Egy közelmúltban lezajlott állásintejúról számolnék be...ez utóbbi is azt erősítette meg bennem, hogy a kis hazánkbn a multinacionális cégei is nagyon „magyar módon” válogatnak. Multinacionális cégnél akkor van esélyed objektív, elfogulatlan állásinterjúre, ha valóban külföldi nemzetiségű és állampolgárságú illetű interjúvoltat. Ez azonban sajnos nem bevett gyakorlat. Sajnos nekem sem volt szerencsém...Ami újra megerősítette bennem az a nyilvánvaló tényt, hogy Magyarországról el kell menni, amilyen gyorsan csak lehet. A kivándorlás az egyetlen megoldás.

Magyarországon állami vagy önlkormáyzati hivatalban ( az egyedüli jól megfizetett és biztos állások Magyarországon ) csakakkor van esélyed bármilyen pozícióra, ha aa hivatal megfelelő dolgozójának rokona, ismerőse vagy steretője vagy, ellenkező esetben nyugodtan felejtsd el az adott állást. Ha pedig multinacionális cég mo-i részlegénél pályáznál a diplomádnak megfeleől, de legalábbis valamilyen szaktudást igénylő és elfogadható bért garantáló állását, kétféle módon juthatsz be. Ha nő vagy, legyél csinos: értsd, szilikon, tetkó, kurvás megjelenés ( pornós múlt előny).

Ha férfi vagy, légy szteroidoktól kigyúrt , a legújabb divat szerint öltözködő férfi, lehetőleg az utcán eltanult, lazának tartott, valójában roppan igénytelen beszédstílussal. Szemüveg viselése és az átlagosnál választékosabb szókincs többnyire kizáró okok. A szakmai hozzáértés, nyelvi kompetencia, szaktudás, esetleges tapasztalatok sokadrangúak a magyar felvételiztető számára . Ilyen „ nagyszerű” munkaerővel természetesen a multi sem fog tudni normális eredményeket elérni, ezért aztán egy idő elteltével áttelepíti kirendeltségét Romániába vagy Ukrajnába, esetleg rögtön Kínába...olyan helyekre,amelyek szintén szegények , de ahol viszont ténylegesen a szaktudás és a normális munkamorál számít, nem a megjelenés, a sógor-komázás, a mutyizás, mint kicsiny „hazánkban”.

Az interjú helyszíne Budapest, egy , az USA-ban alapított nemzetközi cég belvárosi irodája. Egy viszonylag ritka nyelv magas fokú ismerete volt alapfeltételként feltüntetve az álláshirdetésben. ( Plusz angol és informatikai ismeretek, természetesen).

Az interjún a kérdező fél, egy velem nagyjából egyidős ( 25-30 közötti) hölgy.

Kérdezett , mit tudok a cégről. Látta, hogy alaposan felkészültem. Ezt követően angolul kérdezett, mint kiderült jobban beszélek angolul, mint ő. Ezt követően számítógépes-informatikai ismereteket vizsgáló tesztet íratott meg...az eredményt itt is megfelelőnek találta.

Ezután következett volna a lényeg. Nyelvszakot végeztem, és egy évet töltöttem tanulással és munkával az adott nyelvterületen, tehát szerintem sem a sokrétű nyelvtudásnak, sem a tapasztalatnak nem vagyok hiányában. Ennek ellenére a nyelvi kompetenciát nem is vizsgálták, holott a hölgy szerint ez a legfontosabb tényező az állás betöltésénél. ( Egy héttel később kaptam egy e-mail-t, hogy az adott állást azóta betöltötték)

Abban reménykedtem, egy multinál , egy telekommunkációs állásnál lényegtelen a fizikai megjelenés, és tényleg csak a szaktudás számít. Tévedni emberi dolog...

Kicsi a világ,két nappal később történetesen a összefutottam két volt évfolyamtársammal. Mindkettejüket felvették az adott céghez. Egyikük- lány az illető- nálam lényegesen rosszabbul beszéli az adott nyelvet, az angolt hasonlóképpen. Külső megjelenésében , öltözködésében és stílusában viszont megtestesíti mindazt, ami miatt Nyugaton minden magyar hölgyet prostituáltnak vélnek. Valószínűleg az adott munkát nem tudja majd jól elvégezni, de természetesen kedvére tesz majd a magyar csoportvezetőnek. Másik ismerősömet, férfi az illető- akit szintén arra az állásra vettek fe. Szintén egy tipikus eset: a magyar felsőoktatás elsilányulásának jeleként fogom fel, hogy az illető egyetemi diplomához jutott. Valószínűleg több idő töltött a testépítéshez szükséges táplálékkiegészítők beszerzésével, mint az egyetemi kötelezők elolvasásával.

Valószínűleg ezen két ember tényleg azt hiszi majd, hogy ők baromira fontos „szakemberek” az adott cégnél, pedig a Lajtától nyugatra még takarítónak sem alkalmazná őket senki.

Félreértés ne essék, dehogy irigylem én őket. Én már teljes erőmmel és anyagi lehetőségeimmel a kitelepülésen dolgozom, ami néhány hónapon belül végre megvalósul, Istennek hála. Hiszen Magyarországon az az igazi nyertes, aki elmenekülhet innét.

P.S. Ennek ellenére minden tiszteletem azé a nem túl nagy számú emberé-életkortól, nemtől, iskolai végzettségtől függetlenül -akik az utóbbi húsz évben ebben az országban csakis saját erejükből és tudásukból , kapcsolatok és protekció nélkül értek el valamit.

Amennyiben van olyan történeted, amit szívesen megosztanál másokkal is, esetleg furcsa, megdöbbentő interjúban vagy munkahelyi szituációban volt részed, akkor írd meg nekünk a  munkahelyiterror@gmail.com címre!

Munkajoggal kapcsolatos kérdéseket a munkahelyiterrorjog@gmail.com címre küldheted!

A Munkahelyi Terror blog támogatója az Ajánlatguru.