Amennyiben van olyan története, amit szívesen megosztana másokkal is, esetleg furcsa, megdöbbentő interjúban vagy munkahelyi szituációban volt része, akkor írja meg nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre! Ha munkajogi segítségre szorul, írjon a munkahelyiterrorjog@gmail.com címre.

Tisztelt Mt!

Ez a történet sajnos jellemző napjainkra. Ha nem is terror, "csak" embertelenség - egy iskolában, ahol embereket nevelnek! Kérem szépen, hogy a nevemet ne jelentessék meg. Köszönöm. HGY   

Ez a kirúgási stílus a divat, és nagyon terjed! Az milyen, hogy egy neves budapesti két tanítási nyelvű gimnázium igazgatója úgy rúgta ki a helyettesét, a kéttannyelvű program országosan, sőt az EU-ban is elismert megalapítóját, hogy a tanárnő épp az órájára ment a szünet végén, az igazgató behívta az irodájába, és a kezébe nyomta a felmondását, ami május végére szólt.

Még a tanévet sem fejezhette be! Az évzárón viszont a diákok hosszan tartó, tüntető tapssal köszönték meg a tanárnő munkáját. Jogilag nyilván rendben volt, de milyen ember, pedagógus az ilyen iskolaigazgató? (És neki persze semmi baja nem lett, pedig tavasszal volt ott még 3 fegyelmi ügy tanárokkal szemben, két rendőrségi eljárás indult, egy tanár és egy diák ellen, stb.)

 Így élünk…

Csatlakozz a Munkahelyi Terror blog közösségi álláskereső oldalához! Találjunk állást együtt! Állásra Fel!

Amennyiben van olyan története, amit szívesen megosztana másokkal is, esetleg furcsa, megdöbbentő interjúban vagy munkahelyi szituációban volt része, akkor írja meg nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre! Ha munkajogi segítségre szorul, írjon a munkahelyiterrorjog@gmail.com címre.

Üdvözletem.  

Ferenc vagyok, de ez mindegy is. Nem panaszként írok, csak olyan jó olvasni a sok jóindulatú, együttérzéssel és szeretettel átitatott hozzászólást a blog keretein belül.   Már idestova letelt a 15. nap, miszerint írásban kérhetek szóbeli egyeztető tárgyalást a 'fegyelmimmel' kapcsolatban. Bár, ha a jelenleg hatályos törvény(eke)t tartom szemmel (bár nem vagyok jogász), akkor a cégen belül, a mindent rendkívül precízen megfogalmazó emberke mindössze csak (hogyan is mondják ezt szakmailag?) formailag (ez részemről kérdéses), tartalmilag és az eljárás menetében nem tartotta csak be a törvény által előírtakat. Meg a főnök sem. Feltéve ha jól emlékezem, s nem tévedek. Elöljáróban megfelel annyi is, hogy munkaidőben történő alkoholfogyasztás és tiltott helyen való dohányzás, továbbá "a munkaköri leírásában foglaltakat nem tartotta be" a  Fegyelmi felelősségre vonás tárgya. Kedves főnökünk állít valamit, én részben az ellenkezőjét állítom. No, nem is ezzel van a baj. Csak azzal, hogy milyen alapon várja el a hűbérbirtok ura azt, hogy a jobbágyok és a cselédek a törvény passzusai szerint cselekedjenek, mikoron a Főnök sem ezek szerint cselekszik, noha állítólag reája is vonatkozik a törvény szava.

Nos, nem rugózom sokat a tárgyon, lenyelem a békát, mert anyagilag nem érdekel (nem a frászt nem, de állítólag nincs mit tenni).    Lényeg a lényeg: tettenérés esete forgott fent. Ittam a sört az öltözőben. S mint helyesen meg lett fogalmazva: munkaidőben. De ezzel csak olyan apróságok nem stimmelnek, mint például az, hogy munkaidőben. Mert volt még kicsivel több mint negyedóra a műszakkezdésig. A sör az stimmel, de vannak olyan elmaradott környékek, ahol alkoholmentes sörről még nem is hallottak. Ez a jelek szerint ilyen környék. Sajnos én ezt nem tudom bizonyítani.   Ami bizonyíték gyanánt fel lett sorolva, az az a szó, hogy "Megállapítom". Se alkoholszonda, se vérvétel, se tanú. Az, hogy még meg sem kérdezte azt, hogy mit iszom, az szinte csak hab a tortán.

Sörösdobozra hasonlító tárgy. Kész. S ha nem csal emlékezetem, akkor a kedves Főnökünknek meg kellett volna tiltania számomra a munkavégzést - ha már úgy tűnt neki, hogy be vagyok nyomva, mint a rajzszög - s egyéb cselekedeteket kellett volna végeznie, melyek írva vannak. Ez számára sem opcionális lehetőség, hanem kötelesség.   Az aznap elvégzett munkámmal szemben sem szóbeli, sem írásbeli panasz nem volt. Ráadásul a fegyelmi által említett napon elméletileg és gyakorlatilag sem érintettem egyazon időben a tér ugyanazon pontját a főnökünkkel, de annyira nem, hogy még látótávolságon belül sem volt a jóember, ellenben a falakon meg képtelen vagyok átlátni.   A munkaköri leírásom meg körülbelül nem kézzelfogható. Mióta a cégnél dolgozom (20++ év), azóta abban sem vagyok bizonyos, hogy létezik a valóságban ilyen leírás. Direkt előkerestem az összes cédulát mit adtak, de sehogyan sem lelem.  

