Kedves Munkahelyi Terror!
28 éves vagyok, de már most annyi rossz munkahelyem volt, hogy ha 8 órás állásra gondolok, pánik rohamot kapok. Nem tudom, hogy képes leszek-e még valaha normálisan bejárni egy munkahelyre. Most alkalmi munkákból tengődök, de annak a története, hogy hogyan is alakult ez így nem is olyan bonyolult. Nem igazán vagyok szerencsés az állásinterjúkon, vagy csak túl sok a rossz hely.
Történetem ott kezdődik, hogy egy szervezetnél dolgoztunk, melynek a célja a segítés. Hárman alkottuk a helyi szervezetet és sajnos mivel megyeszékhelynél voltunk a megyések túl közel voltak. Azzal az ígérettel vettek fel, hogy a kolléganőm helyére kerülök majd, mert ő az első pillanattól kezdve veszélyeztetett terhes lesz. Minden szépen is működött hármunk között. Ők voltak azok, akikkel szerettem együtt dolgozni. Csak hát ugyebár a megyések nem voltak messze… Röviddel azután, hogy felvettek a megyei igazgatót kirúgták adminisztrációs hibára hivatkozva. Ez annyit jelentett, hogy ott lopta szét a szervezetet, ahol csak tudta. Minden „értékes” adomány az ő házában kötött ki, minden elismerésért járó jutalom az ő zsebébe került. Mi városiak semmibe se voltunk nézve. Utána jött egy helyettes igazgató, amíg újat nem találtak. Mivel féltékeny volt ránk, hogy jól működünk és az alapszervezeteink is, akik hozzánk tartoznak, megtett mindent annak érdekében, hogy megalázzon vagy akadályozzon minket. A minden évben megrendezett ünnepségre való összeg információját az utolsó pillanatig visszatartotta, ezért nem is nagyon mertünk költekezni. Újra és újra el kellett küldeni neki a jelentéseket, mert „nem tartalmazza az információkat a fájl”. Ellenőriztük többször is, de hát persze mindig mi dolgozunk rosszul. Ezután jött az új igazgató. Munkatársaim beajánlották, mert hát abban reménykedtek, hogy jó irányba fog általa változni a hely. Természetesen tévedtek. Először nekem nem hosszabbította meg a szerződésemet, majd először a magasabb rangú munkatársamnak, később akinek a helyére kerültem volna munkatársamnak szüntette meg a státuszát. Mint városi szervezet már nem is létezett, mert elég a megye. A megyéseket is megritkította és bevitte a barátait.
Későbbiekben egy irattári munkásokat közvetítő cégnél dolgoztam. Egyik banknak a telephelyére kerültem. Kapásból úgy kezdtük, hogy amikor én akartam szabadságra menni, soha se mehettem, mert a férfi főnököt nem szórakoztattam. El lettem dugva, mert nem vagyok vonzó és egy meglehetősen fura társaságba kerültem. Hogy is mondjam… egyedül én voltam ott értelmiségi. A többiek hát szépen fogalmazva alacsonyabb IQ-val rendelkeztek. Ott volt egy nem főnök, de mégis főnök banki alkalmazott és a kis „kutyája”. Vannak meleg barátaim, de néha ők is használják a buzi szót bizonyos személyekre. Na ő ilyen volt. Meglehet, hogy havonta menstruált is, mert hát minden hónapban volt egy olyan időszak, amikor a viccekben, gúnyos megjegyzésekben szereplő menstruációs nő jellemzőit vette fel. Persze mivel én kilógok a sorból mindenki engem piszkált. Nem vagyok trendi és a tv-ben szereplő erkölcsileg romboló showkat se nézem. Szeretek olvasni és játékokkal játszani. A banki alkalmazottak annyira éreztetni akarták, ők az istenek, hogy még jó dolgokért is leszidtak. Minden egyes irat el volt látva vonalkóddal és más azonosítókkal. Egyszer csak rájöttek, hogy nem kellene az egy ügyfélhez tartozó anyagokat külön-külön tárolni, így elkezdtük összerakni. Egyszer csak a „kutya” vitte a gazdájához az egyik dossziét. Le lettünk szidva, mert egy dossziéban két külön vonalkóddal ellátott anyag volt. Mint mondtam, előzőleg ezt kellett csinálni. Mindig találtak valami ürügyet arra, hogy éppen aktuálisan miért dolgozunk rosszul.
Ezek után egy szállítmányozással foglalkozó cégnél dolgoztam. Azt hittem itt is minden rendben lesz. Az elején jó is volt. Sokat besegítettem egyik kollégámnak, mert nagyon el volt havazva. Egy idő után elkezdték az emberek átpakolni hozzám a dolgaikat. 8 órából hónap vége felé 12 lett ebédszünet nélkül. Mivel ezt a részt előzőleg a cég, akinek dolgozott a szállítmányozó cég, vezette, a megszokottól eltérően működött. Egyszer jöttek a nagyok és mi mint a disznóvágás alkalmával a disznók reszkettünk az ajtó előtt. Kit fognak kirúgni? Hát sokan megkapták, hogy holnaptól, jövő héttől nem kell dolgozniuk. Én még több munkát kaptam és amikor már meg se kérdeztek, hogy besegítenék-e, csak oda dobták a dolgokat, itt is felmondtam. Míg ott dolgoztam megkaptam, hogy kamu beteg vagyok. Megrázott az áram a „remek” albérletemben zuhanyzás közben. Teljesen ki volt a szervezetem. Azóta a kéthegyű billentyűm tüneteket produkál, mert nem mertem otthon kipihenni magam a megrázó élmény után.
