöltött munkakörhöz az érettségire szükség van (a varrónő szakmára alapvetően ez nem jellemző, így az ismerősöd esetében 98.000,- Ft-os minimálbért kell megállapítani).   

Üdvözlettel:   Erynnis