Amennyiben van olyan története, amit szívesen megosztana másokkal is, esetleg furcsa, megdöbbentő interjúban vagy munkahelyi szituációban volt része, akkor írja meg nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre! Ha munkajogi segítségre szorul, írjon a munkahelyiterrorjog@gmail.com címre.

Tisztelt Munkahelyi (T)error Blog!

Az én sztorim már nem friss, 5 éve történt, de most jutottam el oda, hogy leírjam nyilvánosan is.  A főiskolát levelező tagozaton végeztem éppen és mellette munkát kerestem, elég fiatalon, nem sok szakmai és munkahelyi tapasztalattal a hátam mögött. Tehát még elég naiv voltam. Jelentkeztem is több helyre, köztük egy anonim álláshirdetésre. Pár nappal később felhívott telefonon egy nagyon neves és ismert termékeket gyártó nagy multicég  (mint kiderült az anonim álláshirdetés feladója) hr vezetője személyesen, hogy bár egy másik állásukra pályáztam, ők az ügyvezetői asszisztensi pozícióval kapcsolatban gondoltak rám. Később megtaláltam az ehhez kapcsolódó hirdetésüket is a neten, elvileg felsőfokú végzettség és felsőfokú angol + német nyelvtudás kellett volna, bár nekem csak egy középfokú angolom és középfokú végzettségem volt. Már itt gyanús volt kicsit a dolog.

Már másnap be is mentem interjúra, mert sürgős volt nekik. Itt alig kérdezett a hr vezető pár dolgot, még a nyelvtudásomat sem tesztelték (pedig abszolút szükség volt rá a munkakörben). Elmondta, hogy fél évre szól a lehetőség, helyettesítésről van szó, amíg szülési szabin van az asszisztens, illetve megegyeztünk egy korrekt bérben is. Kiemelte, hogy az ügyvezető példás családapa és férj. Ezt az infot mondjuk nem nagyon tudtam mire vélni. Ezután rögtön felvitt az ügyvezetőhöz. Pár sablon kérdés hangzott el, majd elmondták, hogy elég sürgős az állás betöltése, mert az előző helyettesítő asszisztens sietve távozott. Én megkérdeztem, hogy mégis miért ment el, erre azt válaszolták, hogy mert hazugságokat terjesztett az ügyvezető háta mögött, meg labilis volt, majd a góré azt is hozzátette, hogy sajnos „túl közel engedte magához”. Én akkor még annyira naiv voltam, hogy nem kapcsoltam rögtön, hogy ez mit takar, meg nem is nagyon foglalkoztam vele, annyira kellett a meló. Gondoltam okés, a magánügyük.  Majd még ott helyben felajánlották nekem az állást. Én akkor nagyon megörültem a lehetőségnek, mert úgy gondoltam jó referencia lesz vagy esetleg bedolgozom magam és megpróbálok másik pozícióban hosszú távon maradni a cégnél, tehát igent mondtam. Innentől lett igazán érdekes a sztori. 

Eltelt két-három hónap nagy nyugalomban, semmi extra, majd egyik napról a másikra azt vettem észre, hogy ha kettesben vagyunk a góré elkezd nagy kihívóan végigméregetni, kacsintgatni. Tegyük hozzá, hogy én SEMMIVEL nem adtam rá okot. Nem tulajdonítottam neki nagyobb jelentőséget, gondoltam, ha nem veszek róla tudomást, előbb-utóbb abbahagyja. Meg még meg is fordult a fejemben, hogy biztos én értettem valamit félre. Ezután egyik nap megkért, hogy maradjak bent vele együtt tovább az irodában, mert van egy határidős meló. Mivel péntek volt, mindenki hamar lelépett és kettesben maradtunk. Átküldött nekem egy anyagot e-mailben, majd miután megnyitottam mögém lépett hogy magyarázzon. Majd egyre közelebb és közelebb hajolt a nyakamhoz, már éreztem, hogy ott liheg. Erre én elhúzódtam és leállt, úgy csinált mint ha mi sem történt volna, bár egy kicsit zavarban volt. Később amikor végeztünk a melóval megkérdezte, hogy elvihet-e haza az autójával. Visszautasítottam az ajánlatot, majd sokszor megköszönte a segítségemet. Én nem tudtam nagyon napirendre térni a dolog fölött, úgy döntöttem kussolok róla, mert nagyon kellett akkor a meló és gondoltam úgy csinálok mint ha nem történt volna semmi. Ezután jött a feketeleves. Rákövetkező hétfőn már bent voltam az irodában amikor beért, majd mindenki előtt elkezdett velem kegyetlenül ordibálni, hogy én hogy elrontottam a pénteki melót, tele volt hibával és különben is miért nem mondtam neki, hogy maradjunk bent tovább, ha még nem voltam kész vele.(!!!) Erre már összeállt persze nekem kis naivnak is a kép. Ezután mindennapos volt a szívatás részéről. Volt olyan, hogy virágot rendeltetett velem meg szállodai szobát kellet foglalnom (ezt a melót adta egész napra, semmi mást), majd másnap reklamációs levelet kellett írnom a szállodának, amiért nagyon nyikorgott (!!) az ágy és rárontott a szobalány J Ezt a feladatot nyilvánosan osztotta ki nekem ráadásul.