Egy hosszabb szünet után kerekekkel és görgőkkel foglalkozó cégnél dolgoztam. Mivel az itt dolgozó pasiknak nem nyújtottam szórakozást a társaságommal (azaz nem voltam üres fejű picsa, aki mindenen nevet), beszéltek a cégtulajdonossal, hogy tegyenek már át másik helyre. Meg is történt rögtön betegszabadságom után a tudtom nélkül. Nem is értem miért nem találtam ki mikor bementem, hogy nekem már máshol van a helyem. Be se lettem tanítva, minden érthetetlen „rendben” sorakozott az elavult papírokkal tele. A gépen olyan káosz volt, hogy még az előttem dolgozó se talált meg ott semmit. Az én munkakörömbe tartozott a munkaruha osztás/rendelés, irodaszer osztás/rendelés (olyan szinten, hogy a férfinak nem nevezhető egyedek még tonert se cseréltek), iktatás, postázás, minden nyomtató szervizeltetése, autókkal kapcsolatos teendők, két cégtulaj személyi titkára és mindent nekem kellett csinálni, amit más nem akart megcsinálni. Ja persze és felszolgáló is voltam. Mindenkinek kávét, üdítőt kellett vinnem, de én nem fogyaszthattam. Nagyon utáltam ezen a helyen dolgozni. Az egyik tulaj mindig csak fél mondatig jutott el és a többit nekem kellett kitalálni. Utána meg én voltam a hülye, ha nem találtam ki. A könyvelő semmilyen adókedvezményt nem adott meg, mert ő nem fogja minden hónapban figyelni a pipát a programban. A pénzügyes meg túlterheltségében mindig üvöltött és csapkodott. Egyszer csak megjelent egy nő és be kellett tanítanom. Nem értettem semmit, de itt ez volt a megszokott. Majd később ahogy jött, úgy is távozott. Hirtelen. Egy idő után annyira nem tudtam elviselni a légkört, hogy itt is felmondtam. Annyira jó volt látni, hogy én, mint az egyetlen bátor ember megmondtam az egyik tulajdonosnak, hogy miért mondok fel. A nem megfelelő bánásmód említésénél úgy remegett a cigi a kezében, hogy öröm volt nézni. Végre ő is félt és nem csak másokat tartott félelemben. Végig csak szabadkozott, de hát ő is tudta, hogy nekem van igazam.
Egy hotelekre specializálódott kereskedelmi cégnél kötöttem ki ezek után. Az ottani mindennapok olyanok voltak, mintha szappanopera egyik szereplője lennék. A főnök erősen téveszmés volt. Azt magyarázta nekem, hogy előző életében ő ölte meg Hitlert és a világ első jogosítványa is az övé volt. Szerinte 12 család okoz minden rosszat a világon. Nem érdekelte, ha neked dolgod van, szórakoztasd. Én megtettem azt is, hogy elkezdett hülyeségeket mesélni és egy idő után megelégeltem és felhívtam az egyik ügyfelet, mert hát valakinek dolgoznia is kell. A tetteit nem vállalta fel, mindent másra hárított. Rajta kívül voltunk még heten. Két táborra oszlott a cég, akik minden nap drámáztak. Egy idő után megelégeltem és itt is felmondtam.
Mindezek mellett a párom 7 éve dolgozik ugyan azon a helyen. Egy neves iskolában rendszergazda. Alig látom, pedig együtt élünk. Nem kap nagy fizetést, csak ígéreteket. Csináld meg ezt, azt és nőni fog a fizetésed. Persze nem tartják be. Közben a tanároknak mindent megtesz, mert hát mostoha munkaköre van. Senki se ismeri el. Mindig azt mondja, hogy ha ezt megteszi, akkor legközelebb az a tanár megvédi, amikor újra szidják. Minden egyes alkalommal, ha valakit utálni kell, akkor őt utálják.
A fentebb olvasható emlékek olyan mély nyomot hagytak bennem, hogy már félek. Félek az emberektől, mert átgázolnak, megalázzák és kihasználják egymást. Ha azt mondod te másképp csinálnád, elkezdik bizonygatni, hogy te is lopnál, hazudnál és kihasználnád a másikat. Mert minden ember bukott. Minden emberből hiányzik az igazi jó. Az alkalmi munkát csak azért tudom csinálni, mert meghatározott ideig kell az emberek között lennem. Nem évekig, hónapokig, csak napokig. Utána elmegyek és nem látom őket. Nem akarok ebbe a szennybe tartozni. Köszönöm, hogy meghallgattál!
Üdvözlettel,
Elarin
