Tisztelt olvasók, kérdéssel fordulok hozzátok.

A feleségem Győr egyik középkategóriás szállodájában dolgozik, mint takarítónő.

Felettese a munkaidőn ((08-tól 16ig) kívül is nap, mint nap zaklatja. Magánéletét nem tisztelve, már a reggeli órákban szöveges üzenetekkel traktálja, úgyszintén érvényes ez a délutáni, sőt még az esti órákra is. Munkaidő beosztásukat, elvileg egy hétre előre kapják, de ez csupán formalitás a beosztástól függetlenül rángatja őket, hol későbbi, hol korábbi időpontra. Kijelölt szabadnapjain otthon szinte semmit nem tud végezni, mert nem tudja, mikor rendeli be munkahelyére. Több esetben is már megkezdett szabadságáról rángatta vissza. A túlóra fogalma ismeretlen, mint ahogyan a kiadott heti munkarendtől eltérő rendkívüli munkavégzés is. Több esetben is előfordult,(kettős nyilvántartást alkalmazva) hogy berendelte dolgozni majdan későbbi időpontban nem kell, ma bejönnöd visszakapod a múlt heti napodat jeligével otthon hagyja. Amikor a munkahelyén ténykedik, valójában papíron otthon van, és papíron munkát végez mikor is otthon tartózkodik. Egy estleges balesetnél hol is tartózkodna tulajdonképpen? Melyik számítana üzemi balesetnek?

 Esetleges munkaügyi ellenőrzéskor mit is keresne munkahelyén mikor is a papírforma szerint otthon van. Számtalan lehetőség van már ingyenes flottatelefonra, mégis a dolgozói saját előfizetéses telefonjain kommunikálnak szinte kötelezően. Kisiskolás gyermekünk már rutinosan megy az iskolai ügyeletre napközi után „Anya megint csak később tud értem jönni” mert a munkaidőnek nincs vége 16 órakor. „Meg kell csinálni, majd ha kevesebb vendég, lesz, visszakapod ”munkaidő elszámolással. Feleségem az édesanyja lehetne a kora szerint ,tisztelt főnöknőjének .Mégis nap mint nap remegő gyomorral szinte sírva jön haza .A legkisebb ellentmondásra is megkapja „nem muszáj itt dolgoznod”.Főnöknője ha ellenállásba ütközik részéről ,máris úgy osztja a takarítandó szobákat :….egy a földszint egy a negyedik kettő a második és így tovább ….szándékosan ugráltatva liftezteti vonszoltatja velük takarító kocsijaikat.

Tudom egyszerű a válasz ,

Miért dolgozik ott?Szeret ott dolgozni és előző főnökükkel szinte családi kapcsolat alakult ki a dolgozókkal. Ez a kislány aki most a ”főnöke”soha az életben nem dolgozott iskolái után pályázott és nyert. Soha nem fogja átérezni, ha egy beosztottjának otthon problémái vannak ,netán fáradt .Mikor a hó,és az árvíz fogságában volt az ország akkor sem volt megértő. Feleségem jelezte neki a nehézségeket ,problémákat ,nem érdekelte.”No comment ,be kell jönni”.Az hogy egy hótorlaszról megcsúszva,összetört az autónk ,neki talán a hét legjobb vicce volt. Mikor a hétéves kislány a gáton bontogatta a zsákokat a homokot lapátolók részére,édesanyja mindenét hátrahagyva a víz veszélyeztetésének„No comment ,be kell jönni” . Az aprócska több kilométeres kerülő „No comment ,be kell jönni” 16 óra után úgy és annyit lapátolhatsz ahogy akarsz.

Munkajogilag ilyen esetben hova és kihez lehet fordulni?

Munkaügyi felügyelőség?

Szállodaszövetség?

 B.Gy.

T.Cim!

Véletlenül találtam az Önök cimére - bárcsak előbb sikerült volna -2008. juliusában 55 éves lettem volna decemberben, amikor egy forgácslapgyártással foglalkozó cég felmondott 38 éves munkaviszony után csak azért, mert eladták egy német vállalkozónak.Nem sikerült állás szereznem, még takaritónőnek sem kellettem a korom miatt.

Emiatt anyagilag teljesen lecsusztam, most a végrehajtóktól szenvedek. Abban kérem a segitségüket, hogy jogos volt-e az én elbocsájtásom, és lehet-e visszamenőleg kártéritést kérnem? Több millió ft-ot kivettek a zsebemből,

Igaz hogy most előrehozott nyugdijba sikerült elmennem, de utólag visszafelé már nem tudom a kamatos kamatokkal növelt jelzáloghitelemet, ami svájci frankos törleszteni.

Kérem szives segitségüket.

Köszönettel: Wolf Józsefné

Tisztelt Mt!

Irodai asszisztensként dolgoztam az elmúlt közel 2 évben. Folyamatosan kisebb nagyobb problémáim adódtak a főnökömmel, de mivel nem engedhettem meg magamnak, hogy másik munkahelyet keressek a kieső munkabér miatt, ezért nem is keresgéltem. Idén október közepén azonban elveszítettem az állásomat. Ennek az volt az oka, hogy bejelentettem a munkahelyemen, hogy 2 hónapos terhes vagyok.

Nem is beszélt mellé a főnököm, a szemembe mondta, hogy nem akar olyan alkalmazottat, aki hosszú időre kiesik a munkából, majd a gyerekért rohangál, és mindenféle családi okra hivatkozva hanyagolja a munkát. Én igyekeztem meggyőzni őt, hogy a lehető leghamarabb szeretnék visszaállni a munkába a szülést követően, de nem volt megértő. Olyan választás elé állított, hogy vagy abortuszra megyek sürgősen, vagy keressek másik munkát magamnak, mert a cégnél nem maradhatok. Sírva közöltem vele, hogy akkor már inkább otthagyom a céget, ilyen hozzáállással, mijnt ahogy ők hozzám és a születendő gyermekemhez viszonyulnak, nem akarok maradni. Aláírtam a közös megegyezést.

Sajnos elég kilátástalan most a helyzetem, mert a legtöbb helyen egy várandós kismamát nem szívesen, vagy inkább egyáltalán nem akarnak alkalmazni. hazudni pedig nem fogok az állapotomról, hamarosan úgy sem tudnám már eltitkolni. De sajnos az állam által nyújtott támogatásból nem tudunk megélni a párommal, pedig ő keményen dolgozik, szinte alig látom. Ha tudnak tanácsolni valamit, azt megköszönném.

Egy elkeseredett és dolgozni vágyó kismama