Tisztelt MT Blog!

A helyszín egy dunántúli kisváros nyomdája. Elég sok megrendelésünk van, ami egyrészt nagyon jó, mert bár sok nyomda csődbe ment az utóbbi években, de a mi munkahelyem biztosnak tűnik. Tudom, örüljek, hogy egyáltalán van munkahelyem. De nem fenékig tejfel, és nem csak a rossz közérzet miatt, hanem baleset-, sőt már-már életveszélyes, ahogy dolgoznunk kell.

Pár szóban a nyomdákról: a nyomdagépek sok esetben több 10 m hosszúak, áruk több tízmillió forint. Ezek nyilván nem úgy lettek megalkotva, hogy 1 ember kezelje őket. Minimálisan 1 fő gépmester és 1 fő segédgépmester szükségeltetik, de a nagyobb gépeken 2-3 segédre is szükség lehet, munkától függően.

Kevesen vagyunk, és a munkaszervezést úgy oldják meg, hogy jobb esetben 1 gépre összesen 1 ember jut, rosszabb esetben 2-3 gépre 1 ember! A szabadságokat ki kell adni, vagy táppénzen lehetnek a kollégák, de a munkának mennie kell. A gépkönyvek is tartalmazzák, hogy a minimális személyzet 2 fő.

Mint írtam, az eddigi legrosszabb esetben (3 gépre 1 ember) az az egy ember 6 helyett dolgozik.

A legkevesebb, hogy ez kimerítő, emiatt nem is írnék. De ez már túlmegy egy határon, nem egy baleset történt már, és a felsővezetés nem változtat.

Másik problémám, hogy aláírattak velünk egy papírt, miszerint ha nincs elég személyzet, a segédeknek is nyomni kell, tehát gépmesteri feladatokat kell ellátni, ám ez a bérben sehogyan sem jelenik meg. A gépmester bére a segéd bérének 2-3-szorosa, szóval nem kicsi a különbség.

Egyik kérdésem, hogy ez törvényes-e? Ha más munkakört látunk el, nem kellene-e az ahhoz tartozó bért kifizetni azokra az órákra, napokra? A bérszámfejtőnek ez nem okozhat gondot, de nem is rajta múlik.

Ennek a papírnak az aláíratása szabályos? Szólni senki nem mer, mert utána találnak indokot az elbocsátásra, volt már erre példa.

A másik kérdésem, hogy mit lehet tenni az ellen, hogy az előírtak szerint dolgozzunk, azaz ezeket a hatalmas gépeket min. 2 fő kezelje?

Valamiféle munkaügyi bejelentést kell tenni? Ezt hol, mi módon?

Sajnos arra semmi esély nincs, hogy a főnökséggel szót értsünk, mert ők nyilvánvalóan a profitjukat tartják szem előtt, nekünk meg etetni és iskoláztatni kell a gyerekeinket. Ezért kérem, ne azt tanácsolják, hogy szóljunk a vezetőinknek. Tudnak a problémákról, de nem érdekük több embert foglalkoztatni.

A segítő hozzászólásokat köszönöm.

Egy dolgozó

Karácsonyi akciónk keretében november 20. – december 31. között ingyen hirdethet nálunk! A részletekről tájékozódjon médiaajánlatunkból.

Kérdéseim nem a munkahelyi-, hanem a munkahelykeresési terrorhoz tartoznak. Lehet, hogy csak költőiek, de hátha kapok rájuk választ.

Azt tapasztalom a környezetemben, hogy - míg itthon egy diplomás, nyelveket beszélő ember 200-400 elküldött CV és 1-2 év felett is simán lehet munkanélküli, ha kimegy külföldre, kb. 5-10 pályázat után el tud helyezkedni-méghozzá, a saját szakmájában. Most nem azokról beszélek, akik mosogatni mennek ki, azokról az orvosokról sem, akik itthon keresnek 100 nettót, kint pedig ennek az 5-10szeresét, hanem azokról, akik itthon bizonyítási lehetőséget sem kaptak. Nem politizálni szeretnék, nem a kormányt szidni, mert a helyzet kb 2007 óta fennáll, csak ahogy halad az idő egyre durvábban-kormányfüggetlenül. A külföldre menetelt sem szeretném propagálni (én sem mentem ki), csak kérdéseim vannak.