No, de valóban mindegy is. Sok a dolgozó, kevés a profit, most létszámot kell csökkenteni és kész. A törvényt meg nem betartani kell, hanem csak betartatni.   Ha leközli a blog gazdája a fentebb leírtakat, akkor kellemes fikázódást kívánok a hangosabb olvasóknak, de a konstruktív kritikákat szívesebben veszem.  

Üdv, Ferenc

Csatlakozz a Munkahelyi Terror blog közösségi álláskereső oldalához! Találjunk állást együtt! Állásra Fel!

Amennyiben van olyan története, amit szívesen megosztana másokkal is, esetleg furcsa, megdöbbentő interjúban vagy munkahelyi szituációban volt része, akkor írja meg nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre! Ha munkajogi segítségre szorul, írjon a munkahelyiterrorjog@gmail.com címre.

Kedves Munkahelyiterrorjog! 

A párom szeptembertől egy asztalos cégnél dolgozik. A munka eleinte nagyon szimpatikusnak tűnt, kis cég, kevés ember, korszerű munkagépek. Ami először nem volt szimpatikus, hogy nincs cafetéria, se utazási támogatás. Úgy gondoltuk, hogy jó lesz ez a munka, sokat tud itt tanulni, és a munkás társak is szimpatikusak. A munkaidő reggel 7- délután 5-ig, hivatalosan 8-5-ig. Megkérdeztük, hogy szombaton mennyire kell majd bejárni (az előző munkahelyén szombaton is 6-4-ig ment a munka), mire a válasz az volt, hogy "ha nagy a hajtás, sok a munka, akkor előfordulhat".

Azóta (az elmúlt 3 hónapban) alig volt olyan hétvége, amikor nem kellett szombaton dolgozni, sőt, volt egy olyan is, hogy egyhuzamban 13 napot dolgoztak (vasárnap is!). Sokszor van, hogy 12 órát dolgoznak, és nem szabad elfelejteni, hogy ez nehéz, fizikai munka. Tehát hazaesik jó esetben este 6-kor, rosszabb esetben este 9-kor, és másnap 6-kor (vagy van hogy 5-kor) indulhat a munkába.  Tegnap történetesen 14 órát dolgozott a párom (6-20-ig), és akkor eljött, mert már rázta a hideg vagy három órája. Eljött, de a többiek még maradtak, ki tudja meddig. Este, mikor hazaértünk, 38,8 volt a láza, úgyhogy egyből fürdő, és ment aludni.

 Alig állt a lábán, nem volt kérdés, hogy másnap így nem mehet dolgozni. Reggel azonban telefonált a műszakvezető, hogy jöjjön be, majd hétvégén, ha elkészülnek a munkával, pihenhet.  Nem igazán értem, hogy mondhat ilyet, főleg úgy, hogy veszélyes munkahelyről beszélünk, ha valaki nem tud odafigyelni rendesen, akkor ott bármilyen baleset történhet. Reggelre ugyan lement a láza, de ettől még ugyanolyan kimerült és gyenge.  Ami a bérezést illeti, kiderült, hogy nincs táppénz, tehát ha beteg, akkor így járt, valamint nincs fizetett szabadság. A jelenléti ívet úgy oldják meg, hogy van egy hivatalos, amin azt írják alá, hogy 8-5-ig voltak bent, meg van egy "nem hivatalos", amin pedig az van, amit ténylegesen bent voltak.

A fizetést készpénzben kapják, aláírnak egy papírt, amin a hivatalos munkabér van, viszont kézbe annyit kaptak, amennyit dolgoztak. Ez jó, mert több a pénz, viszont semmilyen módon nem lehet lenyomozni, hogy embertelen tempóban dolgoztatják őket. Azt gondolom, hogy lehet pánikszerűen ráfeküdni egy munkára egy hétig, de nem lehet folyamatosan ilyen szinten erőn felül teljesíteni.  Mit lehet tenni, kit lehet rájuk uszítani, hogyan lehet őket lebuktatni, hogy így bánnak a munkásokkal?  

Köszi: Margit 

Kedves Margit!

Ilyen esetben a munkaügyi felügyelethez lehet fordulni, bár én úgy gondolom, érdemesebb lenne kompromisszummal kezelni a helyzetet, hiszen a fekete pénzek miatt a munkavállalók is részesei, sőt, haszonélvezői a kialakult helyzetnek.  Olyan nincs, hogy "nincs betegszabadság", "nincs táppénze", az ilyen helyzeteket, ha nem is a legtörvényesebb módon, de azért valahogyan kezelni szokták a legtöbb munkahelyen.  

Üdvözlettel:  Erynnis

Csatlakozz a Munkahelyi Terror blog közösségi álláskereső oldalához! Találjunk állást együtt! Állásra Fel!