Egyik nap meg reggel beérve az irodába találtam a saját asztalomon egy nyomtatást, ami „véletlenül” odakeveredett, ami egy szállásfoglalás volt egy külföldi szállodába egy nem a feleségével egyező nevű nővel. Én ezt fogtam és beraktam a bejövő postája közé szemrebbenés nélkül. Amikor ezt meglátta, megkért, hogy foglaljak neki meg a feleségének színházjegyet. Olyan is volt, hogy szívecskés bonbont kaptam tőle a névnapomra. Sokszor meg próbált direkt hülyének beállítani, alázni mások előtt, meg megalázó feladatokat adni. Tudtam, hogy azt akarja, hogy összezavarodjak és kiboruljak és ezt az örömet nem akartam megadni neki. SENKI, SOHA nem mert szólni nekem semmit róla, egy rossz szót sem, mert mindenki rohadtul féltette az állását. Így én sem mertem szólni senkinek, gyanítottam, hogy ugyanarra a sorsra jutnék, mint az előző asszisztens, akit mint kiderült egy mondva csinált okkal rúgtak ki, mert elmondta az ehhez hasonló dolgokat a kollégáinak. Egyik kolléganőm célzott is rá, hogy közük is volt egymáshoz az elődömmel, ő „belement” a dolgokba. Valószínűleg nagyon sokan tudták, hogy miket művel, de senki nem mert tenni ellene semmit.

Majd úgy döntöttem csak azért is felveszem a kesztyűt és mivel határozott szerződésem volt, csak úgy lettem volna hajlandó elmenni, ha kifizetik a hátralévő időre jutó béremet ezek után. Visszaszólogattam stb., majd egy idő után megint normálisan kezdett viselkedni velem. Felajánlották, hogy meghosszabbítják a szerződésemet még közel másfél évvel. Én abban a helyzetben, mivel egy ideje már megszűntek a „dolgai”, elfogadtam a további álláslehetőséget. Most már tudom, hogy nagy hiba volt. Ezután tovább folytatódott a „játszma”, csak taktikát váltott. Felajánlott nekem egy összetettebb feladatot a korábbi munkám mellett, amire én fizetésemelést kértem, amit meg is kaptam, 20%-kal lett magasabb a bérem. Így kicsit kompenzálva is kezdtem érezni a dolgokat, bár ezt rosszul gondoltam. Majd, ez a pozi és fizuemelés szemet szúrt a kollégáknak, és a fejükbe vették, hogy biztos én is ellenszolgáltatásokat nyújtok mindezért cserébe, így elkezdtem kapni folyamatosan a megjegyzéseket egyes kollégáktól. Ráadásul az új plusz feladatkörben semmilyen tapasztalaton nem volt és semmilyen segítséget nem kaptam, így valószínűsítettem, hogy ezt is azért adta, hogy belebukjak. Ez volt az utolsó csepp a pohárban, össz. több mint egy évig bírtam, de itt kidőltem. Kértem az áthelyezésemet másik pozícióba, de nem mertem elmondani a hr vezetőnek a valódi okot, úgy éreztem, engem távolítana el az útból, ha megtenném. Mondanom sem kell, nem sikerült áthelyeztetni magam, kértek, hogy maradjak ugyanabban a pozícióban, de ezt ilyen mézesmázos, álszent módon tették. Táppénzre mentem és felkerestem egy munkajogászt, aki nem kecsegtetett semmivel. Mivel nem volt bizonyítható ez az egész, meg elég szövevényes, így nem lett volna esélyem a bíróságon, csak meghurcoltak volna. Ha bizonyítani tudtam volna az igazamat és rendkívüli felmondással mondok fel, akkor több, mint egy éves béremet egy összegben kellett volna kifizetniük, a határozott szerződés akkori szabályai szerint. De nem bírtam tovább harcolgatni, úgyhogy belementem inkább a közös megegyezésbe és üres zsebbel és egy „kis” idegösszeroppanással távoztam. Utólag már úgy látom, hogy szabályosan pszichoterrort folytatott ellenem, és ezt nem csak velem csinálta meg!

