Pszichoterror és idegösszeroppanás

Amennyiben van olyan története, amit szívesen megosztana másokkal is, esetleg furcsa, megdöbbentő interjúban vagy munkahelyi szituációban volt része, akkor írja meg nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre! Ha munkajogi segítségre szorul, írjon a munkahelyiterrorjog@gmail.com címre.

 

Tisztelt Munkahelyi (T)error Blog!

 

Az én sztorim már nem friss, 5 éve történt, de most jutottam el oda, hogy leírjam nyilvánosan is.  A főiskolát levelező tagozaton végeztem éppen és mellette munkát kerestem, elég fiatalon, nem sok szakmai és munkahelyi tapasztalattal a hátam mögött. Tehát még elég naiv voltam. Jelentkeztem is több helyre, köztük egy anonim álláshirdetésre. Pár nappal később felhívott telefonon egy nagyon neves és ismert termékeket gyártó nagy multicég  (mint kiderült az anonim álláshirdetés feladója) hr vezetője személyesen, hogy bár egy másik állásukra pályáztam, ők az ügyvezetői asszisztensi pozícióval kapcsolatban gondoltak rám. Később megtaláltam az ehhez kapcsolódó hirdetésüket is a neten, elvileg felsőfokú végzettség és felsőfokú angol + német nyelvtudás kellett volna, bár nekem csak egy középfokú angolom és középfokú végzettségem volt. Már itt gyanús volt kicsit a dolog.

 image24.gif

Már másnap be is mentem interjúra, mert sürgős volt nekik. Itt alig kérdezett a hr vezető pár dolgot, még a nyelvtudásomat sem tesztelték (pedig abszolút szükség volt rá a munkakörben). Elmondta, hogy fél évre szól a lehetőség, helyettesítésről van szó, amíg szülési szabin van az asszisztens, illetve megegyeztünk egy korrekt bérben is. Kiemelte, hogy az ügyvezető példás családapa és férj. Ezt az infot mondjuk nem nagyon tudtam mire vélni. Ezután rögtön felvitt az ügyvezetőhöz. Pár sablon kérdés hangzott el, majd elmondták, hogy elég sürgős az állás betöltése, mert az előző helyettesítő asszisztens sietve távozott. Én megkérdeztem, hogy mégis miért ment el, erre azt válaszolták, hogy mert hazugságokat terjesztett az ügyvezető háta mögött, meg labilis volt, majd a góré azt is hozzátette, hogy sajnos „túl közel engedte magához”. Én akkor még annyira naiv voltam, hogy nem kapcsoltam rögtön, hogy ez mit takar, meg nem is nagyon foglalkoztam vele, annyira kellett a meló. Gondoltam okés, a magánügyük.  Majd még ott helyben felajánlották nekem az állást. Én akkor nagyon megörültem a lehetőségnek, mert úgy gondoltam jó referencia lesz vagy esetleg bedolgozom magam és megpróbálok másik pozícióban hosszú távon maradni a cégnél, tehát igent mondtam. Innentől lett igazán érdekes a sztori. 

 

Eltelt két-három hónap nagy nyugalomban, semmi extra, majd egyik napról a másikra azt vettem észre, hogy ha kettesben vagyunk a góré elkezd nagy kihívóan végigméregetni, kacsintgatni. Tegyük hozzá, hogy én SEMMIVEL nem adtam rá okot. Nem tulajdonítottam neki nagyobb jelentőséget, gondoltam, ha nem veszek róla tudomást, előbb-utóbb abbahagyja. Meg még meg is fordult a fejemben, hogy biztos én értettem valamit félre. Ezután egyik nap megkért, hogy maradjak bent vele együtt tovább az irodában, mert van egy határidős meló. Mivel péntek volt, mindenki hamar lelépett és kettesben maradtunk. Átküldött nekem egy anyagot e-mailben, majd miután megnyitottam mögém lépett hogy magyarázzon. Majd egyre közelebb és közelebb hajolt a nyakamhoz, már éreztem, hogy ott liheg. Erre én elhúzódtam és leállt, úgy csinált mint ha mi sem történt volna, bár egy kicsit zavarban volt. Később amikor végeztünk a melóval megkérdezte, hogy elvihet-e haza az autójával. Visszautasítottam az ajánlatot, majd sokszor megköszönte a segítségemet. Én nem tudtam nagyon napirendre térni a dolog fölött, úgy döntöttem kussolok róla, mert nagyon kellett akkor a meló és gondoltam úgy csinálok mint ha nem történt volna semmi. Ezután jött a feketeleves. Rákövetkező hétfőn már bent voltam az irodában amikor beért, majd mindenki előtt elkezdett velem kegyetlenül ordibálni, hogy én hogy elrontottam a pénteki melót, tele volt hibával és különben is miért nem mondtam neki, hogy maradjunk bent tovább, ha még nem voltam kész vele.(!!!) Erre már összeállt persze nekem kis naivnak is a kép. Ezután mindennapos volt a szívatás részéről. Volt olyan, hogy virágot rendeltetett velem meg szállodai szobát kellet foglalnom (ezt a melót adta egész napra, semmi mást), majd másnap reklamációs levelet kellett írnom a szállodának, amiért nagyon nyikorgott (!!) az ágy és rárontott a szobalány J Ezt a feladatot nyilvánosan osztotta ki nekem ráadásul.

