Önnek is van egy története? Kirúgták, megalázták, vagy az 50. interjún is elutasítottak? Zaklatja a főnöke, esetleg az alkalmazottaival akadtak problémák? Írjon nekünk! munkahelyiterror@gmail.com

Sziasztok!

Látom, megy a siránkozás a diploma hiánya és az érettségivel való álláskeresés nehézségei miatt. Nem tudom, miért gondolják ennyien, diplomával sokkal könnyebb helyzetben lenne az ember. Az én tapasztalatom egész más, ráadásul több, mint fél éves minta alapján tudom azt mondani, a diplomával is nyugodtan kitörölheted, ha nincs komoly kapcsolati tőkéd.

Pedig nekem van, mármint diplomám. Jó, hogy mennyire piacképes, az megint más kérdés. Nem lettem programozó, vagy építész, ez tény és való. Mindegy is, hogy mi lettem, részletkérdés. a lényeg, nem azért koptattam a főiskola padját, hogy a végén az álláskeresők népes táborát gazdagítsam. Ezzel az erővel megállhattam volna én is az érettséginél, ahogy a blogban olvasható tapasztalatok is alátámasztják ezt. De sokakkal ellentétben engem tényleg érdekelt az a szak, amelyre jártam, tisztességgel megjelentem az előadásokon is, nem plagizáltam a szakdolgozatomat és a nyelvvizsgát is sikeresen teljesítettem és az előre javallott idő alatt végeztem. Tudom, nem nagy dolog, ennek kellene a természetesnek lenni, azonban tudjuk, mégsem az. Egy szó, mint száz, lediplomáztam.

Engedtem magamnak 1, azaz egy hónap lazítást, majd belekezdtem az álláskeresésbe. Nyilván kezdetben nem betanított munkák után néztem, a végzettségem irányába igyekeztem lépéseket tenni, de semmi sem jött össze belőle. Minden nap néztem/nézem az álláshirdetéseket, regisztráltam az összes álláskereső portálon, mindenhova feltöltve az önéletrajzom, voltam „karrier tanácsadáson”, munkaügyi központban regisztráltam és mégsincs állandó melóm.

Nem tartom magam hülye gyereknek, mégis, nálam kevésbé szorgalmas ex-szaktársaim vígan elvannak az új munkahelyükön. Na jó, nem mind, de jó néhányan. Kinek apuka/anyuka szerzett melóhelyet, kit távolabbi rokonok passzíroztak be egy jól fizető állásba, de olyan is akad, aki jól tudott térdelni helyezkedni.

Biztos bennem is van hiba, de ha korábban voltak is illúzióim, amióta bekerültem a nagybetűs életbe, nincsenek. Az sem izgat, hogy kapom majd az ívet a mindentudó és hiperintelligens hozzászólóktól, „büfé szak”, „húzzál külföldre”, satöbbi. Egyrészt nem akarok külföldre menni, mert van családom, akiket nem hagyhatok magukra, másrészt attól még, mert sok kevésbé piacképes képzés van, nem mind büfé szak. Egyelőre várok türelmesen és keresek. Szerencsére még megtehetem, mert nem dobtak ki otthonról. Valójában rengeteg jó ötletem van, szívesen vállalkoznék erre-arra, így a magam ura lehetnék, de az anyagi forrásait nem tudom előteremteni. C’est la vie.

Nem Tom

HIRDESSEN SZINTE INGYEN A MUNKAHELYI TERROR BLOGON!

Önnek is van egy története? Kirúgták, megalázták, vagy az 50. interjún is elutasítottak? Zaklatja a főnöke, esetleg az alkalmazottaival akadtak problémák? Írjon nekünk! munkahelyiterror@gmail.com

Abszolút egyetértek az írással, én is teljesen hasonló tapasztalatokkal bírok. A hozzászólásokból kiderül, hogy nagy részüknek fogalmuk sincs, mit jelent munkát keresni.

1., Annak idején azért mentünk gimnáziumba, mert azt terveztük, hogy majd tovább tanulunk, ahogy azt elvárják. Bocs, hogy bizonyos okok miatt nem egyből megy az ember egyetemre/főiskolára. Ha jósok lettünk volna vagy jövőbe látók, persze tudhattuk volna, hogy az oktatási rendszer változása miatt annyi esélyünk lesz később bejutni, mint falónak az Epsoni derbin. (Próbáltam később elvégezni, munkahelyi okok miatt félbeszakadt, és fizetni sem tudtam...) Bocs, hogy szerettünk volna anyagilag függetlenedni, és nem a szülők nyakán élősködni.

2., A munkaügyi központ tanfolyamaira bejutni több kritériumnak kell megfelelni: legyél visszatérő kismama, tartós munkanélküli, 26 év alatti, tartós munkanélküli, 55 év feletti. Elárulom, sok okos hozzászóló, hogy én pl. egyikbe sem tartozom, így sajnos nem tudtak egy tanfolyamra sem beíratni. Ez az átka pl. ha néha-néha találsz munkát. Arról már nem beszélek, hogy ugye a munkaügyi hivatalok megszűntek.

3., A munkaügyi kp.-ok honlapján megjelenő hirdetések 3/4-e kamu, ez nem kitaláció, ezt maguk az ott dolgozók mondták el, amikor kiakadtam. A hirdetők azért hirdetnek, mert muszáj (pl. eu-s támogatások), vagy mert ha a jelenlegi poszton most dolgozó ember nem megfelelő, ne kelljen újra hirdetést feladni.