Szóval jól megszívtam, mindenkinek azt tanácsolom, ilyen helyzetben AZONNAL lépjen, szóljon az Egyenlő Bánásmód Hatóságnak vagy a hr vezetésnek. Vagy csak lépjen ki, fusson amerre lát, ne várja meg amíg felörlődik. Azóta annyit tudok, hogy azt a férget „valamilyen” okból kifolyólag leváltották a cég éléről és áthelyezték külföldre. Köszi, hogy elmondhattam!

Amennyiben van olyan története, amit szívesen megosztana másokkal is, esetleg furcsa, megdöbbentő interjúban vagy munkahelyi szituációban volt része, akkor írja meg nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre! Ha munkajogi segítségre szorul, írjon a munkahelyiterrorjog@gmail.com címre.

2007-ben végeztem el az egyetemet és még mielőtt kézhez kaptam volna a diplomámat már állásom volt egy neves budapesti ügyvédi irodánál. Több nyelven dolgoztam -angol, német, olasz-, boldog voltam, hogy szuper kis munkahelyet találtam frissdiplomásként. A boldogság pár hónap után azonban kezdett elszállni. Az irodát vezető ügyvédnő minden fiatalabb lányban a vetélytársat látta. Így nem szégyellte a jelölteket finoman alázni, pl. az öltözetüket. Nekem konkrétan azt szólta be, hogy egy kötött felsőt nem kellene többet felvennem, mert szét is van nyúlva és kopottas is, mindezt hatalmas barátnős mosollyal az arcán. (Másodjára volt rajtam a felső. Sem szétmosva, sem szétnyúlva nem volt.) Gondoltam magamban, ha nem tetszik a viseltes felső, talán kellene fizessél ruhapénzt. Ezt nem mertem akkor ott megmondani, még próbaidős voltam.

A következő negatív élményre sem kellett sokáig várnom. Évek óta küzdöttem arcüreggyulladással és folyamatosan kaptam az antibiotikumot. Sajnos jó pár év, és egy megfelelő orvos kellett hozzá, mire kiderült, hogy egy arcüregi ciszta okozza a folyamatos gyulladást - melyet el is távolítottak műtéti úton. Na de amikor még nem volt világos, hogy mi a probléma forrása, megbetegedtem, és elmentem életem első táppénzére. Sajnos pont a karácsony előtti hét volt és munkáltatóim azt gyanították, hogy csak extra szabit vettem ki magamnak karácsonyi készülődés gyanánt. Volt is ebből galiba, miután közölték, hogy így már pedig egy jelölt nem viselkedhet és mit képzelek magamról, sz_rban hagyni az irodát és a munkatársakat. (Ezt a dolgot rögtön azt követően tudtomra adták, hogy betegszabi után ismét megjelentem a munkában. És mindezt az éves értékelő (úgy értem az engem értékelő) beszélgetésen, 6szemközt. Egyébként a munkám minőségéről nem esett szó.) Itt már volt némi bátorságom, és közöltem a munkaadókkal, hogy nem én választottam a megbetegedést, és igazán igyekszem, de az egészségem ez után is fontos marad a számomra. (Ez határozottan nem tetszett nekik.)

