Önnek is van egy története? Írjon nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!

Amennyiben jogi tanácsra, vagy segítségre van szüksége, az mhtjog@gmail.com elérhetőségen vegye fel velünk a kapcsolatot!

Tisztelt Munkahelyi Terror!

Szeretném a tanácsukat kérni. Egy héttel ezelőtt beadtam a felmondásom. A cégvezető a főnökasszonyommal közösen megtárgyalták, hogy nem fogadják el, mivel elégedettek a munkámmal. De ez nem fedi a valóságot. Azért is érinti őket kellemetlenül, mert néhány éven belül én vagyok a sokadik, aki a távozás mellett döntött a főnökasszony elviselhetetlen stílusa miatt. Meg aztán a tulajdonos sem nézi jó szemmel az örökös jövés-menést.

A cégvezető visszautasíthatja-e olyan indokkal a felmondásom, hogy csak új munkaszerződés bemutatásával enged el? Sajnos tudom, hogy mindenképpen le kell tölteni a felmondási időt, ha nem akarom, hogy kártérítésre kötelezzenek, ha azonnali hatállyal távozom.

Mi lenne a leggyorsabban járható út a távozásra, hogyan lehet a munkaszerződésemben található 60 napos felmondást a lehető legrövidebb időre csökkenteni? Ez év januárjában történt jogszabályváltozást jól értelmezem, hogy minden esetben 30 nap a felmondási idő? (2014. február óta vagyok a cégnél)

Válaszukat előre is köszönöm!

M.

Hirdessen Ön is Magyarország legolvasottabb munkaügyi blogján. A részletekért kattintson!

Önnek is van egy története? Írjon nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!

Amennyiben jogi tanácsra, vagy segítségre van szüksége, az mhtjog@gmail.com elérhetőségen vegye fel velünk a kapcsolatot!

Tisztelt Munkahelyi Terror blog!

Szeretnék érdeklődni, mégis hogy működik a szabadságok kiadása jelenleg. A mostani munkahelyem az első, így sajnos nincs összehasonlítási alapom, vagy korábban szerzett tapasztalatom. Nem tudtam a végzettségemnek megfelelő állást találni, ezért elhelyezkedtem itt a térségben, egy 3 műszakos gyári munkát vállaltam el, mert kell a fizetés. A próbaidőm már február elején lejárt, véglegesítettek is. Most április közepe van és mivel már közel fél éve itt vagyok, múlt héten úgy gondoltam, hogy szólok a főnökömnek és a HR-nek és szabadságot veszek ki. Csak 3 napról lett volna szó, egyrészt azért, mert fél év után úgy gondoltam ennyi igazán beleférne, legalább pihenhetnék egy kicsit, de ami még ennél is lényegesebb, a nővéremnek lesz az esküvője tőlünk közel 200 km-re, így szerettem volna ott lenni a jeles napon.

Szóltam bent a gyárban az illetékeseknek, akik azonnal leszögezték, hogy semmiképp nem adnak ki szabadságot a számomra, ezért nem mehetek sem pihenni, sem az esküvőre. Amikor rákérdeztem, mi az oka ennek, azt mondták, hogy nem jár még nekem szabadság. Olvasgattam erről a kérésem előtt és én úgy tudtam, hogy 3 hónap után igenis járna a szabadság, ráadásul egy hányadával én rendelkezhetnék, tehát akkor vehetném ki, amikor szükséges volna számomra. Amikor mindezt el is mondtam bent, azt a választ kaptam, hogy nem vagyok tisztában a dologgal, egyelőre nekem semmiféle szabadság nem jár, így az esküvő előtti és utáni napokon is dolgoznom kell majd, tehát nem tudok elutazni.

Mivel teljesen összezavarodtam, önökhöz fordulok most. Tényleg én olvastam és értettem félre a jogszabályokat, vagy a munkahelyemen próbálnak megvezetni és ügyeskedni, ezzel elérve, hogy akkor kelljen dolgoznom, amikor ők akarják, és csak akkor pihenjek, amikor erre engedélyt adnak, mert mondjuk lesz olyan időszak, amikor a termelés egy kicsit visszaesik? A kollégáimmal erről nem tudok beszélni, mert itt mindenki mindent elhisz és be is tart, amit mondanak nekik. Én sem szeretnék nagy konfliktust, de szeretném azért tisztán látni a helyzetet. Nekem egyelőre úgy tűnik, hogy egyáltalán nem őszinték velem és csak azt akarják elérni, hogy ne is gondolkodjak, itt ehhez vannak szokva és azt és úgy tegyem, ahogy megkövetelik.

Kérem, ha tudnak, tanácsukkal segítsenek kideríteni, mi a valós helyzet. Válaszukat előre is szépen köszönöm.

Tisztelettel,

István

Önnek is van egy története? Írjon nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!

Amennyiben jogi tanácsra, vagy segítségre van szüksége, az mhtjog@gmail.com elérhetőségen vegye fel velünk a kapcsolatot!

Tisztelt Mt!

50+ évesen rúgtak ki a munkahelyemről, helyesebben létszámleépítettek, ami államilag sem volt ajánlott ebben az életkorban. Az ok az volt, hogy merészeltem elkérni a kollektív szerződést betekintésre. A gazdasági vezetőnő nem adta oda. Tudni akarta, miért kérem. Mondtam, el szeretném olvasni. De miért szeretném. Csak mert érdekel. Mert rám is vonatkozik. Mert még sose láttam.

Szó szót követett, elegem lett abból, hogy folyton úgy tesz, mintha ő lenne az igazgató. Beszóltam neki, hogy ne törődjön vele, miért kérem, adja ide és kész.

Pár hét múlva már repültem is, azóta nyugdíjas vagyok, de még mindig nem értem el az öregségi korhatárt.

Egyébként azért kellett nekem a kollektív szerződés, mert meg akartam nézni, hogyan rendelkezik azokról, akiknek nyelvvizsgájuk van. Ugyanis letettem a középfokú C nyelvvizsgát, de nem kaptam nyelvpótlékot, azt mondták, nem jár, csak adható. Rajtam kívül mindenki kapott a munkahelyemen.

Elbocsátásom után vad levélírásba kezdtem, mindenkinek, mindenféle fórumba beírogattam, hogy a volt munkahelyem (névvel) gazdasági vezetőnője jogtalanul tölti be az állását, mert nincsen diplomája (ez igaz is volt). Csak valami könyvelői tanfolyamot végzett. Javasoltam, rúgják ki.

És mit tesz isten (vagy a minisztérium)? Szépen elküldték nyugdíjba. Meg az igazgatót is.

Ekkora örömöt és megelégedettséget nem tapasztaltam a munkahelyemen, mint ezt.