Önnek is van egy története? Kirúgták, megalázták, vagy az 50. interjún is elutasítottak? Zaklatja a főnöke, esetleg az alkalmazottaival akadtak problémák? Írjon nekünk! munkahelyiterror@gmail.com

Tisztelt Munkahelyi Terror blog és kedves olvasók!

Lassan vége az évnek (már vége-szerk.) és ilyenkor szinte mindenki önvizsgálatot tart és visszatekint, mit és hogyan kellett volna másként csinálnia az elmúló esztendő folyamán. Én is ezt tettem, de megnyugtató megoldásra nem találtam. Majdnem az egész évet aktív munkakereséssel töltöttem, mégsem sikerült elhelyezkednem és stabil, biztos munkát találnom.

Magamról annyit, hogy érettségivel rendelkezem, 30 múltam, bár papírom nincs róla, de beszélek angolul és németül is viszonylag elfogadhatóan. Mindenféle munkát elvállalnék, de egyelőre nulla, azaz 0 lehetőséget sikerült megragadnom. No persze, ez nem azt jelenti, hogy ezt az évet láblógatással töltöttem. Alkalmi és „feketemunkák” akadtak azért, így nem éheztem, de ami igazán hiányzott végig, az a stabilitás és állandóság. De hiába. Amióta az első valódi munkahelyemen beütött a krach és a leépítéseknek én is az áldozata lettem, elkerül a szerencse is. Pedig önéletrajz küldözgetésben lassan Guinnes-rekorder lehetnék és nem is válogatok nagyon. Ennek ellenére nem sikerül összehoznom semmit, ahogy Bagaméri, talán én is el vagyok átkozva.

Minden ott kezdődött, hogy nem kellett volna gimnáziumba mennem kiskamaszként. Manapság az érettségi értéke a munkaerőpiacon körülbelül annyi, mintha 8 általánosod lenne, azaz nagy semmi. Egy szakmával az ember jóval előrébb tarthat, mint a fránya érettségivel. Ha újra kezdhetném, egész biztos szakközépiskolába küldetném magam, mégha a szüleimnek ez nem is tetszene, hiszen az érettségivel kitörölhetem.De erről ugye már lekéstem. Ahogy arról is, hogy a főiskolát sem hagynám ott, akkor sem, ha családi tragédiák sorai hátráltatják tanulmányaimat. Késő bánat, eb gondolat.

Így marad a reménykedés, hogy 2015 végre a stabilitás és az állandóság, de legfőképpen a folyamatos munka éve lesz számomra is. Még nem adtam fel a reményt, de nincsenek illúzióim sem. Ahhoz, hogy továbbképezzem magam, fix megélhetés kell, a fix megélhetéshez magasabb, összetettebb végzettség. Ördögi kör. Mindenesetre a reményt nem adom fel.

Köszönöm, hogy elolvastátok!

Simon

HIRDESSEN SZINTE INGYEN A MUNKAHELYI TERROR BLOGON!

Semmivel sem kívánunk többet Olvasóinknak, mint saját magunknak: Egészségben és Sikerekben Gazdag Boldog Újévet! Január 2-án újra jelentkezünk.

"Mit van mit kivánni még
Ily áldott időben? -
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben."

Arany János

Önnek is van egy története? Kirúgták, megalázták, vagy az 50. interjún is elutasítottak? Zaklatja a főnöke, esetleg az alkalmazottaival akadtak problémák? Írjon nekünk! munkahelyiterror@gmail.com

Sziasztok!

Férjem közvetlen főnökasszonya egy nagy, városi tulajdonban lévő cég csoportvezetője. A hölgy élettársa egy szintén nagy, városi intézmény gazdasági igazgatója. Nemrég az egyik reggeli értekezleten a férjemnek és kollégáinak feltett egy kérdést a főnökasszony: van-e valakinek ismerőse, rokona, akinek gazdasági jellegű diplomája van, beszél nyelveket, és gyakorlott ügyfelekkel való kapcsolattartásban, ügyintézésben, esetleg még valamiféle zenei affinitása is van? A férjem persze jelentkezett, hogy igen, az ő felesége hasonló tulajdonságokkal bír. Mire azonnal felhívott engem, és kérte, hogy küldjem el az önéletrajzomat a főnökasszonyának, mert az élettársa keres asszisztenst, és akár már a jövő héten munkába lehetne állni, jó pénzért, jó helyen, jó munka.

Én persze mindent úgy tettem, ahogy kérték, az életrajzom elküldése után kaptam egy választ a főnökasszonytól, miszerint továbbította a jelentkezésemet a párjának, akinek megadta a telefonszámomat is, és ő fog majd keresni interjú-időpont miatt. Vártam a telefonhívást, de csak egy SMS-t kaptam az igazgató úrtól, hogy aznap már nem tudunk találkozni, mert elhúzódott egy meeting, de majd jelentkezik a következő hét elején. Vártam. Vártam, és még mindig vártam. Két hét elteltével egyszer csak hívott az igazgató úr, elnézést kért, amiért sokáig nem jelentkezett, de beteg volt.

Időközben viszont megjelent a Professon-ön az álláshirdetés, nézzem meg, és ha úgy érzem, alkalmas vagyok, akkor jelentkezzek. Megnéztem, nem voltam alkalmas, mert gazdasági végzettséget kértek ugyan, de pénzügyi vonalon, én pedig külgazdasági szakon végeztem, és nem is az lett volna a feladat, amiről a főnökasszony először beszélt. Másnap visszahívtam az igazgató urat, és elmondtam, hogy nagyon sajnálom, de én ebben a témában nem vagyok kompetens, viszont van egy ismerősöm, aki pont ilyen feladatokat végzett az eddigi munkahelyein, és még diplomája is van belőle.

Ajánlottam neki név szerint az ismerősömet, aki természetesen annak rendje és módja szerint a Profession-ön keresztül jelentkezett is az állásra, de azóta nem vagyok képben, nem tudom, felvették-e?

Mindenesetre egyáltalán nem úgy van, hogy csak úgy bárki ismerőst, rokont felvesznek bárhova, csak azért, mert rokon vagy ismerős. Kell hozzá képzettség, tapasztalat is. "Sajnos."

HIRDESSEN SZINTE INGYEN A MUNKAHELYI TERROR BLOGON!