4., Kit érdekel, hogy Pesten el tudsz-e helyezkedni?????? Magyarosrszág=Bp? Bocs, szűklátókörűségből ötös!!! (Mielőtt levidékiparasztoznál, tősgyökeres pesti vagyok, akinek 5 éve elege lett abból a gerinctelen sz@rkupacból, amit Bp-nek hívnak. )

5., A 8 általános bizony többet ér elhelyezkedés szempontjából, mert ha érettségid van, túlképzettnek számítasz. Mellesleg nevetségesnek tartom, hogy a legalapabb droidmunkához is diplomát kérnek. A munkaadók el vannak tévedve. Valamint az sem előny az álláskeresésnél, ha nem vagy pályakezdő vagy 26 év alatti, mert azt után semmilyen támogatást nem adnak, hülyék lesznek felvenni.

6., tanulhatsz bármilyen szakmát felnőtt fejjel, nem ér semmit, mert ez az ország a hangzatos lőzungok ellenére magasról lenézi a szakmunkát.

7., Hiába jelentkezel a neked megfelelő munkára, ha 10 km-nél messzebbről pályázol, fel sem vesznek, mert akkor fizetni kell az utazásodat. Szóval ez a duma is eléggé gyenge, hogy menj oda, ahol kellesz.

Javaslom azoknak a hozzászólóknak, akik nem tudják, milyen ez a helyzet, hülyeségeket meg okosságokat ne posztoljanak. Bocs, ha hosszú voltam.

HIRDESSEN SZINTE INGYEN A MUNKAHELYI TERROR BLOGON!

Önnek is van egy története? Kirúgták, megalázták, vagy az 50. interjún is elutasítottak? Zaklatja a főnöke, esetleg az alkalmazottaival akadtak problémák? Írjon nekünk! munkahelyiterror@gmail.com

Sziasztok!

Egyik ismerősöm két és fél évvel ezelőtt hallott egy otthon végezhető munkáról egy kuncsaftja által. Dobozolással kapcsolatos munka, ez a bizonyos kuncsaftja is ezt csinálta évek óta. Kapva kaptam a lehetőségen és belementem, hogy én is csináljam.  Akkor még én nem sejtettem, hogy milyen kálvárián megyek keresztül.  Először is mindent ez a kuncsaftja intézett mindent, az ismerősömnek mondta el az infókat, pl.hogy mennyit fogok keresni  és hogy mikor hozzák a dobozokat.  Ismerősöm mindig tájékoztatott engem.  Ez ment másfél évig, hol azért nem jött a munka mert éppen nem kellett munkaerő, hol azért mert eltévedt a futár, stb...  Mivel akkor nem volt sürgős a munka, annyira nem foglalkoztam vele. Aztán múlt év januárban kiderült, az ismerősöm kuncsaftja megtudta, ennek a cégnek a megyei területi képviselője csak hiteleket engem, csak át akart vágni. Egy véletlen folytán ez a dolog eljutott a cég vezetőihez, akik ezt a területi képviselői elküldték, és emailen keresztül felettébb velem a kapcsolatot és így tájékoztattak mindenről.  

Kicsivel később az is kiderült, hogy az ismerősöm kuncsaftja is át akart verni engem.  Ezek után a cég vezetői megkérdem, senkinek  ne higgyek el semmit. Szóval innentől kezdve tényleg el kezdtem hinni abba, hogy lesz ebből a munkából valami. Ezek után több száz  levelezés vette kezdetét. Az egész nyarat otthon töltöttük, mert mondták, bármikor jöhetnek hozzám, és nem tudnak előre értesíteni. Sokszor mérgelődtem, mert a gyerekeim itták meg a levét, hiszen őket sem vittem sehova, nehogy lecsússzak a munkáról.  

Amikor emailben picit rájuk pirított, én voltam a rossz, rám fogták, hogy túl lelkes vagyok... Stb...  Egyetlen egy alkalom volt, amikor elmentünk itthonról, szeptemberben és én megírtam nekik, hogy közbejött valami.  Ezért én hetekig tartó lelkiismeret-furdalás vette kezdetét, mert hát hogy ők már úton voltak hozzám és hát ezek után nem tudják mi lesz. Végül “megbocsátottak” nekem és úgy volt, hogy Pestre fel kell utaznom egy hétre betanulni.  Ebbe  is belementem, pedig apukám akkor már beteg volt, de a férjem megoldottam volna.  

Hozzáteszem minden alkalommal, amikor azt ígérték, hogy jönnek, férjem szabadságra ment, hogy legyen, aki vigyáz a két kislányomra.  Szóval három hétig vártam, hogy mehessek Pestre betanulni, be voltam csomagolva. Végül senki sem jött értem. Hogy ne húzzák tovább  szót, utoljára abban maradtunk, két ünnep között jönnek és átbeszélünk mindent és a január ötödikén mehetek Pestre.  Bár a lányaim akkor kezdik az ovit, de ebbe is belementem, a férjem megint vett ki szabit.  Azonban december másodika óta ég emailt sem kaptam.  Ezalatt a hosszú idő alatt életem több munkától, mert rájuk várva nem mertem mást elvállalom.  Viszont apukám meghalt és már égetően fontos munkát találnom. 

Annyi lenne a kérdésem, tudnék valamit tenni?  Gondolok itt arra, hogy több száz emailem van, bizonyíték arra, hogy mit ígértek, pl. júliustól fizetést, mert ők maguk írták, hogy nekik ciki, amiért ennyiszer hiába vártam rájuk. Kihez forduljak? Érdemes - e egyáltalán?  Nagyon sok energiát elvitt tőlem a rájuk várás, nem beszélve arról, hogy a gyerekek itták meg a levét. 
Köszönöm a segítséget, remélem nem fogalmaztam érthetetlenül. 
 

HIRDESSEN SZINTE INGYEN A MUNKAHELYI TERROR BLOGON!