A férfi ügyvédről kiderült, hogy zugivó. Ebédelni sporttáskával járt és mikor jól megpakolva visszatért az irodába, a piás üvegek csörgése kísérte minden lépését. Én nem hittem el a régieknek, hogy alkoholista lenne a főnökúr. Azonban egy délután részegen támolygott ki az irodájából, és ahogy próbálta a jelölteknek a feladatot kiosztani, neki esett az egyik íróasztalnak. Nagyon szánalmas volt. Én időközben másik munka után néztem, és fel is vettek. Miután odaadtam a felmondásomat, jött a fekete leves. Eleve 2 havi felmondási idő volt kikötve a szerződésemben, és nem is voltak hajlandóak hamarabb elengedni. Azonban elvették a kulcsomat, és a riasztóhoz való kódomat törölték. En az irodába sem nem érkezhettem mindenki előtt, sem nem távozhattam később, mint az utolsó ember. Ezzel nem volt különösebb gondom. Viszont a munkáltatóim nem köszöntek ezt követően. Levegőnek néztek. Ha muszáj volt, akkor munkaügyben kommunikáltak velem.

A következő helyen még a próbaidőt sem töltöttem ki. Tudvalevő, hogy a jelöltek legtöbbje minimálbért kap bejelentve és a többit feketén, engem is így fizettek.  Jött  azonban egy jogszabályváltozás, aminek minden kispénzű örült - hiszen az addigi bruttó fizetés a változást követően magasabb nettót jelentett. Ez volt az adójóváírás. Mindenkivel aláírattak az irodában egy nyilatkozatot. hogy az adójóváírást havi lebontásban kérjük. Nem engedték, hogy éves szinten igényeljük vissza. Ezzel nem törődtem, ha nekik így jó, ám legyen. Majd a következő fizetésemkor a feketén kapott borítékos pénz lecsökkent. Kérdeztem ennek az okát - mire közölték, hogy miután az adójóváírás miatt több a nettó bérem a bejelentett bruttó után, így automatikusan csökkentik a borítékost. Ezt a szembeköpést. Közöltem, hogy az, hogy a korábbi bruttóm többet jelent most nettóban, az én alanyi jogom. Akár visszaigénylem, akár nem. A munkáltatónak ehhez semmi köze. Ők nem így látták...

Ezt követően felmondtam. Közöltem a közvetlen felettesemmel, hogy ameddig igényt tartanak a munkámra - noha próbaidő alatt azonnal elhagyhatom a terepet - addig maradok és a nálam lévő ügyeket lezárom. Közvetlen felettes közölte, hogy szól, ha kell még maradnom. A vezető ügyvéddel is személyesen közöltem a felmondásom. A másik 2 vezető ügyvéd irodán kívül volt, így gondoltam, hogy 1 partner ügyvéddel és egy közvetlen felettessel elegendő, ha közlöm a szándékom. Még másnap bementem, lezártam a nálam lévő ügyeket és vártam, hogy szólnak, majd ha kell még jönnöm. Nem szóltak. Közölte a pénzügyekkel foglalkozó kolléga, hogy a kilépő papírjaimat 1 hét múlva tudom átvenni, és úgy is fognak kifizetni. Mondtam, hogy rendben és eljöttem.

1 hét múlva megjelentem a papírokért és a borítékos fizetésemért. A borítékos fizetésemet nem akarták kifizetni, ezt az egyik partner ügyvéd közölte velem (akivel korábban egy szót nem értekeztem, tehát ez nem az a partner, akivel közöltem a felmondásom). Kérdeztem, hogy ugyan ennek mi az oka. Közölte, hogy egy jelölt nem hagyhatja ott a munkáját egyik napról a másikra. Ez nem felelősségteljes hozzáállás és ezért most 'megbüntetnek' engem. Mondtam, hogy nem értem a helyzetet, mert én felajánlottam, hogy amíg szükség van rám, maradok, ugyanis nincs másik munkám. Ezt nem hitte el, hanem közölte, hogy rendben, akkor behívja a volt közvetlen felettesem, akinek ezt én felajánlottam és lássuk valóban igazat mondok-e. Behívatta az ügyvédet, aki elismerte, hogy én valóban felajánlottam a maradásom. Ezt követően leszúrta a partner az ügyvédet előttem, aki sírva fakadt, majd kiküldte. Tőlem elnézést kért és kérte a pénzügyeseket, hogy számoljanak el velem. Míg vártam a pénzemre, beviharzott a kisírt szemű volt felettesem, és elmondott mindenféle sunyi alaknak. Természetesen nem 4szemközt.