Akikről most beszélek: közgazdász, marketinges, HR-es, Pr-os, minimum 2 nyelvet felsőfokon beszélő és fiatal (30-35 éves) emberek.

1. Hogy lehet az, hogy a szakmai CV-je alapján itthon ezen embereket be sem hívták interjúra, míg szó szerint uezen CV alapján (még a tagolása, szerkezete, tartalma is uaz, csak németül vagy angolul, még a fotó is uaz, uott van-tehát nem a cv rossz, amit egyes hr tanácsadók belemagyaráznak a fejünkbe), kint 5-10 pályázat után már behívták és felvették őket?
2. Itthon miért nem volt jó a CV-jük, kint miért volt azonnal jó?
3. Miért kell itthon 100-500 Cv-t elküldeni, hogy legyen vkinek állása, külföldön miért elég ehhez pár pályázat?
4. Hogyhogy vki itthon nem jó közgazdásznak, marketingesnek-Németo-ban, Angliában uez a 2 ember elismert szakember, „kincs”-nek nevezik őket a kinti kollégák. Ha a közgazdász egy német bankban kiválóan ellátja feladatait, itthon miért nem lett volna jó?
5. Hogyhogy itthon nem volt jó a nyelvtudásuk, a személyiségük stb. kint anyanyelvi környezetben a szakmai nyelvtudásukat kiválónak minősítik, és segítőkész csapatembernek tartják őket?
6. Nem lehet, hogy itthon a Hr-esek kiválasztási módszerei torzak, rosszak, vagy vmit rosszul csinálnak?
7. Netán (jaj, bocsi, hogy felmerül bennem) itthon előre el vannak döntve a pályázatok? Ezért írhatsz csúcsszuper pályázatot is, mégsem fognak behívni sem?
8. Ilyen gazdag ez az ország, hogy csak úgy elengedi a (nem büfészakos) diplomás, nyelveket beszélő embereit? (nem fognak visszajönni, bár egyikük próbált Londonból pályázni Mo-ra, immáron nemzetközi tapasztalat birtokában-helyzet uaz: be sem hívták 100 elküldött cv után sem)
9. Hogyhogy itthon nincs szükség ilyen jó szakemberekre?

Hogyhogy? Miért? Miért?

Tisztelt Munkahelyi Terror!

Jelenleg felmondási időmet töltöm a cégnél. Volt egy alapbérem, + teljesítményalapon további x összeg. Az alapbéremet kifizették, de a teljesítményalapú bért nem kaptam meg. A probléma az egésszel az, hogy a munkaszerződésben - amiben mellesleg az alapbéremet is csökkentették, holott ugyanannyi órában, ugyanabban a beosztásban dolgoztam - a teljesítményalapú bérezés nincs megemlítve.

Továbbá maga a bérezés is teljesen szubjektív, ugyanis semmiféle adattal nem szembesítettek, miért is jár a pénz, illetve miért nem. A szerződést az "ez van, vagy viszlát" utasítás alapján voltam kénytelen aláírni. Emellett munkaidő-keretben dolgoztam 3 hónapig és jelentős túlórám volt, amit jelenléti ívekkel bizonyítani is tudok, természetesen ezt az összeget sem kaptam meg.

No persze ez sem olyan egyszerű, ugyanis a munkaidő keret kiírása a raktárosokra és a sofőrökre vonatkozott, én meg bár lényegében raktáros voltam, papíron logisztikusként szerepelek. Szóban erre is kaptam ígéretet, de a szó ugyebár elszáll... Nem tudom mit tegyek, mert szerződés szerint nem sok mindent támadhatok meg, de a gerinctelenségnek is van egy határa, amit úgy érzem a munkáltatóm átlépett.

Hasonló helyzetben van a cég összes dolgozója és nagyon sokan jogi lépéseket kívánnak az ügyben tenni..