Amennyiben van olyan története, amit szívesen megosztana másokkal is, esetleg furcsa, megdöbbentő interjúban vagy munkahelyi szituációban volt része, akkor írja meg nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre! Ha munkajogi segítségre szorul, írjon a munkahelyiterrorjog@gmail.com címre

Kedves Munkahelyi Terror!

 A velünk megesett történetet szeretném megosztani veletek, ha érdemesnek találjátok a publikációra, akkor nyilván név nélkül, tegyétek ki. Előre is köszönöm.  A történet nagyjából 2 évvel ezelőtt kezdődött, amikor a feleségem 11 évnyi munkaviszony után elment GYESRE. Azért írtam a 11 évet, hogy lássátok, nem arról volt szó, hogy a kedves hölgy beesik a munkahelyre, még meg sem melegedett alatta a szék és egyből benyögi, hogy bocsi terhes vagyok.  Amikor kiderült, hogy gyermekünk lesz, annak rendje és módja szerint elmondta a főnökének és azt is hogy ha a gyermek 2 éves lesz, vissza kíván jönni dolgozni. Mindenki nagyon megértő volt és gratulált, feleségem teljes lelki nyugalomban vetette bele magát a babázás örömeibe. Ezt már csak azért is tehette, mert az akkoriban érvényben lévő M.T. sokkal, jobban védte a gyesről visszatérni szándékozó kismamákat mint most. 

Az optimizmusunk alapja az volt, hogy az akkor érvényben lévő M.T. szerint a kismama a gyermek 3 éves koráig különleges védelemben részesült. Ha vissza akart menni a GYES-ről, akkor vissza kellett venni, ha nem tudtak a részére munkát biztosítani, akkor állásidőt kellett fizetni, stb (persze nyilván ha valaki hanyagul végezte a munkáját, attól még ki lehetett rúgni, tehát korántsem arról volt szó, hogy akkor innét a gyerek 3 éves koráig asztalra tett lábakkal lehet manikűrözni) . Mindent összevetve a munkáltató nyilván sokkal jobban járt, ha a visszatérni szándékozó kismamát inkább foglalkoztatta.  Mindezek tetejébe a feleségemnek jó fizetése volt, legálisan bejelentve, semmi zsebbe fizetés, így aztán a TGYÁS után a maximális GYED-et kapta.  A terv tehát világos volt: Kisfiúnk 2 éves korában szépen megy a bölcsibe, anya pedig a munkába, hiszen a törvény biztosítja a munkahelyét, és mivel megbecsült dolgozó volt könnyen visszarázódik a munkába és minden megy tovább… 

Telt, múlt az idő, idén május környékén (a kisfiúnk november végén tölti (töltötte) be a 2 évet) feleségem beszél a főnökével, hogy akkor ősszel jönne vissza dolgozni.  Időközben hatályba lépett az új M.T., amely engem speciel  egy kicsit nyugtalanított, feleségem optimista volt: Ugyan már  11 éve dolgozok a bankban, meg voltak elégedve velem, a főnökkel sem volt semmi bajom, nem lesz semmi gond….  Augusztus közepén feleségem megpróbál időpontot kérni a főnöktől, hogy személyesen beszélgessenek a GYED-ről való visszatérésről.  Itt már az elején eltelt kb. 3 hét bújócska: „most megyek szabadságra (mármint a főnök)”,” most tanfolyamra kell menni”, stb. Míg ez a kergetőzés zajlott egy másik fiókban egy másik kismama, akinek szintén 2 éves volt a gyereke visszatért a GYED-ről, és amikor a GYED utáni szabadságát töltötte szépen meg is kapta a felmondó levelet, úgy hogy gyakorlatilag még egy napot sem dolgozott. 

Ezek után állított be a főnökhöz és megkérdezte, hogy akkor mi a helyzet? Ha neki is fel akarnak mondani, akkor inkább maradna, de szívesen jönne dolgozni.  A válasz amolyan semmilyen volt: háát izé, itt is van üres hely, ott is van üres hely, de még nem szóltak a központból, még nem lehet tudni semmit, majd keressük egymást….  Mindenesetre a főnök felírta, hogy mikor jár le a GYED és kezdődik a GYES, mivelhogy addigra mindenképpen jó lenne tudni valami konkrétat (ez Szeptemberben volt).  Közben azért kb. 2 hetente telefon a főnöknek, hogy mi történt?  Ááá most tanfolyamon voltam, nem értem el a HR-est, stb…..