A következő héten már munkába is álltam volna egy újabb irodánál. Megállapodtunk az interjún a bérezésemben, és mivel egy idősebb, kimért, intelligensnek és jogkövetének tűnő munkáltatónak láttam a jövendőbeli főnökömet, fel sem merült bennem, hogy nem tiszta bejelentett jövedelemre fogok szert tenni. Első nap nem tartózkodott az irodában, de a többi kolléga megmutatta a helyem, és elláttak a szükséges tudnivalókkal. Majd később beszéltem a főnökkel is telefonon. Mondta, hogy szerkesszem meg a munkaszerződésemet és jön be az irodába dél körül, és aláírjuk. Én így is tettem. Mikor megjelent elétoltam a szerződést, mire közölte, hogy nem nem nem, a bruttó bérem a minimálbér, azt kell beírni. A többit feketén kapom majd. Erre közöltem, hogy de hát erről szó sem volt, és akkor legálabb annyi bruttóra jelentsen be, mint ahogyan a korábbi munkahelyeimen voltam. Ki is számoltam, mennyivel kerülnék úgy többe neki. Erre közölte, hogy nem gondolhatom ezt komolyan, hiszen ő is csak minimálbért kap tisztán.

Nah akkor kértem 5 perc gondolkodási szünetet, és aztán közöltem, hogy ez így nekem nem tetszik, aztán eljöttem. Szerencsére hamar találtam másik munkahelyet. Jófejek voltak a felettesek és a jelöltek is. Hamarosan újra ugyanilyen és még ilyenebb problémákkal kellett szembesülnöm. Itt már hosszan maradtam... Úgy voltam vele, hogy jobb nem lesz sehol sem. És közben undorodtam az egész ügyvédi társadalomtól. Szerencsére a fiatalabb korosztály nem ennyire kétszínű. Zárásul azért még elmesélek egy interjús esetet. Kedves középkorú ügyvéd faggat a munkatapasztalatomról, egyetemi jegyekről, külföldi tanulmányokról, majd apám, anyám végzettségéről, testvérek diplomájáról és nem utolsó sorban a politikai hovatartozásomról. Konkrétan: ''Ő szocikkal már pedig nem  üzletel, így ha szocialista vagyok, mondjam meg, és ne raboljuk egymás idejét'''

Ugyan leszakvizsgáztam, de ma már nem élek Magyarországon és jól is van így. Szakmámat nem adtam fel, átképzem magam, hogy nyugodt szívvel vállalhassak jogi munkát külföldön is.

Legújabb nyereményjátékunk keretében a Samsara című dokumentumfilm díszbemutatójára nyerhettek páros belépőket.  

Samsara egy szanszkrit szó, aminek a jelentése: „A lét nagy körforgása”.  Ebből indulnak ki a filmkészítők a megfoghatatlan kapcsolat keresésére, amely végigkísér minket az életünkön.  Öt éven át, öt kontinens huszonöt országában vették fel a jeleneteket 70mm-es filmszalagra. A Samsara szent földek, katasztrófasújtott zónák, ipari komplexumok és természeti csodák sokszínű világába kalauzol el minket. A Samsara dialógusok és szövegek nélkül átformálja az elvárásainkat egy hagyományos dokumentumfilmtől.

A vetítés december 17-én 19 órakor lesz Budapesten. És hogy mit kell tennetek a páros jegyekért? Írjátok meg nekünk, hogy a film egyik alkotója Ron Fricke melyik évben rendezte első filmjét, a Chronos-t. A megfejtéseket a munkahelyiterror@gmail.com címre várjuk. Beküldési határidő 2012. december 15 éjfél!

Samsara

Színes, szöveg nélküli, amerikai dokumentumfilm, 99 perc, 2011

 rendező: Ron Fricke

forgatókönyvíró: Mark Magidson, Ron Fricke

zeneszerző: Marcello De Francisci, Lisa Gerrard, Michael Stearns

operatőr: Ron Fricke

producer: Mark Magidson

vágó: Ron Fricke, Mark Magidson