 

Egyik nap meg reggel beérve az irodába találtam a saját asztalomon egy nyomtatást, ami „véletlenül” odakeveredett, ami egy szállásfoglalás volt egy külföldi szállodába egy nem a feleségével egyező nevű nővel. Én ezt fogtam és beraktam a bejövő postája közé szemrebbenés nélkül. Amikor ezt meglátta, megkért, hogy foglaljak neki meg a feleségének színházjegyet. Olyan is volt, hogy szívecskés bonbont kaptam tőle a névnapomra. Sokszor meg próbált direkt hülyének beállítani, alázni mások előtt, meg megalázó feladatokat adni. Tudtam, hogy azt akarja, hogy összezavarodjak és kiboruljak és ezt az örömet nem akartam megadni neki. SENKI, SOHA nem mert szólni nekem semmit róla, egy rossz szót sem, mert mindenki rohadtul féltette az állását. Így én sem mertem szólni senkinek, gyanítottam, hogy ugyanarra a sorsra jutnék, mint az előző asszisztens, akit mint kiderült egy mondva csinált okkal rúgtak ki, mert elmondta az ehhez hasonló dolgokat a kollégáinak. Egyik kolléganőm célzott is rá, hogy közük is volt egymáshoz az elődömmel, ő „belement” a dolgokba. Valószínűleg nagyon sokan tudták, hogy miket művel, de senki nem mert tenni ellene semmit.

 

Majd úgy döntöttem csak azért is felveszem a kesztyűt és mivel határozott szerződésem volt, csak úgy lettem volna hajlandó elmenni, ha kifizetik a hátralévő időre jutó béremet ezek után. Visszaszólogattam stb., majd egy idő után megint normálisan kezdett viselkedni velem. Felajánlották, hogy meghosszabbítják a szerződésemet még közel másfél évvel. Én abban a helyzetben, mivel egy ideje már megszűntek a „dolgai”, elfogadtam a további álláslehetőséget. Most már tudom, hogy nagy hiba volt. Ezután tovább folytatódott a „játszma”, csak taktikát váltott. Felajánlott nekem egy összetettebb feladatot a korábbi munkám mellett, amire én fizetésemelést kértem, amit meg is kaptam, 20%-kal lett magasabb a bérem. Így kicsit kompenzálva is kezdtem érezni a dolgokat, bár ezt rosszul gondoltam. Majd, ez a pozi és fizuemelés szemet szúrt a kollégáknak, és a fejükbe vették, hogy biztos én is ellenszolgáltatásokat nyújtok mindezért cserébe, így elkezdtem kapni folyamatosan a megjegyzéseket egyes kollégáktól. Ráadásul az új plusz feladatkörben semmilyen tapasztalaton nem volt és semmilyen segítséget nem kaptam, így valószínűsítettem, hogy ezt is azért adta, hogy belebukjak. Ez volt az utolsó csepp a pohárban, össz. több mint egy évig bírtam, de itt kidőltem. Kértem az áthelyezésemet másik pozícióba, de nem mertem elmondani a hr vezetőnek a valódi okot, úgy éreztem, engem távolítana el az útból, ha megtenném. Mondanom sem kell, nem sikerült áthelyeztetni magam, kértek, hogy maradjak ugyanabban a pozícióban, de ezt ilyen mézesmázos, álszent módon tették. Táppénzre mentem és felkerestem egy munkajogászt, aki nem kecsegtetett semmivel. Mivel nem volt bizonyítható ez az egész, meg elég szövevényes, így nem lett volna esélyem a bíróságon, csak meghurcoltak volna. Ha bizonyítani tudtam volna az igazamat és rendkívüli felmondással mondok fel, akkor több, mint egy éves béremet egy összegben kellett volna kifizetniük, a határozott szerződés akkori szabályai szerint. De nem bírtam tovább harcolgatni, úgyhogy belementem inkább a közös megegyezésbe és üres zsebbel és egy „kis” idegösszeroppanással távoztam. Utólag már úgy látom, hogy szabályosan pszichoterrort folytatott ellenem, és ezt nem csak velem csinálta meg!

 

Szóval jól megszívtam, mindenkinek azt tanácsolom, ilyen helyzetben AZONNAL lépjen, szóljon az Egyenlő Bánásmód Hatóságnak vagy a hr vezetésnek. Vagy csak lépjen ki, fusson amerre lát, ne várja meg amíg felörlődik. Azóta annyit tudok, hogy azt a férget „valamilyen” okból kifolyólag leváltották a cég éléről és áthelyezték külföldre. Köszi, hogy elmondhattam!