 Október közepén a főnök hívja a feleségem:  

- Úgy néz ki hogy menni fog a dolog, de csak másik beosztásban (ja persze nem arra gondoltak hogy előléptetik....).

 - Feleségem válasza: semmi gond, elfogadom. 

Megint telik az idő, újabb telefon: Úgy néz ki hogy minden oké November elejétől visszaveszünk az állományba és kezded letölteni a szabadságod.  Öröm boldogság tényleg csak én voltam ilyen negatív.  Október utolsó napjai, újabb telefon:           

- Izé.. akkor igényeltél GYEST?           

- ???? Nem, Te mondtad, hogy Novembertől állományban vagyok…..          

- Hát izé most mégsem érek el senkit. A biztonság kedvéért igényled csak meg….  (felmerül a kérdés hogy akkor mégis kivel egyeztetett előtte, hogy November eleje oké?)  Megkezdődik a November hónap, eltelik egy hét újabb telefon:           

- Beszéltem a HR-el minden rendben már csak a nagyfőnökkel kell beszélnem és minden oké….  (felmerül a kérdés, hogy ha csak most beszélt a HR-el, akkor eddig mégis ki a fenével diskurált?)  Telnek a hetek, közben a munkatársaktól megtudjuk, hogy felmondott egy ember és pont olyan pozícióban van, amelyet a feleségem be tud tölteni, magyarul még egy üres hely van, másrészről megtörtént a nagy találkozás a nagyfőnökkel.  Nagy csend, egy hétre rá a feleségem érdeklődik: 

- Mi újság? Van valami információ?    

-   Szükségünk van ám rád, de nem tudok semmiféle időpontot mondani……   

 Mivel az új M.T. elég sokat megenged a munkáltatónak, a feleségem nem mer úgy az asztalra csapni, mint pár éve az egyik kolléganője, aki hasonló szituációba került. Akkor simán megtehette azt, hogy szépen beadta a nyilatkozatát a cég HR osztályának: "Helló, jövök vissza dolgozni, ha nem tudtok munkát adni, akkor kérem az állásidőre a béremet, csók puszi" és hátradőlt. Nyilván a cég nem volt hülye és ripsz ropsz lett helye, mivel nem hülyék hogy az otthoni körömreszelésért állásidőt fizessenek.  Most ez az egész jószerivel a munkáltató jóindulatától függ, kénytelen pitizni, ha meg akarja tartani az állását. Persze jól tudom, hogy elvileg csak akkor utasíthatnák el, ha nincs a számára munka (tudjuk hogy van), de ha valakit kirúgnak, nem fogja tudni ellenőrizni, hogy mondjuk 2 hét múlva nem vettek-e fel a helyére valakit.  Szemmel látható hogy az új M.T. adta lehetőségekkel szívesen élnek a munkáltatók (unortodox családvédelem, megvédik a családokat a munkától). 

Simán élek a gyanúval hogy valami belső utasításban a költséghatékonyság jegyében kell a kismamákat hitegetni. Végtére is nem kerül pénzbe, ha megunja a banánt és egyre szűkösebben tud  megélni a 20 000 –ből  (pláne akinek rendes bejelentett állása volt és előtte a maximális GYED-et kapta, ezért ez nagy pofon anyagilag), keres magának állást és még végkielégítést sem kell fizetni. Ha meg nagyon pattog a kismama, akkor meg azt mondják neki: Bocsi, a végzettségednek megfelelő munkakörben nem tudunk foglalkoztatni, csók, puszi, viszlát.  Igaz, ilyenkor a cég ugyan bukja a végkielégítést (ha egy régebbi dolgozóról van szó, bár ha jól tudom ebben is könnyítettek neki és már nem olyan fájdalmas kirúgni egy régebbi dolgozót), de utána simán fel lehet venni akárkit akinek se kölyke se verebe.  Tudom hogy ez törvénytelen…. 

Ki a fene fogja ellenőrizni?   Honnét fog róla tudni a kirúgott kismama, hogy bocsi másnap felvettünk a nem létező helyedre egy fiatalt fele pénzért?  Nagyjából itt állunk, térdig az ígéretekben.  Ötletek???